Egy finn versenypálya szomorú sorsa

  2014. február 27. - Máth Dávid Címkék: pusztulás versenypálya Keimola Motor Stadium

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Le Mans-i raceface-hiéna
2015-06-19 17:11:41

Vannak gátlásaid? Fél percre tedd el mélyre, a fiók aljára, mert ide pofa kell – versenypofa. A

Matekos hiéna Le Mans-pendrive-ért
2015-06-16 20:53:41

A hiéna új konca 3,74 gigányi tömény sajtóanyag (persze törölhető) cseppalakú műanyagtokba csomagolva

Aztán stadionban aludtál-e már? Hiéna ugyanitt
2015-06-13 12:09:48

El nem tudom képzelni, milyen kemény csata ment a négy nagy csapat szervezői között, hogy ki mely pálya közeli

Nem csak a BMW-s lehet tahó
2015-03-13 16:18:11

De néha a porschés is. Meg a passatos phaetonos. Sőt, olykor autó se kell hozzá, hogy ugyanebből a halmazból

Magára hagyták, eldózerolták, majd ami maradt belőle, felgyújtották. A Keimola Motor Stadium, a finnek egykor ígéretes versenypályája a hatvanas években épült, amikor az északi országnak még Forma 1-es bajnoka sem volt. Azóta lett három, pályák terén viszont rosszabbul állnak, mint ötven éve.

keimola paalu
A természet lassan az aszfaltcsíkot is magáévá teszi

A finnek Európa legtöbb nemzetétől pár éves lemaradásban, 1910-ben kezdtek bele az autósportba. Ekkor indulásként egy befagyott tavon rendeztek versenyt, majd kilenc évre rá megalapították a Finn Autóklubot. A jégen autózás műfaja ezután sem kopott ki, de ettől kezdve már hivatalos keretek között zajlott. Talán ez volt az oka, hogy a pályaversenyzéshez viszonylag későn értek el. 1932 volt az első finn nagydíj éve, a helyszín pedig az Elaintarhan ajot, egy Helsinki utcáin kialakított pálya volt. Ez hosszú ideig úgy-ahogy kielégítette az igényeket, bár volt vele egy probléma: a szűk utcai pályát kinőtték az évek alatt egyre gyorsabb autók. Egy 1963-as futamon történt halálos baleset kellett ahhoz, hogy döntés szülessen a váltásról. A baleset egyik szereplője volt az a Curt Lincoln is, aki tizenháromszor nyert futamot nyert itt, és a kor legsikeresebb finn autóversenyzőjeként ismerték. Sokak közt ő is szorgalmazta egy új, állandó versenypályára építését.

Egy futam az Elaintarhan ajoton

Lincoln, az angol gyökerű, stockholmi születésű finn lobbistának sem lehetett utolsó, elérte ugyanis, hogy az általa ajánlott területre kerüljön az új pálya. Bár a szövetség eredetileg Helsinkihez közel szerette volna, végül az akkor ötvenezer lakosú dél finn város, Vantaa melletti ötvenkét hektáros földön kezdték el építeni 1965-ben. Keimola Motor Stadium néven, 1966. június 12-én nyílt meg. Nyolc kanyarral, 3,3 kilométer hosszan (ebből egy kilométer volt a célegyenes) ívelt egy erdő közepén. Ekkoriban épült a még ma is álló Ahvenisto pálya is, de az minden téren eltörpült mellette.

keimola tekoa
Curt Lincoln (balra) az irányítótoronyból felügyeli az építkezést

Keimola sajátossága volt, hogy nyáron hosszú versenynapokat lehetett tartani rajta, mivel északi fekvése miatt késő estig nem megy le itt a nap. Minden esélye megvolt, hogy a skandináv országot bekapcsolja az ekkor rohamtempóban fejlődő európai autósportba. A kori viszonyokhoz képest egy modern, biztonságos pályaként tartották számon, ami bármilyen bajnokság fogadására alkalmas, kivéve a Forma-1-et – ahhoz sajnos túl rövid volt.

Hogy a kor legnagyobb versenyzőit mégis láthatta a finn közönség Keimolán, az szintén Lincoln érdeme. Lányának a férje, Jochen Rindt már ekkor tekintélyes név volt az autósportban, így sok egyéb kiváló pilóta mellett sikerült idecsábítania Jim Clarkot, Jack Brabhamet, Denny Hulme-t és Graham Hillt az 1966-os és a ’67-es Formula-2-es futamokra. Ezzel újra lett a finneknek grand prix-juk, a lendületes kezdés azonban a pálya rövid történelmének csúcsa is volt egyben.

5657558638 a0016f8315 o
Egy Formula-2-es futam Keimolán

A hatvanas évek végére esett a rendezvények színvonala Keimolán. A nemzetközi autóséletben leginkább Formula Vee-versenyekkel sikerült bennmaradnia, majd 1970-től ’72-ig az Interserie nevű túraautós sorozat volt az egyetlen erős kapocs Európával. A pálya fénye ekkorra már sokat kopott, ráengedtek több rockfesztivált is, melyből egyet úgy eláztatott az eső, hogy azóta is kemolai sárfesztiválként él a helyi köznyelvben.

