Jövő héten Totalcart kell olvasni

  2010. december 05. - Csikós Zsolt Címkék: lada zsiguli

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Öt gang az állólámpában!
2015-07-19 07:25:12

Annyira régóta van hosszú ötödik (hatodik, hetedik és nyolcadik) az autóinkban, hogy már csak a veteránosok

Totalcar a Múzeumok Éjszakáján!
2015-06-18 08:03:55

Ez most más lesz. Most mi állítunk ki autókat, s várjuk, hogy jöjjenek a nézők, lehetőleg jó sokan. Volt

Szép autót keresünk!
2015-06-08 17:52:23

A folyóvizek élővilága után a Totalcar most a kultúra irányába evez: kivesszük a részünket a Múzeumok

Bent a kövület-Pio!
2015-06-02 16:00:17

Ráment egy csomó idő a hétvégéből, de az a pár Pioneer hangfal (cirka 1979), amit idestova másfél éve


Nem húzom a dolgot: az első Zsiguli idén negyven éve gördült le a futószalagról Togliattiban. A vasfüggyöny mögötti országok autósaira új nap virradt, ekkortól kezdve a béketábor átlépett a modern motorizáció korszakába, amikortól - elméletileg - mindenkinek juthatott autó. Az évforduló miatt a Veterán Zsiguli-klubbal karöltve úgy döntöttünk, méltón megünnepeljük a kerek évfordulót, és az internet közepében, a Sztálin-szobor helyén, közösen, egyesült erővel elhelyezünk egy óriási, megkerülhetetlen, ellophatatlan Zsiguli-tömböt.

A jövő hetet tehát a Vlagyimir Iljics után következő leghíresebb orosznak, a kereklámpás Zsigulinak szenteljük. Minden nap lesz egy Lada-vonatkozású cikk, köztük effélék: hat veterán Zsiga tesztje típustörténettel, a VAZ kacifántos története, házituningos óriási Zsiguli-bemutató videóval, a világ leghosszabb Zsigulija, amit a Winkler és a Vályi próbált ki, no meg ültünk Gruppe 2-es 1200-as Zsigában, aztán Balatonyi Árpi, a ralis isten vitt bennünket a káprázatos, félig alupaneles VFTS-sel.

Meg még egy rakás dolog történt velünk, heteken át készült ez a cikksorozat, minden pillanatát röfögve élveztük. Remélem, önök legalább ilyen jól szórakoznak majd a cikkeken, ebben a projektben az egész Totalcar-kollektíva szíve-lelke benne volt. Annyi anyag született, hogy egy hétbe el sem fér mind, ezért a fő vonulat levonulása után elszórtan  még bedobunk egy-egy cikket, nehogy depresszióba essenek a megvonás miatt.

Mivel a Zsigulival minden, ma minimum húszéves magyar kapcsolatba került már élete során, úgy gondoltuk: bemelegítésnek minden Totalcar-dolgozó elmeséli, milyen a viszonya a megkerülhetetlen orosz géppel. Hát akkor, kezdjük.

Andróczi Balázs Totalcar hírszerkesztő:

Két Ladában töltöttem a gyerekkoromat, így nekem szinte csak pozitív élmények jutottak.

Az első igazából még Zsiguli volt, cirill betűs felirattal, UB-s rendszámmal, törtfehér színben, az első, már kiforrottnak nevezhető, 1972-es szériából. Csak halványan emlékszem rá, mert úgy négyéves koromban TK-ra törte egy hullafáradt bolgár, aki az ezerötszázasával aznap már levezette a Szófia-Budapest etapot. Megcsináltattuk a biztosítós pénzből, és eladtuk, hisz' néhány hét múlva megjött a két évvel korábban befizetett, vadiúj kombi.


Balra az öcsém, jobbra én, középen az unokatestvérünk. Hátul pedig A Piros Szörnyeteg

Megmondtam édesapámnak, hogy kéket válasszon, erre hazajött egy pirossal, így először egy kicsit duzzogtam, mielőtt beszálltam volna. Az a 2102-es - már Lada felirattal - kilenc évet szolgált, gyakorlatilag az az autó jelentette nekem azt, amit a külföldön gyerekeskedő Csikósnak az állólámpás Mercedes. Családi kirándulások alkalmával ebben téptük egymás haját az öcsémmel, vagy aludtunk a zalai nagyszülő-látogatások negyedik órájában. Persze elképesztően rohadt a karosszéria, és időnként beázott az elektromos rendszer, a végén néhányszor meg is állt alattunk, de ennek ellenére szerettük a Zsigát. Édesapám vissza is sírta, főleg miután a hosszú várakozási idő miatt egy Dacia kombira cserélte, amely kétéves kora után gyakorlatilag minden alkalommal lerohadt, amikor valahová időre kellett volna odaérnünk.


Ez már nem a mi Ladánk, hanem a nagynénéméké. Előtte én

Máig emlékszem mindkét autó rendszámára, és jó szívvel gondolok rájuk - ehhez képest azóta valahogy elkerült a ladázás: én magam soha nem jutottam hozzá, hogy ilyen autót vezessek.

Asztalos Angéla pénzügyi asszisztens:


Zita barátnőmmel

Tízéves koromban volt egyszer egy piros Zsigulink körülbelül két hétig. Sajnos nincsenek róla túl jó emlékeim. Egy nyaraláshoz kértük kölcsön, mert épp valami volt az akkori Mazdánkkal. Szerelték, vagy akkor adta el az apám, már nem tudom. De a Mazdához képest nagyon nagy váltás volt. Emlékszem, annyira cikinek tartottam, hogy amikor indulás előtt összefutottunk Zita barátnőmékkel, én ki sem akartam szállni, nehogy meglássa, milyen kocsival járunk. A nyaralásból semmire nem emlékszem. Hát ennyi. Viszont ma már nagyon menőnek tartom a piros Zsigulit.

Kereszturi Tamás webszerkesztő:


Első fotóm járművel

Édesapám hivatásos gépkocsivezető volt. Úgy gondolta, inkább az oktató tanítson meg vezetni, így a jogsi megszerzése előtt csak egyszer adta át a családi Wartburg kormányát egy földúton. Viszont amint lehetett, elkezdhettem a tanfolyamot a miskolci ATI-ban, ami az akkori szabályok szerint 16 éves koromban, 1990-ben volt. Egy 1300-as Zsigával kezdtem a tanulást. Mivel úgy időzítettünk, hogy közvetlenül a 17-dik szülinapom után vizsgázhassak, így a téli vezetés örömeivel ismerkedhettem meg. Reggelente én voltam az első diák, az én dolgom volt a reggeli szertartás. Igaz az oktató már kívülről letakarította a kocsit, de a motor bemelegítése, az ablakok, tükrök jégtelenítése már az én feladatom volt. Egyik reggel nem találtam a telephelyen a megszokott kocsit. Szervizbe vitték, helyette egy lestrapált 1200-es Zsiguli várt. Ekkor tudtam meg, hogy idáig milyen jó dolgom volt. Harmatgyenge volt, a 3-dikat állandóan kivágta. Ennek ellenére sikerült elsőre levizsgáznom.

Otthon várt a 353-as Wartburg, de így sem maradtam ladás élmények nélkül. Szombat esténként haverommal diszkót csináltunk a hét kilométerre lévő faluban. Bepakoltuk a deckeket, erősítőket, keverőpultokat a haveromék zöldséges kombi 1300-asába, a hangfalakat pedig az utánfutóba, s irány Boldva. Minden adott volt a tipikus diszkóbalesethez, de megúsztuk.


Unokatestvérem diplomaosztója. Ez a kép maradt csak meg a 2107-esről

'92-ben lecseréltük a Wartburgot egy 2107-es parasztmercire. Sajna ezt már nem sokat vezettem, mert közben felvettek Pestre főiskolára, így nem sok alkalmam volt hajtani. Ezt '98-ban egy meg nem adott elsőbbség miatt totálkárra törték. A biztosító fizetett, ebből lett egy ezerkecske. 2003-ban adták el szüleim, mert már nem érte volna meg felújítani.

Balázs Viktor Totalcar főmunkatárs:

Vegyes – jutott leginkább eszembe, amikor Csikós a Zsiguli iránt táplált érzelmeimről és emlékeimről kérdezett. Vegyes, hiszen gyerekkorom jó részét egy okkersárga ezerkettes kombi műbőr hátsó ülésén töltöttem, otthon viszont az Autó-Motorból kivágott Volkswagen Golfok és Mercedesek képét ragasztottam vágyakozva egy kék fedeles spirálfüzetbe. A Zsiga megbízhatóan hordott le bennünket a Balatonra, tetején az előző Volkswagen 1600 TL-től örökölt „nyugati” tetőcsomagtartóval. Egyszer apámat rávettem, hogy nyomja fel százharmincig, emlékszem, tébolyítóan gyorsnak és nagyon hangosnak tűnt.

Persze az első sárvédő sarkában három év múltán kötelezően megjelenő rozsdahólyagokat sem felejtem, a mindig félrecsúszó kisipari kardánboxot és a jellegzetes, ruszki illatú szürke műbőr tokban, a csomagtartó alján sodródó óriás szerszámkészletet sem.

Aztán szünet, majd én is vezetni kezdtem, Renault-kban, elsőkerékhajtással. Jött a ralinavigátorkodás ezerhatosban, és a csapattársak (kíváncsiaknak: Lapkiadó, később Pallas SE) mindig cikiztek a fronthajtás miatt. Végül rávettek egy ezerkettesre – az is okkersárga volt – szürke forgalmijában bejegyzéssel: 1979. nov. 30-ig MSZMP tulajdonjog! Mit mondjak, a fürge és fordulékony Renault 5 után utáltam. Lusta volt, hangos, kényelmetlen és szomjas, kőkemény kormányzásával butábban fordult, mint egy pakuraszállító uszály. Egy hónap után vége is lett a viszonyunknak.

Nagykanizsára mentünk, gépátvételre. Elöl Jóska, a versenyautóval, mögötte én az asztmásan hörgő ezerkettessel. Galambok faluban van egy trükkös, hosszú kanyar, aminek a közepe kicsit dob. Amikor megúszott a kocsi, meghúztam a kormányt, amennyire a Renault-ban szoktam, de az okkersárga orr csak tompán moccant egy kicsit. A Zil elejét lapjával találta el a bal első ajtó, ami rögtön kiszakadt a helyéből, a kocsi orra befordult a plató alá, a homlokomat letépte a begyűrődő tető.

