Nem, még nincs kész. Nem is megy a motor, hol élsz? Hogy kereke van-e? Dehogy, még bakon áll. Az ülések? Benne vannak, de csak a hátsók, ugyanúgy, ahogy már vagy december óta. Utoljára 2012 végén írtam a kocsiról, az több mint két hónapja volt. Mi történt közben? Szabadságolás? Havaj? Hepaj?
Ne is kérdezzék. Csabi öt évet öregedett e rövidke idő alatt. Már nem is alszik, a karosszériáról hébe-hóba lehulló törmelékeken él, a fia időközben elvégezte a gimit, az egyetemet, munkába állt, állítólag valami jól fizető svéd cégnél igazgatóhelyettes, de már nincs róla hír, messze sodorta az élet, Csabi egy elflexporosodott, szakadt, bebarnult fényképet őrizget róla a logarléc-zsebben, néha, két ziknizés közben előveszi, rágyújt, és sóhajt egyet. A környéken a házakat lebontották, mindenhová plázákat építettek, a szomszédban feltört a kőolaj, azóta a Molnak öt fúrótornya van a közelben. Csabi minderről nem tud, hiszen a világ számára megszűnt. Napi huszonhét órában a Ponton alatt fekszik, pókháló lepi az utcai ajtó kilincsét, a házba is csak azért megy be néha, hogy hozzon egy karton cigit.
Ott az az egymillió apró alkatrész a Pontonban, amiről mindig regélek, nos, azokból sikerült betennie kábé nyolcszázezret két hónap alatt, de ezek olyan picik és eldugottak, hogy szinte semmi se látszik a haladásból. Hogy elhiggyem (miért ne hinném, hiszen soha nem tudom annyira hétvégén/korán/későn/betegen felhívni, hogy ne az autó mellett találjam), mennyit dolgozik, hozzám vágott 4, azaz négy darab DVD-t, dagadtra tömve fotókkal.
E félelmetes, októbertől január végéig terjedő kollekció egy porszemnyi kivonatát a képgaléria második felébe eső, DSCF-es fotóin követhetik nyomon. A sima DSC-sek saját készítmények, és a február eleji ott jártunkkor készültek. Kérem, kattintsanak!
Persze. A papírkürtők. Na, látják, azokkal irgalmatlan sok időt elcseszett szegény. Csak ismétlésképpen: e kürtők a két, külön részre osztott szellőzőrendszer légbevezető elemei a motortér két oldalán. A víztől – főleg, ha a beléjük szerelt fűtőradiátorok eresztenek, mint az enyémben is tették – szétmállanak. Gyártásuk valamikor az ókorban megszűnt, állítólag Michelangelo használta el az utolsót a Pietá alapjába. Ha mégis felbukkan egy-egy ilyen használható papírkürtő az ebay-en, mindig felmegy legalább 150 euróra az ára. És van négy darab a kocsiban, oldalaként kettő-kettő.
Talán jobb lett volna eleve megvenni 150-ért darabját. Mert az enyéim november közepe óta készülnek, és most, február végére, a negyedik nekifutásra lettek jók. Csabi a minap hihetetlen megkönnyebbüléssel a hangjában közölte– „már nem repednek, se a kályha fölött, se kint a fagyban.” Nos, számoljanak, Csabi nem él meg 150 euróból havonta, hát ezért érte volna meg…
Mindegy, ez a szép a veterános életben – tervezni ritkán lehet. Késő bánat pedig nem ebgondolat, hanem túllépünk rajta, ha veteránosok vagyunk. Rohadtul örülök, hogy kész vannak, ráadásul Csabi nem csupán ezekkel foglalkozott az elmúlt időben, hanem ezernyi más dologgal is.
Felcsiszolta és –polírozta az összes belső bakelit elemet, ezek most már nem csúnya, festett feketék, hanem mahagónisan sötétbarna, finom erezetű, valódi díszítő elemek. Van egy hangulata ám az ilyen belső térnek. Négy ablakkeret, egy négy darabból álló szélvédőkeret, műszerfal-betét, szellőzőrendszer-kezelőszerv foglalatok, rádiókeret, kesztyűtartó-fedél – sok cucc ám ez, napokig tartott a meló. De szívbemarkolóan gyönyörű kezd lenni a végeredmény.
Elkészült az összes ablakgép, Csabi-színvonalon. Stuttgartban csak néznék. Az elefántfülek is pocsék állapotban voltak, a jobb oldalinak sem a nyitófüle, sem – a nyitófül leszerelése után – a tengelye nem mozdult. És a keretek is elrozsdásodtak, amiben a pillangóablakok ülnek. Még ezeket is lakatolni kellett.