Sajnos vagy nem sajnos, a sárnak a fesztivál után is fontos szerep jutott Keimolán, a pálya utolsó éveiben ugyanis ralikrossz versenyek házigazdája volt. Abból viszont mindjárt Európa-bajnokit rendeztek itt, azaz a pálya egy részéből leválasztott nyomvonalon. Az első ilyet rögtön a későbbi rali-világbajnok, Björn Waldegaard nyerte 1974-ben. A ralikrossz maradt négy évig, aztán 1978-ban nem volt tovább: a pálya vezetői csődöt jelentettek. Nehéz magyarázatot találni az okokra, de az olajválság, az éghajlati körülmények és a rossz gazdálkodás mind közrejátszottak a végben. Az csak egy érdekes lábjegyzet a történethez, hogy négy évvel később Keke Rosberg Finnország első Forma-1-es világbajnoka lett.

Keimola 003
A padkán még látszik a versenyminta

A csőd után a Keimola Motor Stadium furcsa tetszhalott állapotba került. Gokartversenyeket továbbra is rendeztek rajta, az irányítótorony körül kialakított nyomvonalon. Ennek köszönhető, hogy a kilencvenes évek három finn Forma-1-es sztárja, Mika Hakkinen, Mika Salo és JJ Lehto mind elmondhatják, hogy versenyeztek Keimolán. A pálya más részei eközben magukra hagyva, csendben pusztultak. Illetve nem volt teljes a magány, a motorosok megtalálták maguknak, és illegális versenyekre használták. Ennek a sokáig tétlen tulajdonosok egy határozott lépéssel vetettek véget: valamikor még a nyolcvanas években történt, hogy betontömböket tettek ki rá, egyes szakaszain pedig felszedték az aszfaltot, így lehetetlenítve el minden esélyt a feltámasztására. Nagyjából ezzel együtt tűnt el végleg a motorzaj a pályáról. A magára hagyott torzó ezután lassan vesztette el minden nyomát autósportos múltjának: az erdő benőtte bukótereket, a megmaradt aszfalt szétrepedt a sarkvidéki klíma gyötrésétől, az infrastruktúra – így a lelátók, a torony és egyéb építmények – lassan leépült.

torn
Ég a lerakat

Teltek az évek, aztán amikor már tényleg nem jelentett többet, mint egy elhagyatott, romos placc, abroncslerakatként használták. Az abroncs és a fenyőfélék közös tulajdonsága azonban, hogy könnyen, nagy lánggal égnek. 2003-ban aztán lett is nagy tűz, ami felégetett mindent, ami még úgy-ahogy ép maradt, így például az irányítótornyot is. Azóta tényleg semmi sem nincs itt, ami az egykor ígéretes pályára emlékeztetne, de erről inkább győződj meg te magad, ezt a videót nézve:

Keimola jövője egyelőre bizonytalan. A legvalószínűbb, hogy előbb-utóbb egy infrastrukturális fejlesztés végleg eltünteti a nyomait. Vantaa ugyanis az évek alatt sokat terjeszkedett, gyakorlatilag lassan körbeöleli a pálya területét. Hallani olyat, hogy lakótelep épülne a helyén, máshol vasútvonalról írtak, aminek az útjában áll, néhány lelkes civilen kívül pedig senki sem hisz benne, hogy itt egyszer újra versenypálya lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://belsoseg.blog.hu/api/trackback/id/tr675822679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

andand 2014.02.27. 18:01:54

Anno Finnorszagban egy ismeros mondta, hogy bar jo versenyzoik vannak, nem akarnak F1-es palyat az orszagban, mert szennyezo dolog az autoverseny.

z.fuse 2014.02.27. 18:54:12

Ismét egy remek cikk Dávidtól, gratula csak így tovább.
Az utópisztikus téma kimeríthetetlen , és nagyon érdekes.
(főleg ha kapcsolódik az autósporthoz)

kisörDög 2014.02.27. 19:01:48

Szuper cikk.Eszembejuttatta a Hockenheimi pályát,mikor feleslegessé vált a két hosszú egyenes,és hiába a történelem,ország ahol pénz van,egyszerüen szétszedik,beszántják,stb.Szomorú.

Peter Csongradi 2014.02.27. 19:09:22

@kisörDög: Pont ez jutott hirtelen nekem is az eszembe :(

Rodolfo63 2014.02.27. 19:36:44

milyen autóval mennek a végén körbe? nagyon bejövős a röfögése :)

joshua7 2014.02.27. 20:27:13

@Rodolfo63: A youtube egyből megmondja: Lap with Mercedes-Benz 350SLC 1972.

D.Józsi LököttZsiráf 2014.02.27. 21:08:49

Szomorú látni valaminek az elmúlását.

A régi versenypálya helye valóban "túl jó" helyen van, Vantaa fő fejlesztési részén. Az új elővárosi vasútvonal nyomvonala ugyan éppen elkerüli, építkezés azonban valószínűleg nem.

Tervek: www.ark-jaakkola.fi/index.php?k=17904 Legalább a torony torzóját meghagyják/építenek helyette hasonlót emléknek.

Quattroman 2014.02.27. 21:20:55

ezek a versenyek az Elaintarhan ajoton teljesen olyanok mint a Népligeti Forma V versenyek voltak.

jooasszony 2014.02.28. 13:53:21

Meglepődve olvastam a posztot.

Nem annyira jellemző a finnekre az, hogyha valami megépült és már nem kell akkor hagyják, hogy tönkremenjen. Azt tapasztaltam, hogy mindenüket becsben tartanak és az újrahasznosításban tényleg élen járnak.

Szabványok 2014.02.28. 20:49:58

@Quattroman: :-)
Én voltam a várban motorversenyen a papámmal, felmásztunk a szentháromság szoborra, onnan néztük a versenyt.
És voltam versenyen Városligetben, jöttek a motorok (Óh, azok az illatok! Emlékeztek rá?), aztán az oldalkocsis motorok, majd az autók kanyarogtak a fák között.