Az aznapi versenyen nem indultunk, de két hét múlva a következőn – még kötéssel a fejemen – már igen.

Az ezerhatossal nyertünk jó néhány serleget, de voltunk tetőn, árokban és villanyoszlopon is. Boldog, vad korszak volt, csikorgó Barum gumikkal, olajpiszkos körmökkel, önzetlen cimborákkal.

Hogy ezek után milyen a viszonyom a Zsigulival? Mondtam, vegyes, nagyon vegyes.

Ezt a videót azért nézzék még meg rólam: hamisítatlan nyolcvanas évekbeli ralihangulat, hózentrógeres mackónadrággal, makkos cipővel, fehér zoknikkal, üvöltő nézőkkel, lángra lobbanó Zsigulival. Bónusz: 2:26-nál repülő sisak.

 

Bende Tibor Totalcar ügyvezető igazgató:

Nekünk két Zsigánk is volt.

Az első, egy ezerhármas, okkersárga, a rendszáma ZK-s volt. Hátul, a lámpa közepén hordta a prizmáját, és babás volt a lökhárítója. Emlékeim szerint sose volt vele baj, de nem szerettem, mert büdös volt. Jellegzetes Lada-szagú.

A második sokkal rosszabb volt: azt újonnan vettük, dolgozási céllal, akkor amikor mindenki Astrával meg egyéb nyugati termékkel járt. Ez valamikor a kilencvenes évek elején volt, talán 92-93 környékén. Ugyan nem az autó tehet róla, de pár hónapos korában totálkárra törték a Murányi utcában, megcsináltattuk, onnantól sose volt jó. Négy nyomon járt, nyikorgott, csikorgott, négyszínű volt, nem szerettük. Egy ismerős vette meg, aki azóta is használja.

Csikós Zsolt Totalcar magazinrovat-vezető:

A családunkban legközelebb az unokanővéremnek volt Zsigulija, egy 1500-ös, korallpiros, valamikor '77-ben, abban alig ültem, de máig emlékszem, hogy mellbevágott az autónak a szoci kocsikhoz képesti végtelen igényessége. Először csak 1982-ben kerültem igazi testközelbe Zsigával, hiszen a nővérem barátjáéknak (később férje lett) volt egy vajsárga 1200-esük, abban sokszor utaztam. A Skoda 110L-jük után olyan nagy, orosz baromnak tűnt az autó, de a szagát, a jellegzetes hangjait imádtam a hátsó ülésről.


Széplak-felső, valamikor 1986 nyarán, balra Imi, középen a családi Zsiga

Gimis koromban persze a családi Zsigulik dömpingje következett. Imi barátomék okkersárga, ZG-s 1300-asában ültem a legtöbbet, később vezettem is jó párszor. A tipikus, nehéz kormányos, lent erős, fent döglött Lada volt, 127-et ment, de azt hegyen-völgyön bírta. Hogy döngölt felfelé az istenhegyin, te jó ég. Brutál erős autónak tűnt, a karaktert nyomatta ezerrel. Borzasztó sokáig volt a családjukban, egyszer én tolattam egy karcot a hátsó sárvédőjébe, egyszer az apámtól elcsórt családi autónkkal követtem, amikor Imi beleszállt egy Daciába a jeges Béla király úton (majdnem összetörtem a saját kocsinkat is, de az még épp megállt), aztán együtt ültünk benne, amikor Imi előzni kezdett, de lefékezett a sor, és lerombolta a jobb elejét.


Hátul Imiék ZG-s okkersárgája, már Polux-maszkkal, hol máshol, Széplak-felsőn.
Előtte a saját festésű 850-esem

A szemem láttára pusztult lassan el, hol itt egy küszöbcsere, hol ott egy első sárvédő, aztán került rá fekete műanyag Polux-maszk, majd jött a motorgenerál is. Azzal a kocsival hülyültünk a legtöbbet, miközben előztek bennünket az M7-esen, és az anyósülésről fogtam a kormányt, Imi meg édesded mosollyal kikönyökölt a bal egyes ablakon. Utaztunk abban a kocsiban vagy tízen is, azon próbáltuk ki, mennyit megy egyesben – 62-t. Szegény, azért tíz év alatt jól elpusztult, amíg ismertem. Vele ment egy darab az első szabad, szülők nélküli, haraphatóan zamatos balatoni nyarakból.

Győző barátoméknak is volt egy ZG-s 1300-asa, mély ultramarinkék. Az apja szigorú mérnökember volt, finoman használták, mindig melegítették beindítás után, Győző se jaszkarizott vele soha. Minden évben kétszer kiszedték a gumidugókat a karosszériából, átmosták, kiszárították az üregeket, kapott mindig védelmet is, samponnal mosták rendszeresen. Az az autó mindig tiszta volt, úgymond, patika, csak akkor nem, amikor a vidéki rokon beült a búcsú után a jobb egyre, és egy hosszabb kanyart követően végighányta az oldalát. Nyár volt, nyitva az összes ablak, az áramlástan nyolcvannál pont megoldotta a dolgot. Na, akkor kellett a kocsinak egy alapos külső-belső takarítás. Meg a hátsó utasoknak is.


Saját 850 Sport Coupémmal 1990 nyarán, Balatonlellén

Hiába óvták, hiába melegítették elindulás előtt, az az 1300-as is pont annyit bírt, mint Imi barátomék ridegtartásban tartott okkersárgája. Szintén nem futotta meg a 130-at, szintén küszöböt kellett rajta cserélni tizenegy-két évesen, szintén jött a motorgenerál 130 ezer kilcsi táján. Ez a széria, úgy látszik, mind ugyanannyit bírt.


Jobbról balra: Andi, az akkori barátnő, Győző, az ultramarinkék csoda, már küszöbcsere után meg a saját 850 Sport Coupém, amibe nem fértünk volna el. És nem is bírta volna ki az utat...

Azzal a kék ZG-ssel voltunk egy nagy túrán is, mondjuk így. Martinske Hole, azaz Turócszentmárton fölé mentünk síelni, nyári gumival, ahogy kell. Volt ám nagy mulatság… Hó nem volt ugyanis, jég viszont borzalmasan sok. Legalább autóval síeltünk, ha máshogy nem tudtunk. Aztán mikor másodszor is mállásnak indult a kék gép, Győzőék azt hiszem, eladták.

Volt még egy fehér 1200s is Tibi barátoméknak, akivel ugyanabban a házban laktunk születésünk óta. Azzal is sokat autóztunk, hülyéskedtünk is, soha nem éreztem kevesebbnek az 1300-asnál, sőt, azt talán vitte még a 140-et is. Azzal is voltunk Szlovákiában, lengyelországban, Csehországban - én a magam festette, piros, sárga csíkos, rettentő sportos kínézetű (gondoltam én) 850-es Fiatommal alig tudtam tartani. De az a Zsiga is a tipikus, tíz évig jó autó volt, hiszen kilencévesen csipázott már a sarkoknál. Le is cserélték a szülők egy Renault 11 dízelre, az akkor csodaautónak tűnt.


1985, Pálos utca, lent, jobbra, farral felénk a Sunny

Nekünk akkoriban egy Nissan Sunny-nk volt, ami az 1500-ös motorral sokkal finomabb, gyorsabb, takarékosabb autó volt bármilyen Ladánál, apám néha a Soroksárin, a nagyanyámtól hazafele belement egy-egy versenybe. Anyám sikoltozott, én hátul halkan drukkoltam, imponált a dolog. Később én sokkal többet csináltam ugyanezt a Renault R5 Alpine Turbómmal... Tudják, az atyai minta.


1982 nyarán nagy szó volt ám

Ennek ellenére a Zsiguli nekem is imponált, mert valahogy mindenki, akinek olyanja volt, beérkezett embernek tűnt. A kockáról pedig rövid ideig azt hittem, hogy most aztán tényleg nagyot durrantanak a ruszkik, a nagy, Lego-lámpáival annyira tetszett eleinte, hogy a másodikat, amit láttam, le is fotóztam valahol a második kerületi Bimbó út mellett. Ez már merkuros autó volt, piros, KB-s. Az elsőt a Budakeszi úton már hónapokkal előtte kiszúrtam a 22-es buszból, az egy fehér autó volt fekete műbőr tetővel, TV-s rendszámmal, jobb és bal hátulján kicsi „Nova” felirattal. Nyilván konsumexes kocsi volt, esetleg nyugati import, mert akkor még soká’ nem láttunk ilyet Magyarországon.


A gyönyörű 1976-os 124 Sport Coupé. Ma Szabó Jóska barátom udvarában rohad, ha jól tudom

A legközelebb 1994-ben, egy Fiat 124 Sport Coupé kapcsán kerültem ahhoz, hogy Zsigám legyen – valahol a lelke mélyén, mint tudjuk, a kettő ugyanaz az autó volt, akadt is egy csomó alkatrész, ami jó volt az enyémbe a Ladából. És ha megnézik, a műszerei szinte megegyeznek az 1500-öséivel, bár más elrendezésben.


Ugye, hogy Zsiguli?

Azért persze nem Zsiguli volt, hiszen kétvezértengelyes, 1800-as, 112 lóerős Lampredi-motor hajtotta, a váltója pedig ugyanolyan csodásan kattant, mint a mennyei Ladáé, de öt fokozatot kapcsolt benne az ember. Valahogy mégsem lettünk közeli barátok. Egy állólámpásért cseréltem magamnak, 180 ezer remélt forintért adtam el egy Juhász Attila nevű miskolci rádiósnak, aki – mivel zokogott, hogy nincs meg rá az egész pénze, de őrjöngött, hogy neki kell ez az autó – részletekben fizette ki. Nagy könyörgésre a 140 ezret, amit ő utólag jónak látott, merthogy bedöglött az önindító hazafelé, és levonta az árát. Azt a parasztot meg tudtam volna ölni akkor, többször telefonáltam neki, mindenféle szórakozóhelyekre utána mentem, amikor Budapesten járt. Ahhoz képest, hogy nekem nem tudott fizetni, elég gyakran történt ez, elég drága helyeken. Biztos meghívták. Aztán elmúlt.

Egyszer Miskolc-Tapolcán voltunk a leendő felségemmel, Katival. A nyaralójukban töltöttünk egy hetet a barátnőjével meg a leendő sógorommal. Előkerült ennek a miskolci ekének az esete, mire a két csaj egy este betelefonált rádióműsorba, a csávó meg jól elhívta őket ebédelni, gondolom, akart egy menetet. Ezek direkt drága helyre mentek vele, nagyot kajáltak, jót beszélgettek egymással, aztán kifizettették a cechet, és röhögve eljöttek. Enyhe bosszú volt, de jólesett.