No meg. A jobb oldali első ajtón levő zárgomb eleve hiányzott, amikor megvettem Dezsőt, a gomba alakú húzógombból csak a tengelyre rohadt, belső fémdübel maradt meg, a többi rég eltűnt. Letekerni nem lehetett. Nosza, Csabi elfűrészelte, gyártott új rudat, méretre, formára, gombot pedig még én vettem korábban. Most, mint az új.
A korábban már feltett, de ragyásnak talált elemeket is kicserélte – most a jobb hátsó kilincs és a jobb hátsó lámpa is ragyog. A kilincs is, a bura is általában 100-150 euró között mozog, ha szép, de én olyanokat vettem belőlük az ebay-en, amik koszosak voltak, rossz fotókkal illusztrálták őket, viszont az eladó megesküdött, hogy nincsenek rajtuk csipák. A tized ár jó volt-e? És mindkettő gyönyörű. Betette az oldalüvegeket is, a befogatási pontjukhoz készített új gumiágyakat a sínekbe.
Apropó ajtók – a múltkor írtam, hogy Everling mester kiegyengette a díszléceimet, én meg legutóbb vittem már patenteket is Csabinak. Egyik fajtából 10 darabot, a másikból 50-et vettem vagy két évvel ezelőtt, szemre ugyanolyanok, tolómérővel minimális különbségek voltak köztük. Előbbinek 300 forintért vettem darabját, utóbbinak 40-ért. Hogy jó volt-e az olcsóbb? Már hogyan lett volna jó. Kicsúszott belőle a díszléc.
Megkaptam tehát Csabitól, hogy a drágábbikból kell egy nagyobb adag, de ráhagyással ám, mert törnek, mint a rosseb. Az autón oldalanként 15 lyuk van, tehát összesen 30, biztonságból tehát minimum 50 stück kell. Elmentem a Patent Depóba, válogatni. Rögtön meglett a jóféle Honda-bolha. Öt híján 400 forintért. Darabonként. Az annyi, mint 20. Ezer. Volt nálam egy hó végi tízes, de aznap még ebédelni is szerettem volna. Nem, ez nem lehet igaz.
Hörögtem. Vergődtem. Átkoztam a műanyaglobbit. Végignéztem az összes kapható patentet, lötyögősre koptattam a bolt digitális súblerét. Álmatag arccal lebegtem a 49, illetve 79, illetve 99 forintos patentek fióktengerei előtt, mint egy leeresztőfélben lévő, héliumtöltésű, karácsonyi léggömb-malac. Elgondolkoztam két darabból álló megoldásokon is. A boltos ötpercenként odajött, mert látta, hogy rövidesen kényszerzubbonyban visznek el. Megnyugtatott, sok veterános jár ide, mind zokog, végül mind a Honda Accord-fajtát viszi. Nekem se lesz jó egyetlen másik sem.
De mire jó az okostelefon? Gyorsan előkaptam, belenéztem az eBaybe, "Ponton", "Zierleistenklammern", "metall", egy garnitúra (30 darab) 35 euró, Sofort-Kaufen. Megköszöntem, visszaadtam a vörös izzásig forrósodott tolómérőt, kint az autóban leütöttem a tételt. Tudják mit? Tojok a korrózióra, Dezső úgysem lesz sokat kint, marad a fém bolha, az legalább nem is törik. És eredeti, nem lehet belekötni. Bő 13 ezer forintból megvolt a csomag, fájt az is, de akkor is…
Csabi nekilátott a tank belső korrózióálló szigetelésének is a több forrásból beszerzett POR-15 festékrendszerrel. Ennek bevitele többnapos cécó, ráadásul sokat kell forgatni a dög nehéz tankot, hogy egyenletesen terüljön. „Nem fogom én ezt forgatni, majd kitalálok valamit” – mondta Csabi, és lőn.
Szerkesztett egy zártszelvény keretet tengelycsonkokkal, belecsavarozta a ledugózott, a különféle löttyökkel egymás után feltöltött tankot, az egészet pedig két asztal között, egy ablaktörlőmotor segítségével önjáróvá tette. Nézzék a videót, hát nem csodás?
A száradást is meggyorsította, fogott egy vécéelszívót, előugrott a gumipók, egy kis csomagolóanyag, összeállt a szárító rendszer és a füstölgő gőzök máris reppentek kifele a lyukon. Mire Tibbyvel és Zách Danival február elején megnéztük a kocsit, már fent is volt a tank. Sőt, a kipufogó is.