Költözés a Gidófalvy utcából. Elöl Zoliék Bernie-je, utána a motor-pressés tartósteszt-Zsiga

Na meg még egy: nemcsak a Totalcarnak, de előző munkahelyemnek, az Autópiacot kiadó Motor-Pressének is volt céges Zsigulija, igaz, sokkal pocsékabb, mint a TC-s, viszont kombi. Hogy mi azt mennyit nyúztuk… Hogy hányan költöztek vele… Igazából akkor szerettem meg igazán a Zsigát, az az autó valahogy a szívemhez nőtt, komolyan sajnáltam, amikor eladta a cég. És milyen vicces volt a benzinkútnál a foltokkal tarkított, erősen roncs kinézetű Ladára hivatalos számlát kérni. Ufók voltunk vele, de egészen furcsa módon.


Szép nem volt, nagyon jó sem, de mindenki szerette

Sose tartottam finom, gyors, kényelmes autónak a Zsigát, de a váltóját, a zajait, a szagát, a karakterét nagyon szerettem. Azóta irgalmatlan sok, hatvanas évekbeli veteránautóban ültem, és most, sok idő után a Zsiguli-hét miatt ültem hatban egymás után. Megváltozott a véleményem - azt kell mondanom: az akkori kommersz kínálatban kifejezetten jó kocsi volt ez. Ma meg már végképp van bája.

Ender Gábor szakíró:

Totálisan lemaradtam a Zsiguli-hájpról, pedig anya elmondása szerint mindkét szülői ágon több Ladát is birtokba vettek nagyapáim. Persze ezek korszakilag mind megelőztek engem, vagy ha nem is, de azt az agyi fejlettségi szintet mindenképp, ami bármiféle információtárolásra alkalmassá tett volna.

Egyetlen autóra emlékszem, meg arra, hogy a hátsó üléssoron párnákból épített bunker vesz körül. Nagypapám utolsó, homokszínű ezerötöse volt ez. Papi már idejekorán tökélyre fejlesztette az ingóságok feletti védelmet, de az én szememben ő volt az újrahasznosítás legnagyobb mestere is. Mindent óvott mindentől, a használati tárgyakat leginkább a használattól, mivel abban koptak el a legjobban.


Ezek nagyon kemény állatok (bátyámmal, 1991, háttérben a Samara)

A Zsiguli természetesen már rég megkapta a teljes nejlon üléshuzatot, mielőtt bárki a családból mélyen beleszippanthatott volna az újautó szagba, az emlékeimben élő párnák pedig az eredeti kárpitokat védő huzatot védték. És ha lett volna egy még egy picivel rondább, még egy picivel kopottabb bármink, akkor azt is beletette volna, hogy a következő tulajdonosnak egy teljesen új, általunk ki nem élvezett autót adhasson át büszkén, hogy ő mennyire vigyázott rá. Imádtam. Rajongtam azért a szisztematikusságért, amivel Papi véghezvitte ezeket a kis módosításokat – mindig ott buzogtam körülötte, geometriailag megszerkesztettem azokat a helyeket, ahol az utasoknak ülniük kellett, és odahalmoztam a párnákat.

A sárga ezerötös szüzességét Teddy, anyukám nagy becsben tartott ír szettere vette el. Teddyt gleccserekbe nyúló hegyvonulatok választották el eredeti funkciójától, a vadászkutyaságtól, és ezt az éles demarkációs vonalat az alvókosarához vezető tizenkét lépcső jellemezte a legjobban, amit kizárólag tizenkét kockacukornyi útdíj fejében volt hajlandó megmászni.

Teddy nem tudta, hogy a Zsiguli tetejére vezető út seggberúgással van kikövezve. Egy szép nyári délután éppen fejjel lefelé nézte a naplementét az autó tetejéről, amikor Papi a szokásos bakelitpolírozásra indulva rajtakapta a gaztetten. A kutya egyből négy lábra pattant, a felé áradó szitoktól lemerevedett, majd széttárt karmokkal ujjai közé gyűrte a Lada fényezését.

Papi az incidens után még évekig használta a Zsigulit. A kilencvenes évek elején vette meg élete első, és egyben utolsó nyugati autóját, egy Opel Vectrát, amire soha egy rossz szava nem volt. A párnákat persze a Vectra is megörökölte, és mivel Papi mellett az újrahasznosításnak az egész család a mestere lett, ugyanezek a csúnya, lapos, négyzet alakú párnák fedik most a nyaraló bútorait.


Még nem volt jogosítványunk, de tudtuk, hogy lesz (1990)

Már iskolás voltam, amikor apa vett egy Lada Samarát. Na, az akkori szemünkkel az egy félelmetesen jó autó volt. Bejártuk vele az egész országot, sőt, Horvátországot is. Háromajtós volt, ha előre döntöttük az első üléseket, rádőlhettünk a háttámlára bátyámmal, akkor úgy éreztük, mintha hintaágyban ülnénk. A kesztyűtartó közepén volt egy hatalmas Szent Kristóf-jelvény, azt imádtam, órákig el tudtam vele játszani.

Mégis, a legfrenetikusabb Zsiguli-élmény évekkel később ért. Az apai ági nagypapám garázsában raktam rendet, amikor rátaláltam egy abszolút korhű Zsiguli használati útmutatóra. Már a fedőlapja is elég béna volt, de a belsejében elszabadult a pokol. Ez a kis könyv a szó legszorosabb értelmében merítette ki a használati utasítás fogalmát. Volt benne minden: szerkezeti felépítésről szóló passzusok, vezetéstechnika, problémamegoldás, hétköznapi autós tanácsok. Tele volt olyan részekkel, amiket szinte biztos, hogy csak a magyar nyelvű fordításba írtak bele. Ez a könyv nekünk szólt: nekünk, magyar, friss autótulajdonosoknak a magyar autósoktól. Azt hiszem, valahol a barkács fejezetnél, a hogyan csináljunk piaci karton tojástálcából pohártartót című résznél kaptam sokkot. Kizártnak tartom, hogy ezek a képes(!) útmutatók benne lehettek volna az eredeti kiadványban.

És bármikor visszagondolok erre az emberségből, jóakaratból megírt használati útmutatóra – amit mostanság még csak arra sem méltatunk, hogy a seggünket kitöröljük vele –, elfog valami rossz érzés: ilyenkor döbbenek rá, milyen mértékben személytelenedett el a világ, amiben élünk.

Fejér Petra Totalcar korrektor:

Nekünk is volt két darab. Női szemmel: egy tojáshéj színű (na jó, ezerkettes) és egy piros. Mikor utóbbitól megváltunk, ez az általam nagyon kedvelt, gyönyörű árnyalatú darab elindult a hírnév felé vezető úton. Talán egy ország előtt vált ismertté: Taki bácsi vezette a Szomszédok című teleregényben. Lehettem körülbelül tizenpár éves, de innentől egyetlen részt sem mulasztottam el megnézni, hátha felbukkan a családi - immár - csodaautó, amely nekem rengeteg kellemes programhoz, kiránduláshoz kapcsolódik.

Mekkora élmény volt, amikor "komoly" üldözéses jelenetben szerepelt... Szerettem, emlékezetem szerint sosem akadt vele gond. Szerintem remek kocsi, talán a későbbi nem kevés hazai raliversenyen, amelyen megfordultam, ezért vártam, hogy felbukkanjon egy-egy a kanyarban és szurkoltam mindig neki.

Göbölyös Zsolt Motordoktor:

PO 51-90 volt a rendszáma az első és egyetlen Ladánknak, egy okkersárga, belül sötétkék 1500-ösnek. Ma is itt van a jellegzetes orosz szaga az orromban és hallom az ajtó csukódásának hangját. Még nem volt jogosítványom, de már volt arról fogalmam, mi az autó, vezetni is tudtam.


Nem én vagyok, hanem a húgom. De az autó stimmel

Délutánonként álló helyzetben sokszor ültem benne a garázsban, bámulva a klasszikus műszereket, a furcsa végződésű mutatókat. Mintha egy fogyó hold lett volna a végükön. Ma is élesen él bennem a visszajelzők furcsa, gyémántszerű mintája és a kézi szívató propeller-piktogramja. Ma is imádom ezt a műszerfalat. Talán le is tudnám pontosan rajzolni, pedig vagy tíz éve nem ültem ezeröcsiben.


Engem a másik autó előtt fotóztak le a szüleim. Később ez lett a nagy szerelem

Apám mindig óvatosan vezette, csak néha nyitott rá a második torok, akkor megváltozott a hangja, máig imádom azt a jellegzetes hörgést. Sokáig használtuk, nem volt vele semmi bajunk. Azóta is szeretem a Ladákat, főleg a 2103-ast.

Gulyás Gusztáv szakíró:

Egyáltalán nem értettem, milyen sorszámokat kell nézni délutánonként az oviból hazafelé menet a Merkur kirakatában. Apám pirosat akart. Fossárga lett.

PN 35-85 az első autónk volt, és talán az öreg Freud a megmondhatója, miért láttam gyerekként a hátsó ülésről a váltórúd hosszú, vékony, alapjáraton diszkréten vibráló rúdját oly szépnek. Lada-szagú nyarak, izzadt testek a műbőrön.

Tizenöt évvel később, a Zaporozsecen is túl újra megcsapott a Lada-szag (ALK-298). Ekkor már az én kezemben volt a vékony, bakelit kormány, és az azóta is utánozhatatlan kapcsolási élményt adó váltórúd. Százezer kilométerenként motorgenerál gombokért. A klíma, a szervokormány, az ABS, a tempomat és a téli gumi gazdag sznoboknak való úri huncutság.

Viszont ez volt az ország első hengerenkénti befecskendezéses Ladája, AUDI-katalizátorral. Írtam is róla már itt, a Belsőségben.

Nekem felejthetetlen, számos osztrák és svájci állampolgárnak vérmérséklettől függően vidám vagy rémült perceket szerzett.