Ez egy igen egyszerű rendszer, összesen egy dobja van, leghátul, keresztben, Honda CRX-stílusban, a maradék egy bazi hosszú, egyenes cső előrefelé. Dobból újat vettem, a cső nem volt igazán rossz, azt felújította a Csabi. De a gyári rögzítések már rég nem voltak meg, a kasznira is hegeszteni kellett tartófüleket, s a rugalmas elemeket (vö.: gumi) is megvettem. Pontosabban ezek készletek: a későbbi Merciken egy-egy oldalról egy-egy gumikarika tartja a rendszert, itt viszont alsó és fölső végén csavarokkal rögzített, lemezek közé szorított, fülekkel ellátott gumibakokból van három. Mondom, túlkomplikált az egész autó, de ha felszerelve látjuk, már jár mellé egy adag áhítat is.
Fent van Dezső seggén az embléma, a nagyonnémet, krómozott rendszámtartó, a 180-as felirat (amihez az én autómon nem találtunk lyukat, pedig az összes gyári képen rajta van a kocsikon – talán cserélték a fedelet, és nem fúrták meg) is. Utóbbin sokat vacilláltam, mert a svéd autók kicsit mások, mint a németek, és nagyon mások, mint az amerikaiak. Hosszas kutatások, az internetről lelopott képeim elemzése után arra jutottam, hogy a régieken balra, lent, a rendszám mellett volt a „180”, később középre költözött, a rendszám fölé, az embléma alá.
Igen ám, de Csabi talált egy kifejezetten a felirat tüskéjének való, gyári hajlítást a fedél merevítésén, belülről. Tovább kutattam. És előkerültek utolsó szériás Pontonokról is képek, amelyeken lent, oldalt volt a „180". Aztán kezembe akadt egy csúcs-restaurált autó, rajta nagy „S” betű, a kipufogóján az a krómvég, ami csak a svéd autókon lehetett, rendes, rajta régi svéd rendszám – szóval hiteles volt. Ugyanabból a késői szériából, mint az enyém. És az a bal oldalon hordta a 180-at. Ha a svéd úgy, akkor én miért ne, tehát végül az előkészített gyári helyre ment fel a felirat.
Elkészültek a fényszórók is, a rozsdás belső keretek most kvázi újak, hoztam az újrafoncsorozott tükröket, krómkarikából is begyűjtöttem négyet az idők során, kettőt vakítóra polírozott az a drága csabii kéz. Ennek ellenére nem vagyok teljesen elégedett, a bal oldali ugyanis nem üti meg az immár oly fényes ütközők és a jobb lámpa színvonalát, mert pöttyös. Azóta megint találtam a neten egy párat – tudják, rossz fotóval, koszosan, de az ígéretek szerint abszolút pöttymentesen. Remélem, ugyanolyan jól járok a párral, mint általában az ilyen vételekkel…
Ez volt február elején. Csabinak akkor szállítottam le a díszlécpatenteket, az új akkut (végül nem tudtam spirálcellást szerezni, maradt a klasszik Bären), a motorolajat. Vettem egy belső tükröt is, mert Dezső sajátjáról kiderült, hogy az utólag rátaknyalt festék alatt kráteres, rozsdás, a vakításcsökkentő billentőszerkezete berohadt és törött. Egy jó belső tükör általában 150-160 euró, de láttam már 300 fölött is, ezen a tételen kicsit izzadtam. Végül egy 60-asért vettem kis hibás (a gombja törött volt), szépet. A gomb szerencsére jó a Dezső sajátján, Csabi átépíti, no problem.
És persze egy csomót kerestem megfelelő zajcsillapító lapot is. Ez a tűzfal tetején, az akku, az ablaktörlő motor és a biztosítéktábla mögött lakó, fekete borítás még a restaurált Pontonokból is gyakran hiányzik. Egy kicsit matt, nem túl vastag, elég jól hajlítható anyag kell ide. Kaptam Fecske-Mercibe való mintát, az valami ötrétegű, úgy néz ki, mint az Eszterházy torta, csak fekete és csupa kátrány, nem finom. Szerezni reménytelen, de a Pontonba túl vastag is, nem férne el.
Lehet utángyártott, méretre szabott ilyen szigetelést kapni a Pontonhoz – jobb napokon 100, rosszabbakon 160 euróért. Aztán Torjay Laci barátom talált valami EPDM-gumiból készült lapokat, hozott három táblát, azt vittem Csabihoz. Nem egyszerű belőle gyárit alkotni, mert a két szélét a motorházfedél zsanérjainál meg kell hajlítani, több darabból van, hogy a műszer szerelhető maradjon, vannak rajta kis fém lemezkék, hogy ne nyomódjon meg – elég nagy szívás. Ja, és kapott tőlem két tubus Autosol krómpuccot is – Magyarországon nagyon kevés helyen lehet ilyet venni, pedig ennél jobb fémtisztító szer nincs, külföldön a veteránosok szent eszköze ő.