Hlács Zoltán Totalcar adatbázis-felelős:

Haveromnak volt egy gázos Zsigulija, kézzel festett zöld karosszériával. Hasznos extraként vonóhorgot is tartalmazott, így amikor ifjú üzletemberekként kilóra felvásároltuk az egyik bank leselejtezett számítógép-parkját, adott volt, hogy ezzel hozzuk el a körülbelül féltonnányi informatikai eszközt. Mire megpakoltuk az utánfutót, két és fél méter magasan tornyozódtak a monitorok, pc-k. Természetesen ez az Erzsébet híd budai lehajtója alatt dekkoló rendőröknek is feltűnt a guruló torony, így azonnal jelezték érdeklődésüket.

Ekkor derült ki, hogy a cucc ugyan teljesen legális, de a haverom sikeresen otthon hagyta a kocsi és a saját papírjait. Ment a sakkozás, hogy akkor mi legyen, amikor egy szemfüles rendőr kiszúrta, hogy van nálunk kajajegy. Így végül kábé 6000 forintnyi utalványunk bánta a feledékenységünket, de utána sikerült hazajuttatni az árut.

Életemben összesen ennyi közöm volt Ladákhoz, hogy vesztettem-e ezzel, vagy sem, sose fogom megtudni.

Koncz János szakíró:

Na, szóval:

A családban nagy Polszkik és Skodák cserélődtek, a Zsiguli valahogy elkerült bennünket. De azért nekem is sikerült felejthetetlen ismeretségbe kerülni az orosz csodával. Még gimis voltam, tán 1976-ot írtunk. Miután a zsebpénzemet az utolsó fillérig elköltöttem AC/DC lemezre (High Voltage), almaborra és Matchboxra, stoppal próbáltam Miskolcról hazajutni, hogy végre ehessek egy jót anyám főztjéből.


Koncz urunk, már egy későbbi korszakából, amikor nem a Matchboxok érdekelték

Egy ZIL elvitt Vattáig, ahol viszont két órán keresztül szobroztam a 3-as út kivezetőjénél, mire irdatlan gumicsikorgással lefékezett mellettem egy piros, tuningolt Zsiguli. A tuningot az akkor minden autósboltban kapható, fényre deformálódó és fakuló kis műanyag elemek jelentették, személyes kedvenceim az ablaktörlőkre pattintható, leszorítóerőt gerjesztő szárnyacskák voltak. Meg a földelővezeték, ami az autó hátuljáról lógott le az útig, és a sztatikus elektromosságot volt hivatott elvezetni. A Zsiga legfőbb ékessége két hatalmas, krómozott házú traktorlámpa volt - a hűtő elé szerelt világítótestek esztétikai értékéből semmit sem vont le, hogy szemlátomást nem voltak bedrótozva.

Egy grúzos karakterű, bajszos fiatalember ült az autóban, kilökte bentről az utasoldali ajtót, és rámkiabált:

- Ülj be gyorsan, nagyon sietek!

Én is nagyon siettem, bepattantam tehát. Ami ezután következett, az maga volt a rémálom. A csávó őrült módjára száguldozott a kétszer egy sávos úton, az előttünk haladók farától egy centire fékezett, a szembejövőket leszorította, satufékezésnél a kocsi fara össze-vissza imbolygott. Mindehhez a mára legendássá vált Videoton hangszórókból áradó P. Mobil koncert adta a zenei aláfestést, amit, mint megtudtam, a barátnője vett fel egy MK 23-as magnóval a perecesi művelődési házban, ahol tényleg állatjó gigek voltak, még ha a nyávogó felvételről ez akkor és ott nem is jött át.

Tiszta volt, hogy vagy most halok meg, vagy soha. Gondoltam, legalább megkérdezem, mire ez a nagy sietség.

- Kevés a benzin, el kell érni a következő kutat, mielőtt kifogy! - jött bal egyből a válasz.

Amennyire az idegállapotom engedte, bonyolult fejtegetésbe kezdtem arról, hogy nagyobb sebességnél az autó többet fogyaszt, tehát ha lassabban megyünk, nagyobb eséllyel jutunk el a benzinkútig, de a csávó leintett, hogy neki most nincs ideje rám figyelni. Úgyhogy a hátralévő hét percben megtettünk vagy ezer kilométert - legalábbis akkor úgy tűnt, ennek az útnak soha nem lesz vége - majd a mezőkövesdi benzinkútnál egy rendőrkanyarral befordította a Zsiga seggét a kútoszlophoz.

Hányingerrel küszködve mondtam köszönetet a gyors fuvarért. A hazáig még hátralevő tíz kilométert az út szélén bandukolva, gyalog tettem meg. Senki nem állt meg, hogy elvigyen, de valahogy nekem se volt kedvem többet autózni aznap.

Papp Tibor tesztrovat-vezető:

Amikor vezetni tanultam, a tanulók három kasztra oszlottak: Ladán tanulók, Skodán tanulók, illetve egyéb szórvány modelleken edzett elszántak: Dacia, Trabant, egyebek. Csikós például kispolszkin tanult. Én nála sokkal szerencsésebb voltam, mert ezerötös kockán, azaz Parasztmercin tanulhattam. A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy 1300-as karbi volt rajta, takarékossági okokból. Az eco-program annyival kiegészült, hogy beidomítottak a 2200-as szigorú felkapcsolási határra is, mert úgymond, nyit a második torok. Ekkor szoktam meg, hogy nézzem a fordulatszámmérőt is.

Persze, voltak kalandok a Ladával, de imádtam: mivel kocka volt, jól lehetett vele rutinozni, a kormány tekergetéséhez szükséges nyers erő megvolt bennem. A kocka kellemes fékszervója után izgalmas volt az első trabantozásom is a ropogós jogsimmal, de az már egy másik poszt lesz. Mivel a családunkban nem volt Lada (sem), pár év múlva futottam bele életem következő ladás kalandjaiba. Endre barátommal, aki repülőmérnöknek tanult, rendszeresen járkáltam repülőnapokra, múzeumokba. Endrééknek volt egy ezerkecskéje, amit Béla bácsi, Endre papája nagy becsben tartott. Így például valódi, márkás nyugati nyári gumik voltak rajta, de barkácsolt bele lopásvédelmet is, egy testkapcsoló személyében.

Amikor Prága mellé mentünk az Aero Vodochody repülőgépgyárat meglátogatni (itt gyártották az L39 Albatrosz gyakorlógépet), megkaptuk Endréék Kék Villámját az útra, nyugati gumistól, testkapcsolóstól. A többiekkel az U Flekúba volt megbeszélve a találkozó, mi jó korán elindultunk. Az úton mindenféle stopposokat is felvettünk együttérzésből, elvégre Endre rengeteget stoppolt, egyszer még Egyiptomba is eljutott így. Felvettünk egy magyar srácot, aki életünk egyik legnagyobb bölcseletével ajándékozott meg minket.

- Hová mentek? – kérdezte, mielőtt kiszállt. Mondtuk, hogy hova. – Akkor egy dolgot jegyezzetek meg: fél berúgás – kidobott pénz.

Megjegyeztük.

Akkoriban futott a Skoda: IQ+szív kampánya, mi persze minden egyes plakátnál két pofára röhögtünk Endrével a Ladából, a megbízható tajgajárműből, a nyugati gumisból: höhö, Skoda, íkú plusz szívás! Gondolom, a szlovák stoppos pár is megjegyezte a Kék Villámot egy életre, amikor már Pozsonyon túl ők ültek hátul. Halkan dumáltak, közben szakadt az eső. És bár nyugati gumink volt, amire Béla bácsi büszke volt, igyekezett hát jó sokáig megtartani. Készült ugyan a cserére, mert mintázat már kevésbé volt a gumin. Úgyhogy a hegyes részen, ahol a kamionok nyomvályújában ömlött lefelé a víz, a slick gumikon felúszó autó gyakorlatilag átugrott a szomszéd sávba. Csend lett hátul. Nem tűnt viccesnek, vissza is adtam a kormányt Endrének. Később láthatóan megkönnyebbülten szálltak ki a fiatalok.

Béla bácsi nyugdíjba vonulása előtt mérnök katonatiszt volt, persze kiválóan értett a Scud rakétákhoz, és mellesleg a járművekhez is. Kötelességének érezte, hogy felkészítse a Ladát a nagy útra. Mindent átnézett, olajat cserélt, ilyesmi. Ezért nem is értettük, hogy miért gyullad fel egyre többször a töltéslámpa, valahol a cseh határ táján. Aztán elkezdett az ablaktörlő is belassulni, ami az özönvízszerű esőben több, mint kínos volt. Aztán már döntenünk kellett, hogy vagy felkapcsoljuk a lámpát, vagy ablakot törlünk, mert egyszerre nem ment a kettő. Szerencsénkre a vége felé enyhült, és elállt az eső, valahogy bevergődtünk a maradék pár amperszekundumnyi töltéssel Prágába.

Jött a javítás. Mivel én voltam az autógépész, megkaptam a csomagtartóba bekészített barna köpenyt, hogy szereljek. Igaz, még sosem csináltam ilyet élesben, de gondoltam, hogy a józan paraszti ész majd segít, pláne az egyetemi elméleti alapokkal a fejemben. Béla bácsi szerencsére egy fél Ladányi alkatrészt készített be a csomagtartóba, gyakorlatilag a karosszériaelemeken kívül minden volt ott, ami kellhetett. A hozzá tartozó szerszámokkal. Határozottan emlékszem, hogy még egy lyukas gumimatrac is volt bent, aláfekvőnek. (Egyszer, egy repülőnapon például szintén a Lada AWAB-bilincs készleteiből javítottuk meg Endre szétesett teleobjektívjét.)

Azt pár perc alatt kisakkoztuk, hogy a generátor környékén lehet a gond, nem kellett hozzá nagy ész. Pláne, hogy benéztünk a motortérbe, ahol a generátor látványosan előrefittyedt. Annyira, hogy lecsapkodta a hűtőventilátort, csinos, hegyes fazonra vágva a lapátok végét. A generátort tartó hosszú csavar kiesett. Az ékszíjfeszítés után talán Béla bácsi elfelejtette meghúzni.

Ez gond. Honnan a fenéből szerezzen az ember Prágában, szombat délután ilyesmit? Azért ekkor alig voltunk a rendszerváltás után, nem volt éjjel-nappali autósbolt, futárszolgálat, és hasonlók. Aztán addig nézegettük tanácstalanul az autót, míg észrevettük, hogy a Lada motorterének a jobb oldalán van alul egy burkolólemez, és a csavart – anyástul – felfogta. Nagy nehezen kihalásztuk. Hurrá! Már csak össze kell szerelni, nem volt könnyű hozzáférni, de szerszámok voltak, megcsináltam. Aztán majd a többiekkel betolatjuk a Ladát a sörözés után. Az alábbi fotót Endre csinálta rólam, akármilyen hihetetlen, ez a dús hajú, zörgő csontú csávó én voltam, a kilencvenes évek elején.

A csapattal összefutottunk, kupaktanácsot tartottunk, söröztünk, aztán irány a letámasztott Kék Villámhoz. Vidáman tologattuk egy darabig, de semmi, végül már a cseh rendőröknek kellett magyarázkodni, hogy miért lopjuk a Ladát. Már amennyire a mi cseh tudásunkból futotta. (Endre például kinézte valahonnan, hogy van csehül a kocsma szó, de a hol?- kérdést már nem tudtuk. Végül gondoltuk, hogy ezek is tanultak oroszul, és később a „ggye hoszpoda?” kérdéssel kutattunk kocsma után. Nehogy csak félig rúgjunk be.)

A rendőrök lerázása után a Béla bácsi-féle készletekből (drót+pótizzó) csináltam egy kis keresőlámpát, megtudni, hogy van-e áram. Az akkuban volt valamennyi, de sehol máshol. Ha jól emlékszem, még bebikázni sem tudtuk. Most akkor mi van?! Ekkor kezdtem el gyanakodni Béla bácsi testkapcsolójára, amelyet nem kis zsebreléként kell elképzelni. Szerintem atomrakéta begyújtását is kapcsolgathatta volna, akkora volt, és akkora csattanással működött. Már amikor tényleg működött. De most nem, mert valószínűleg beázott. Eltelt egy kis idő, amíg kisakkoztam, mi van, végül sikerült a biztonsági rendszert kiiktatnom, és a Lada beindult. Nem emlékszem, hány órát szenvedtünk vele, de sokat.

Béla bácsiéknak már rég nincs meg a Kék Villám. Ha jól emlékszem, a prágai kaland után gyorsan lecserélte a gumikat, és kiiktatta a testkapcsolót. Valójában jót röhögtünk az egészen, és azóta akárhányszor találkozunk, valahogy előkerül a Lada témája. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy többször is voltunk mindenfelé Endréék Ladájával, és soha semmi baj nem volt vele, igaz, mindig mondtuk előtte Béla bácsinak, hogy nehogy felkészítse. Igazából már Prágában is tudtuk, hogy Béla bácsi alapossága nélkül nem lett volna ennyi gondunk – de nélküle megoldani sem tudtuk volna. Ma már az unokái is elég jól értenek az autókhoz, a repülőkhöz, és kicsit talán a Scudokhoz is.

Prokop Gábor szakíró:

A családban nem volt Lada. Később nekem sem. Vezettem többet is, sokat, de szerencsére egyszer sem kényszerből. Így talán nagyobb társaságban is egyedüliként tudom tárgyilagosan szemlélni az agyonajnározott Ladák technikai elmaradottságát bármilyen tetszőleges korszak színvonalához képest, a kőbalta-egyszerűséget, a zabolázatlanságot és zabolázhatatlanságot.

Nyers, vas, üthető, hozza a kovácsüllő, vagy a satupad funkcionalitását meglepően kevés és egyszerű alkatrészből - megértem, miért lehet beleszerelmesedni.

Orosz hátsókerekes azért akad a múltamban. Az első családi autó egy 1966-os Moszkvics 408 (CM 88-66) volt, ráadásul szimpla lámpás, elég ritka darab. A családi legendárium szerint én vásároltam meg másfél háztartási kekszért Varga Marika nénitől. Nem is feltétlen kamu sztori, akkor, tizennyolcadik évében nagyjából ez volt a piaci értéke. A kutya sem akart ilyet, hiszen már volt, ugye, Lada is...

1985. május 11-én (szombaton) szüleim elindultak Szigethalomról Sényére (Zala megye) a hétvégi házba, de az autó nem jutott el odáig. Ha jól tévedek, hajtókar-törés, vagy hasonló volt a diagnózis, így vonattal jöttek haza. A szükséges alkatrészek akkor beszerezhetetlenek voltak. Moszkvicshoz rengeteg hasznos holmi kerengett akkoriban a hivatalos értékesítési csatornákon: dísztárcsa, kilincs, hűtőzsalu. Csak kopó, fogyó, kurrens cuccok nem voltak sehol, pedig a fater igen jó barátságba került a szigethalmi Pécsi Testvérekkel, a honi Moszkvics-alkatrészek legnagyobb tudoraival. Így a 408 feltámasztásával nem is kísérleteztek, az autó egyes darabjai a helyi tanácselnök pincéjéhez ingajáratban közlekedő csettegőbe olvadtak be.

Szüleim hazavonatoztak 12-én, vasárnap, hétfőn pedig a postaládában várta őket a levél, miszerint szerdán átvehető az előjegyzett AZLK 2140 típusú személygépjármű. Debrecenben. Volt színválaszték, édesanyám az égszínkékre szavazott. A másik ugyanis postászöld volt.


Igen, ilyen vérszimpatikus kisköcsög voltam, mögöttem a már piros Moszkvics

Én ezen tanultam vezetni, igaz, már nem égszínkék korában. Nővérem ugyanis egy csendes, zsúfolt vasárnap délutánon mintegy harminc centit tolt előre egy 2107 hátsó hídján, és ezt kissé a Moszkvics is megsínylette. Neoluxból azonban valami ismerős korlátlan mennyiséget tudott beszerezni térítésmentesen, de sajnos csak piros színben.

Szerencsére ez a forrás sokáig nem merült ki, oktatás közben ugyanis a hirtelen (mintegy 2-5 km/h óra sebességgel) közvetlenül elém (a fasor másik végébe) bekanyarodó bálaszedő traktortól kissé megriadtam, és az első útba eső fatörzsnek kormányoztam a verdát. Így az autó elejét, alig egy évvel az előző eset után ismét plasztikázni kellett.

Talán ez a korai kudarc az oka, hogy sosem szerelmesedtem bele az orosz seggriszálókba. Következő gyakorlóautóm ugyanis a szomszéd Trabantja lett, és azt sosem törtem össze.

Rézmányi Balázs szakíró:

Ugyan a gyerekkori "Apuval szereljük a Ladát" nekem kimaradt az életemből (nem lévén autónk), de ha nagy ritkán taxiba ültünk, az maga volt a Zsigulizmus Forradalmi Ünnepe. A család többi tagját annyira érdekelték az autók, mint székely lovászt a kvantumfizika, de néha mégis sikerült kihisztiznem, hogy menjünk vendégségbe taxival. Ladával! Pirossal! Pislogtak is bután a droszton, amikor anyukám az üvöltő kicsi ént próbálta túlkiabálni, hogy márpedig az ott várakozó féltucat taxinak bizony nem megfelelő a színe.

2004-re sikerült odáig eljutnom, hogy vegyek egy autót, szigorúan Ladát. Egy 1981-es Demszkykaró-zöld 2102-ről öt perccel csúsztam le, de pár napra rá kincsre leltem. Első tulajos, garázsban tartott 2103. Az idős tulaj (született 1923-ban) nagyon szerette, de látszott, hogy korából fakadóan a garázskaput már nem tudta csont nélkül bevenni. A fiától vettem meg, kemény százezer forintért. Természetesen nevet is kapott: VAZul, az öreg orosz csörgőkígyó. Mikor pár évre rá oda jutottam, hogy legyen egy nyugati, fiatal autóm, nem volt szívem itthon meghirdetni, féltem, hogy valami félkegyelmű takonypóc a szántásban csapatna vele. Végül egy német gyűjtő vette meg, aki a utána csavarjaira szedte, és felújította.

Stump András Totalcar újságíró:

A korallpiros UG 53-33 hátsó üléséről jól lehetett látni az útfelületet. Villogott alattunk a szaggatott vonal, szaladt hátrafelé az aszfalt, néha felbukkant egy-egy kátyú a kirohadt padlólemez tenyérnyi lyukán át - nem unatkoztunk a tesómmal hosszabb utakon sem. Gyerekülés, passzív biztonság, viccelsz? Sávelhagyásra néha figyelmeztettük a fatert, ha megláttuk a záróvonalat a lyukon át.

Úgy alakult, hogy ez lett az első autó, amit vezettem. Ölben ülve, bakelitkormányba kapaszkodva, szélesen vigyorogva tartottam az egyenest. A kanyart már nem tudtam bevenni segítség nélkül: ugye nem jár túl könnyen a Zsiga kormánya. Nekem akkor is csodálatos autónak tűnt, négyévesen.

Tíz évvel később síelni mentünk Szlovákiába a nagybátyámtól kölcsönkért fenyőzöld ezerhármassal. Nyugati autóból átülve akkor már viccesnek tűnt a bőgő, de erőtlen motor, a csörgő vezérműlánc, a műszőr üléshuzat, de a döbbenetes fűtőteljesítmény és az utánozhatatlan hangulat mindenért kárpótolt.

Legfrissebb zsigás élményem alig pár éves: negyvenezret futott fehér példányt vezethettem, lényegében olyan állapotban, ahogy a Merkurban átadták hetvenvalahányban. Gazdájának nem mertem bevallani, de mai szemmel elég vacak autó, még akkor is, ha újszerű.

Így devalválódott nálam a Zsiguli, korszakonként. Ez persze semmit nem von le érdemeiből, mindig örülök egy szembejövő Zsigának, de főleg annak, hogy nem az enyém.

Szőke Viktor szakíró:

Volt egy mustársárga, vagy lehet, hogy inkább narancssárga, szóval volt egy klasszikus kereklámpás ezerkettes Zsigulink, mindenki pontosan tudja, milyen színre gondolok (okkersárga volt az. A szerk.). Ekkor még nagyon kicsi voltam, és csak arra emlékszem, hogy amikor apu ölében ülve beállhattam vele a garázsba, rohadt nehéz volt tekerni a kormányát, ezért nem is szerettem igazán, anyu Kispolszkija volt a favorit.

Később vett apu egy piros kocka Ladát. Emlékszem, hogy örültünk neki, milyen modernnek tűnt a régi Zsigához képest, de közben azért kicsit irigykedtem a balatoni telekszomszédunkra, akinek ugyan régebbi volt a Ladája, de hát hol jött ami 1,2-esünk ahhoz az Ezeröcsihez!