Eltelt megint egy hónap, március 4-én lesz pont három éve, hogy megvettem a Pontont, most, ahogy február 28-án írom a posztot, éppen a témafelvető eredeti poszt évfordulóját ünneplem, csendben, a kiürült TC-iroda magányában. Fura érzés, jó sok minden történt azóta.
De Csabi sem volt rest, pedig egyre szarabbul van. Február során megcsinálta a fapadlókat az utastérbe, betette a szőnyegeket, nejlonozta az ajtók belsejét, feltette a kárpitokat, beszerelte a fűtésrendszert, kicserélte és felújította belülről a bal első lökhárító-felet. Beszerelte az antennát, elkészítette a zajszigetelést, légtelenítette a fékeket, majd rájött, hogy a SAL-ovál mágnese túl testes ahhoz, hogy betegye a rádiókonzolt. Most épp azon agyal, hogyan teszi majd össze.
Most már tényleg nincs sok hátra. Hiányzik egy takarólemez a pedálgép alól, ami a felfröccsenő sártól óvja az érzékeny tengelyt, a perselyeket, a főfékhengert. Egy krómozott pánt kell még a hátsó ütközőre, anélkül nem hiteles az összkép. Az első üléseket betenni csupán négy-négy csavar kérdése. Karburátor, indítás, maszk, ködlámpák – ezekhez is vettem inkább gyári 12 voltos, fura szabványú izzókat az eBayről. Aztán még némi matatás a műszerfal alatt, és kvázi készen vagyunk.
Mindannyian.
Nálunk otthon egyre több a súrlódás a Ponton miatt, mert már tényleg fáj, hiszen az eredeti költségvetésnek pont a kétszeresénél tartunk, pláne, hogy a most következő, utolsó részlet kifizetéséhez céges kölcsönt vettem fel, a rokonság tartalékait ugyanis tisztára nyaltuk.
Még súlyosabb a helyzet Csabinál, akinek időközben kijött a sérve, és sokszor már csak úgy tudja folytatni a munkát, hogy fél órát fekszik a földön, hogy kibírja a fájdalmat. De akkor se hagyja abba a munkát, akárhogy kérem, mindig megjegyzi – „voltam orvosnál, nincs még beutalóm műtétre, majd akkor abbahagyom, ha mennem kell”. Te jó ég, tényleg megőrült… És hogy mennyire sok még a munka? Szerintem már egyáltalán nem, de amikor ilyet merek leírni, szinte érzem magamon Csabi szemét, ahogy a vállam fölött belenéz a szövegbe, ingatja a fejét és megjegyzi – „nem úgy van az, nekem egy apró betűs, A4-es lapom tele van még teendőkkel…”
Barátom, nem kerget a tatár. Ha májusban készül el, hát májusban. Nekem mindegy, annyival később lesz koszos az autó... De barátom, nem hallgatsz rám, tudom jól, tolod a szekeret, amíg bírod.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Megjelent posztok azóta, hogy Dezső a hazánkban állomásozik (időrendben visszafelé):
2012.12.23. Már csak papírmunka van vele?
2012.10.30. Te jó ég, a végén még elkészül!
2012.09.30. Alagút vége? Az a mozdony lámpája…
2012.07.22. Dezső keréken!
2012.06.10. Vakul, aki látja
2012.03.29. Breaking, a Ponton fényeződik!
2012.03.18. Ponton - lassan már aranyból
2011.11.26. Puchot mentettem, Bianchit kergettem (részben Dezsőről szól)
2011.09.25. Egyre lassabban, de biztosan előre
2011.07.17. Mi van a Mergákkal? (részben Dezsőről szól)
2011.05.01. Egy isteni sellő, avagy a tökéletes krumpli
2011.03.27. A beszakadt köröm öröme (részben Dezsőről szól)
2011.03.06. Utolsó simítások a testen
2011.01.15. A oszlopom már van
2010.12.19. Pokoli örömtűz az alagútban
2010.11.21. A kút neve Dezső
2010.10.03. Dezső a műtőasztalon
2010.08.21. Mozgásba lendül a Ponton ügye!
2010.04.15. Zaba a Ponton árnyékában
2010.04.01. Ponton Dezső először a klubban
2010:03.17. Ponton Dezső zuglói polgár lett
2010.03.12. Négy hülye és a guruló krumpli esete
2010.03.11. Dezső önerős lett!
2010.03.10. Megint röfög a Dezső. És hogy!
2010.03.10. Ennyivel volt csak hosszabb a lánc
2010.03.09. Megjött a diagnózis a motorról
2010.03.08. Végállomás, nem megy tovább
 |
|
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