Később aztán bizonyított a GA 53-99 - nem értem, miért jegyeztem meg a rendszámát, a többi kocsinkét már régen elfelejtettem. Egyszer elmentünk Olaszországba nyaralni. Óriási dolog volt ez még akkoriban, hónapokig készültünk rá, aztán, amikor eljött az idő, jól telepakoltuk a csomagtartót téliszalámival és nekivágtunk Európának.

A távolság reménytelenül hosszúnak tűnt, de kibírtuk mi is, és a kocsi is. A két másik család, aki velünk utazott, már nem járt ilyen jól, a Dacia és a Skoda is feladta, mindkettőt berhelni kellett, hogy valahogy hazajöjjenek a lábukon, ennek fényében szebben csillogott a mi kockánk.

Az igazi csúcs azonban a Samara volt, ráadásul apu vett hozzá vagány szpojlerszettet, majdnem úgy nézett ki, mint a nyugati autók. Ebben a jóleső érzésben addig fürödhettünk, amíg el nem mentünk egyszer Németországba, ahol a Samarát, ami büszkén, gond nélkül vitte a százharmincat, percenként öten előzték meg az Autobahnon.

Aztán kinyílt a világ, eladtuk a Samarát és jött helyette egy jó kis kettes Golf. Nosztalgia ide, tizeniksz év hűség oda, úgy örültünk neki, mint majom a farkának. Én azóta sem néztem vissza, és nem is fogok sohasem. Akkor jó volt, mert nem volt más, de a franc se vágyik vissza.

Vályi István Belsőség-rovatvezető:

Hohó, barátom, nem is tudod, mennyire belenyúltál. Természetesen tisztességes, kisvárosi gyerek lévén, autós mivoltom meghatározó eleme volt a Lada-Skoda tengely. A galeri legcsodálatosabb Ladája Ferdi barátomé volt, csendes, jól nevelt srác, egyedüli gyerek, sok mindent megkapott, amire mi csak vágytunk. Például a kapucsínó-barna 01-est, ami a korabeli telepi-extralista legigényesebb opcióival rendelkezett, úgymint négyküllős, Lada-logós sportkormány, fekete, kifordított lemezfelni és a hátsó ablakban a hengertestű, duplakazis JVC boombox, amely miatt a korabeli Euro NCAP-megfelelőjénél minden bizonnyal a hajukat tépték volna ki a mérnökök, ellenben Tornalján ez volt a korabeli HANS. Ja, és még valami: a kazettatartós középkonzol, amelyből kifordultak a Zaiks Biem-kazik.

Ezen kiegészítők az amúgy is férfias, kemény Zsiguliból vídiatömör verdát faragtak. A kormányt álló helyzetben két kézzel, erőből kellett forgatni, hátra kilátni nem lehetett a Boombox miatt, cserében a pillangóablakon kihamuzni kötelező volt, ezért az autó övvonalának hosszában korabeli dynamic line-ként húzódott a vizes hamu. Kegyetlen egy menő verda volt, kétszáz kilométeres körzetben az összes rockfesztivált végigjárta velünk, még azokban az időkben, amikor Rakamazon Konan (így) és Kisöcsi voltak a sztárok.


Ez talán a legkorábbi, elektronikus formában létező kép BÁRMILYEN autómról. Életem ötödik és egyben harmadik saját autója volt a borzalmas Ibiza Crono, melynek EGYETLEN pozitív tulajdonsága az volt, hogy nem hagyott ott soha, sehol. Még a frissen trágyázott domboldalból is kijött, ahogy az egy horgászautóhoz illik, hogy aztán (balról) Matyi barátommal és (akkor még) leendő sógorommal, Árpival egy remek halászlevet összeüthessünk

Makulátlan állapotának köszönhetően zokszó nélkül bírta a borzalmas kiképzést, az óra szerinti nyolcvanat első fokozatban, a százhatvanat negyedikben (a csodás műszer szerint) vitte. Az akkor szintén közös, fecskekormányos 100-as de Luxe Skoda után maga volt a megtestesült förgeteg, Mercedes és Ferrari egyben, de még a 120-as Skodri helyett is inkább elkértük az autót, általában Ferdistől, aki a "Bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaporod" - elvet követve inkább jött velünk. Ennek a Ladának köszönhetem életem legszebb 1/A-osztályú prémium pofonját is, amelyben kivételesen nem volt részem, ugyanis Zoli barátom kapta.


Nem idegen tollakkal ékeskedem, ez 3-4 óra fenekezés java
(a sűrűjének fogott apróhalat nem számítva). A keszeg oldala azért véres,
mert a szákban rárabolt a csuka

Náluk pakoltunk az autóba, éppen valamelyik agy- és májbomlasztó fesztiválra indultunk, azt hiszem. Mi négyen az utcán szívtuk a blázt Zoliék kertes háza előtt, a 01-es benn állt az udvaron, Zoli kazettát cserélt a Boomboxban. Zoli édesapja asztalosmester volt, hozzá tartozó, fül mögötti, bicskával faragott HB-s ceruzával, irgalmatlan melós szöveggel és akkora alkarral, hogy Popeye sírva fakadt volna, ha látja. Szóval az öreg szólt Zolinak, hogy álljon már ki az udvarról, mert a kivágott cseresznyefa után maradt sittet ki kéne vinni a telekre.

Zoli beugrott, indított (hátranézni értelmetlen lett volna a magnó miatt), majd - hogy meglegyen a kellő hatás - bő gázzal telibe verte a cseresznyefa után maradt félméteres tuskót a kapuban. A Boombox a nyakában landolt, a csomagtartó felvette a kötelező V-alakzatot, de más baj nem lett. Ekkor.

Zoli bácsi megszívta a bagót, majd odasétált az ajtóhoz és a kábán kitápászkodó fiának, csak annyit mondott: vedd le a szemüveget, fiam, mert le fog esni.

Aztán következett a hangrobbanás-szerű süvítés, majd minden idők legszebb, teliarcas pofonja, minek után Zoli szabályos szaltót dobott helyből, majd az arcán landolt.

- Ferdikém, ha visszajöttetek, majd megcsináltatom az autót - mondta, mert Zoli bácsi korrekt ember volt.

Winkler Róbert Totalcar főszerkesztő:

ZP 15-78 a második autónk volt, és a Zaporozsec után egyértelmű előrelépést jelentett. Már legalábbis presztízsben és műszakilag, hiszen én a hátsó ülésen csak annyit éreztem, hogy a Zaporozsecben sose volt bajom, a Ladában viszont igen gyakran volt hányingerem, dobtam is ki a taccsot jó párszor. Sztatikus elektromosság, vagy valami hülye vibráció? Tán már sose fogom megtudni.


Egy férfi autó

Tökéletesen megbízhatóan üzemelt, egyetlen érdekes kalandunk volt benne anyámmal: egyszer a hóesésben Kónyból hazafelé, talán Répcelak körül megelőzött egy autót, amelyik csak 40-nel ment, mi meg addig 50-nel toltuk. Akkor viszont kiderült, hogy az 50 még működött, a 60 már sok volt (akkor még nem voltak ilyen tudományos, téli gumik, nyárival nyomta mindenki). Anyámmal jól megijedtünk, de szerencsénk volt, megfogott egy műanyag hogyishívják, amin a prizma van.


Egy későbbi kép, az autó ugyanaz

Visszatolattunk, hazamentünk. Anyám megkért, hogy el ne mondjam apámnak, és legnagyobb csodálkozására tényleg hallgattam, mint a sír. Viszont anyám mintha sose szerette volna őszintén a Ladát, vagy csak unta, nem is tudom, de amikor apám már nem élt, egy 120-as Skodára fizetett be. Akkor jöttem rá, hogy létezik férfi és női autó.

Zirig Árpád Totalbike rovatvezető:

Hála Istennek nem volt Ladánk. Csak semmi szovjetség, tartotta az apám, meg akkoriban Csehszlovákiában elsősorban a politikailag csókosak kaptak újan – az öreg sosem volt párttag, hiába várt volna sorszámra. Nincs is gyerekkori emlékem róla, csak egy, és az is a második szomszéd autójához kötődik.

Egyik májusban erőszakkal elvettem kispajtásom kerékpárját. Szerintem 10-11 évesek lehettünk, szóval nem volt büntetőjogi súlya az ügynek, inkább csak megtorlás volt azért, mert nem akarta kölcsönadni egy körre a csodás, 18 sebességes versenybiciklit.

Ha nem kezdett volna kergetni, semmi baj nem történik, tekerek egyet a tömb körül, aztán visszaadom és felmászom a cseresznyefára én is. Ehelyett sprintelt utánam, én meg tekertem, mint az őrült. Ahol lehajtottam volna, ott hirtelen lett egy kispolszki, ahol meg fékeztem volna, ott lett egy fémrudakból hegesztett, kifejezetten hegyes kerítés.

Az első kerék összegyűrődött, mint egy taknyos papír zsebkendő, a villa pedig abnormális szögben állt hátrafelé. Amikor felálltam, vártam, hogy a kispajtásom arcon csap, ehelyett lassan, ijedt hangon kimondta: „Árpi, vérzik a nyakad.”

Odanyúltam, éreztem, hogy ujjam eltűnik a melegben és valami nedves folyadék veszi körül. Lenéztem, a kezem véres, a pólómon centinként nőtt nagyobbra a vérfolt. Mire úgy döntöttem, hogy ezt nem lehet elsumákolni, és muszáj hazamenni, már a hasam is véres lett, mire befordultam a sarkon, a derekam is. Kétszáz métert kellett megtennem, addigra a térdemen is folyt a vér.

Az előszoba tükrében megnéztem a nyakam, mint egy gyerekszáj, akkora volt a seb, amit a kerítés csúcsa vágott rajta. Nem fájt, így nyugodt voltam. Mielőtt benéztem volna a nappaliba, előre kiáltottam: „Ne félj anyu, nem az ütőerem!” Persze szegény nem bírta a sokkot, az apám sem volt otthon, így nővérem kezdett szervezkedni. Matektanárnőm férje, a második szomszédunk volt otthon, ő vállalta, hogy a sötétkék 1500-as Ladával bevisz az ügyeletre.

A doktor azt mondta, hogy néhány milliméterre az aortámtól állt meg a vas – ha tovább szúródik, nincs ember, aki a helyszínen megment. Kaptam nyolc öltést, és még akkor sem fájt. Azt hiszem, Csabának sokkal rosszabb lehetett a bicikli miatt, de soha, egy szóval sem tett szemrehányást. Itt az ideje bocsánatot kérni tőle, meg Sanyi bácsitól is, a véres műbőr kárpit miatt.

-----------

Ennyit a Totalcar-kollektíva privát Zsiguli-élményeiről, talán csak egy maradt ki, a saját, céges Ladánk, amit bő egy éve adtunk el, de az új tulajdonosnál már közeleg a restaurálás vége, reméljük, be tudjuk mutatni nem túl sokára. 


Ha eddig eljutottak, élvezni fogják azt is, ami most jön. Minden napra egy tojás, tudják.


Mert zsigulizni jó volt, jó van és jó lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://belsoseg.blog.hu/api/trackback/id/tr162455234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dennis01 2010.12.06. 01:08:22

@gyvy: Megprobalom, de itt Angliaban ritka madar egy 1200-es vagy egy 1500-os, de meg egy kocka Lada is.. Amugy a kocka Lada annyira nem fog meg, az 1200-es, 1500-os annal inkabb. Szeretem a kromlokosoket, a mubor uleseket... :D

sosemkopel 2010.12.06. 01:33:59

Na, ez jó kis poszt.
Fura, hogy ezentúl Loganokat gyártanak Lada néven…
Családi Ladánk nekünk még most is van, egy piros, 1994-es 2107-es, katalizátoros szörnyeteg, 1600-as motorral és 5 sebességes váltóval szerelve.
Ez már a vég, a régebbiek mind-mind jobbak voltak, bár egyik se volt felszereltségében ennyire spéci.
Családunk az automobilizmust még a 60-as években kezdte, egy akkor pár éves Opel Olympia Rekord gépezettel. Én jelenleg ezt a hagyományt folytatom, miszerint első saját járművem egy Opel; mondjuk annyit változtak az idők, hogy én nem pár évesen vehettem meg, hanem kifejezetten öregen... :-D (Kadett, 1987-ből), mindegy, ez mellékszál.
Szóval, mikor a Rekord már nem annyira bírta (egyébként Németország fizetett a Hitler miatt károsult, később üldözött német származásúaknak valami jóvátételt, nagyszüleim ebből vették), mert már nagyon megvénült, hiába volt a kovácsmester által csinált új küszöb, satöbbi, akkor, kb. valamikor 1977-78 körül eladtuk, és lett egy kereklámpás valódi Zsiguli feliratos (akkor láttam először cirill betűket életemben) azt hiszem, 1200-as fehér kombink. Én így ebben voltam kisgyerek. Arra emlékszem, hogy igen gyakran távfuvar céljaira vetették be, mert a nagyszüleim tyúktojás bizniszben működtek, és megérte Békés megyéből Nyíregyháza környékére szállítani a tojást. Emiatt volt mindig egy kis kellemes nedvestojáskarton-buké benne. Tétova emlékeim közt rémlik, hogy egy nagyobb utat tettünk vele anyuval és apuval Romániában, és egy nagyobb fékezéskor jól a fejemre esett az a klasszikus, összehajtható kempingasztal, és én sírtam egy kicsit.
Valamikor akkortájt vezették be a kötelező biztonsági övhasználatot az első üléseken, és rémlik, hogy apukám szerelte be eme életmentő eszközöket a járgányba, miközben én is ott sertepertéltem körülötte. Ha valaki tudja ennek a pontos dátumát, segítsetek beazonosítani, pontosan mikor lehetett ez.
A következő kocsink is Lada volt, 1981-82 körül egy igazi szép korallpiros duplalámpás 2103-as ezerötszázas, emlékszem rá, hogy mennyivel jobban nézett ki a műszerfala a fehér kombi ódivatúbb hőmérő dizájnos mutatójánál. Ezzel is mentünk mindenfele, és ez is nagyszüleimé volt. Ők elmentek vele Romániába, Bulgáriába, többször Németországba is, mert a dédnagymamám ott lakott. Ezt a pirosat már vezettem kicsit én is kint a szántóföldön, bár a jogsitól még igen messze voltam. Egyszer nagyanyám nem adott elsőbbséget valami Zilnek, és megtörte a bal elejét, ettől eltekintve nem volt igazán baja sohasem, és nem is nagyon rohadt szét alattunk. Azt hiszem, ez volt a legmasszívabb Ladánk.
Az utána következő egy drapp konsumexes 2107-es volt 1987-ből, amire a dédi fizetett be a nagyapámnak, és úgy emlékszem, valami 8 ezer márka volt az ára. Azt hiszem, talán 180 ezer Ft lett volna, de márkáért persze nem kellett évekig várni rá. Elmentünk érte a csepeli Merkur telepre, én is ott voltam apukámmal és nagyanyámmal, de ott a vadi új kocsik nagy része eleve nagy rozsdás lyukakkal érkezett, így nem hoztunk el egyet sem (amúgy is valami randa világos zöld és galambszürke színekben pompáztak az elhozhatók emlékeim szerint), csak majd pár hónap múlva, Debrecenből hozták el, ha jól emlékszem.
Mivel a piros ikerlámpás még megvolt, ezt vagy másfél évig nem is használtuk, be volt tárolva egy baráti család pajtájába. A pirosat több autópiacon is árultuk, míg megvette egy békéscsabai autószerelő. Gyanítom, hogy jól tudta, ezzel nem fog szívni, mert utána jó sokáig használta még.
A drapp parasztmerci már nem volt annyira jó minőségű, mint a piros, de nem ment rosszul. Nagyon modernnek hatott a bazinagy szögletes műszerfala, meg a kagylóülések, meg fényszórómosó, mifene, viszont a modern ülések miatt lényegesen kisebb hely volt hátul, mint a piros 2103-ban. Ezt már aktívan vezettem, amikor lett jogsim 1991-ben. Németországba vitt vele az egyetlen olyan utunk, amikor a szüleimmel és két testvéremmel mindannyian elmentünk "nyaralni", egyébként egy rokon esküvőjére, még nyolcadikos koromban. Több német utat is lenyomtunk vele, mindig jól ment, de látszott az autópályán, hogy a legkisebb nyugati kocsik is simán előznek minket. Borzalmas volt megrakottan 60-nal tépni felfele a Wiener Waldon át. Alapvető hibája volt egyébként az ilyen utakon, hogy tartósan nagy sebességnél előbb-utóbb tuti defektet kapott a kerék, a belsőgumi kidörzsölődésétől.
A drappot talán 2000 körül adtuk el, egy cimbinek, akinek a családja aztán szégyen-nem szégyen, becserélte valami hitelre vett Skodába, elvileg roncsként... Aztán pár hónappal később öcsém találkozott vele, épen és egészben, tehát még eladták valakinek.
A mostani piros 2107-ünk egy legújabbkori, 1994-es kocka-Lada, már katalizátoros, öt sebességes, és 1600 köbcentis (ennek mi a száma vajon, 2107-2?), elöl-hátul automata biztonsági övekkel, ami aztán abszolut vagány... azért vettük, mert a drapp után nagyanyám kötötte az ebet a karóhoz, hogy neki igenis autóformájú autó kell. Használtan valami rém sok pénzért, talán 650 ezerért vette meg. Mivel van a családban számos modernebb autó, végül leginkább arra használta az édesapám, hogy a szántóföldekre kimenjen vele. Elég jól átmegy bármin, és ott ugye nem hátrány a lassúsága. Általában jellemző rá, hogy gyenge a minősége, így a vezetőülés olyan lágy anyagból volt, hogy többször eltört már, és menet közben hátraborult, ami nem tette túl biztonságossá. Vettem bele szegény papámnak (isten nyugtassa) egy pár bontott, iszonyat kényelmes Ford ülést, azóta olyan kényelmes epedás, mint egy hintó.
Apu halála óta a tesómé a gépezet, és még most is gazdasági járműnek használjuk. A fékjei mindig is erősen jobbra húztak, az ajtajait nem lehet kulturáltan becsukni, csak durván, és a műszerfal is olyan fos szétrepedt romhalmaz, hogy a kesztyűtartó minden döccenőn kinyílik. Viszont a motorja kiváló, bár fogalmam sincs, mennyit kajál. Egyszer azt is kibírta, hogy elpattant a vízpumpa tengelye, és apu jött vele hazafele két kilométert víz nélkül. Új pumpa beszerelés után minden rendben volt. Gyakorlatilag nem nagyon akar elromlani, ez az igazság…
Nemrég javították a Kadettomat, és pár hétig ezzel jártam, kérdezte is mindenki, hogy miért járok ILYEN Ladával. Hát, mondtam nekik, azért, mert ez egy JÓ kocsi! :-))

poa ogapo 2010.12.06. 03:49:37

Először rendőrautóban ültem Ladában. Jobb hátul és hátra voltam bilincselve, ami nagyon de nagyon kényelmetlen volt, az út olyan 10 perc volt (gimnázium 4 osztály szalagavató bál, vidék).
Még egyszer egyetemistaként ültem ilyen kocsiba (Budapest), de kényelmesen előre bilincselve itt viszont megkülönböztető jelzéssel mentem, de itt is csak jobb hátul ülhettem. Az előre bilincselés oka a vérző orrom volt, melyről úgy emlékszem azt nyilatkoztam, hogy előállításom előtt elesés következtében sérült meg.

Büntetlen előéletű vagyok, soha nem ítélt el bűncselekményért bíróság és soha nem emeltek ellenem vádat!

Nem szeretem a zsiguli, lada autókat, mivel testméretemhez képest bilincselt kézzel nagyon kényelmetlen jobb hátra beszállni.

tiramiska 2010.12.06. 06:18:50

Dakar Niva?
video.google.com/videoplay?docid=7081545354094013802#

Egyébként Franciaországban a mai napig nem idegen látvány a Niva. Jó és olcsó terepjáró.....

Csikós Zsolt 2010.12.06. 07:36:16

@Közbiztonság Szilárd?:

Fennséges - fenséges.
Total Car - Totalcar.

Öt és fél sorban két hiba. Nem rossz, ez már elég a ketteshez.

Csikós Zsolt 2010.12.06. 07:39:30

@hirtelendi:

Nem volt Fiat-motor a Zsigulié. Egy Fiat-terepjáró motor hasonlított a Zsiguli-motorra, de az sem volt az. Orosz megrendelésre készült, oroszoknak, egy meglevő motor alapján, megrendelésre, a Fiatnál. Fiatba sosem építették, a hengerfejet a nulladik perctől az oroszok készítették.

Gomulka Béla 2010.12.06. 08:24:15

@Csikós Zsolt: Most akkor autós szakíró, vagy nyelvtantanár? Nemcsak ontelt, szereptévesztett is! Ilyet!

jozsika31 2010.12.06. 08:34:03

@Csikós Zsolt: Ott a piros pont!!!!

"Fiatba sosem építették"

A szkeptikusok remélem a Csikós úrnak már elhiszik!!!!

Gomulka Béla 2010.12.06. 08:46:40

@Dennis01: Voltak is Lada-viccek. Hogy hívják a Ladát tolótetovel? Konténerkukának. Hogyan duplázod meg az értékét? Megtankolod. Mire való a kombi Ladán a hátsó-ablak-futoszál? Hogy meleg legyen a kezed, amikor tolod.

Csikós úr, az vajon igaz, hogy a 'Zsiguli' szóval nem is az volt az igazi baj, hogy nehéz volt kiejteni, hanem az, hogy hasonlóan hangzott, mint a dzsigoló? (Ami, ugye, az eredeti gigolo, azt lelenti: hímringyó.)

127_sud 2010.12.06. 09:03:33

@Csikós Zsolt: Tényleg nem volt soha Fiat-ban ez a motor. Egy régi olasz újságban még volt egy cikk róla, és a leírtak alapján Lampredi tervezte a motort de csak részben. Pontosabban segített a tervezésben. Majd megkeresem azt a régi újságomat.

Hurri Kán 2010.12.06. 09:08:06

@Dennis01:
Az a műbőr az valami rettenet volt. Emlékszem nyáron mindig kimustrált frottír-törülközőt terítettünk az ülésre mert kb. 30 másodperc alatt lehetett az ülésbe izzadni és hozzáragadni! :D

Az is igaz, hogy az elefántfül (ami a kockákban már nem volt) egész jól szellőztette klíma nélkül is az utasteret, csak ha ment előtted egy Ifa/ Kamaz stb. annak a szagát meg a füstjét is bevezette az utastérbe...

@Krisi: Ezt kizártnak tartom hogy ne lenne :DD

@Csikós Zsolt: :DDD

Nancsi 2010.12.06. 09:27:19

79-ben vették a szüleim az első ladát, 1200-es, fehér PK-80-59. Az egy igazán jó autó volt. Persze pár hónap után lett 20 forintosnyi rozsdafoltja hátul a LADA felirat sarkánál, de hibátlanul tette a dolgát. 11 éves korában csomó karosszéria elemet kellett rajta cserélni (és ekkor lett meggypiros, amit nagyon szerettem, mert ugye nem gyári szín, messziről meg lehetett ismerni). Ezen tanultam vezetni, kb 12 éves voltam amikor már leért a lábam a pedálokig, és ki is láttam a műszerfal mögül, onnan kezdve ha földútra értünk akkor apám jobb1, én meg bal1:-)
18 évesen adtuk el, 270ezer km volt benne. Apám sofőr volt, és mikor a céges autója elromlott általában a ladát vitte dolgozni. A 270ezer km-et a motorja megbontás nélkül teljesítette. Persze már gyenge volt, de ment mint az óra - legfeljebb kicsit "késett".
Utána vettek még 2 ladát a szüleim használtan (5-10 év közöttieket, első 1500-ös kocka, második 1300-as kocka), de azok egyik se voltak ennyire jók. A 2.ban most volt motorcsere annyiból mint amennyiért az enyémben a vezérlést nem cserélik ki (60eFt). Ráadásul valami vaddisznó motor került bele, mert 50-et nem tudom vele tartani 4-ben, picit megremeg a lábam és rögtön ugrik 70-re. De ettől még szar, lóg mindene. Ami félelmetes hogy lada, lada és lada között akkora különbség van, mintha 3 tök különböző típus lenne. Szerintem ezért is vegyesek itt az élmények, mert már új korukban sem voltak ugyanolyanok, és ahogy az idő telt ez a minőségbeli differencia szakadékká nőtt a egyes példányok között.

Nancsi 2010.12.06. 09:33:28

És aki szerinte szar autó volt, az azért gondolkozzon el azon, hogy mi volt a célja: elhitetni az emberekkel, hogy a cucilizmus nem úgy szar ahogy van. Mert pl itt is lehet az egyszerű munkásnak "menő" autója. És ezt a két feladatot kb 20 éven keresztül teljesítette. Olcsó is volt, jó is volt - persze a jó fogalmát akkoriban korlátozta az, amit láttunk. De a pár nyugati autót kivéve - amit ugye kapni nem lehetett, csak nyugati rokon/pártfunkció alapján - talán a legjobbnak, legmenőbbnek számított. Így a sokmilliós munkásosztály elhihette azt, hogy révbe ért ha ladát vett, mert ettől jobb autója már csak a párttitkárnak, meg a disszidensek rokonainak van.

Edigej 2010.12.06. 09:33:33

Nálunk a család Skodás volt, 100S, 105S, 120L, Favorit, minden volt a família valamelyik ágának. Így gyerekkoromból nincs Ladás sztori, annál inkább egyetemista koromból!

20 éves koromban három haverral kéthetes élménytúrára mentünk Ukrajnába, amihez természetesen Lada kellett így hát vettünk egy 83-mas gyártmányú égszínkék ezerkettes csodát 45 ezer forintért. További 35 volt kipofozni úgy, hogy kibírja a kb 5 ezer kilómétert. A keresztségben a Tatjána nevet kapta.
Felejthetetlen pillanatokat éltünk át vele, hiszen kb 2 hétig Tatjána nemcsak a kocsi volt, hanem kvázi lakás is.
90-nél többet nemigen tudtunk kihozni belőle (ezért ki is röhögtük az ukrán rendőrt, amikor megmutatta a trafipaxon hogy 120-szal mentünk), és általában véve nem volt olyan alkatrész az autón ami ne romlott volna el legalább egyszer. A biztonsági övre és az ajtózárra már nem is érdemes szót vesztegetni. Az is megszokottnak mondható, hogy a motorháztetőt félúttól egy gumipókkal rögzítettük, vagy hogy a hátsó helyzetjelzők és a hengerek közül egy soha nem működött. Ugyanígy tudtuk előre, hogy kb. 1:1 arányban fogyasztja a kocsi az olajat és a benzint, vagy hogy háromszor kellett gyertyát cserélni benne az út alatt. Az viszon mát minket is meglepett, mikor a Krím félsziget közepén kitört a bal első kerék, vagy mikor (akkor még) nulla orosztudással kipufogótömítést kellett vásárolni az autóhoz. Szerencsére sosem volt olyan alkalom, hogy ne termett volna ott 2 percen belül egy segítőkész önjelölt Lada-szerelő.
És azért legyünk őszinték: hazahozott minket a hölgy, bármilyen rozoga is volt. Legendás pillanatok a Kijevben araszolgatás nyitott motorházzal, vagy a galíciai szántóföldön való megfordulás mikor a jellegzetes Lada-visítás a környék összes falvának minden lakóját felverte, vagy éppen a Királyhágó megmászása (egy ember a kocsiban, hárman gyalog, nehogy lefulladjunk).

Az út végére sikerült megérteni a magyar Lada-klub jelmondatát ("állandósult értékek egy változó világban") :)

Ratnet 2010.12.06. 10:35:20

@Csikós Zsolt: Zsolti! Ott,'hirtelendi' kommentjében a műszeregység vízhőfokmérőjéről esik szó, nem a motorról. Azt szerintem ő nem írta sehol, hogy Fiat-ban volt az a bizonyos blokk, csupán a teljesen olasz tervezést bizonygatta, amiben én mondjuk kételkedem.

zsotyek 2010.12.06. 10:39:04

Üdv mindenkinek. Nem tudom figyeltétek e a másik képsorozatot? 1970? Na és a zsiguli már akkor fehér irányjelzőburával készült?
Milyen érdekes csak jó 25-30 évvel később vezették be a nyugati autógyárak.

b.f. 2010.12.06. 10:42:02

Nekünk is volt Ladánk még gyerekkoromban. Egy piros 2105. Kicsit hangos volt, és mindig volt ilyen-olyan apró baja, de mindig mindenhova elvitt bennünket megállás nélkül a célállomásig.

Ja, és jó olvasni, hogy ennyi totalcaros szerzőnek vannak kötődései Zala megyéhez :)

Winkler Robinak meg az üzenem, hogy nincs egyedül a Lada hátsó ülésén keletkező hányingerrel. A húgom is állandóan kitette a taccsot, ha hátul ül. A Daciában viszont soha.

Ratnet 2010.12.06. 10:42:52

@jozsika31: Te kivel vitatkozol? Írta valaki, hogy Fiatban volt a Lada motor?

Eeeez kééész:-))))

Ratnet 2010.12.06. 10:50:15

@b.f.: "Ja, és jó olvasni, hogy ennyi totalcaros szerzőnek vannak kötődései Zala megyéhez :)"

No igen, de a Ladákhoz viszont senkinek sincs valós kötődése a TC-nél. Ezt viszont nem igazán jó olvasni.:-)

hirtelendi 2010.12.06. 11:03:42

@zsotyek: Nem annyira, akkoriban az autók többsége fehér irányjelző búrával készült, és csak a 70-es években lett Európa szerte elfogadott szabvány a sárga búra. Pl. a Zsiguli elődje a Fiat 124 is fehér búrával készült gyárilag. Az első pár évben a Zsigulikban az irányjelző búrában még duplaszálas ajzat volt, benne a helyzetjelzővel. Egy idő után a Merkúrnál már cserélték a búrákat sárgára, és a helyzetjelző izzóját egyszerűen csak belógatták a lámpába, 74-ben változtatott a gyár is, és 76-ban az új KRESZ hatálybalépésével minden korábbi fehér búrát Magyarországon is sárgára kellett cserélni.

b.f. 2010.12.06. 11:07:13

@Ratnet: Azért közvetve vagy közvetlenül mindenkinek van köze hozzá. Akinek nincs, annak pedig javaslom, hogy életében legalább egyszer mindenképpen próbálja ki a Ladát, felejthetetlen élmény.
A mai puhán kezelhető autókhoz képest sportautós élményt nyújt. Na nem a gyorsasága, hanem az, ahogy váltani és kormányozni kell benne :)

tibsi 2010.12.06. 11:30:26

A faternak volt két 1500-öse, az első (sötétbarna) 1 hónaposan oldalra dőlt egy csúszós úton, a második (pezsgősárga) viszont sokáig szolgált nálunk. Én rajta tanultam vezetni kb. 22 éve. Emlékszem, egy kis pedálnyomásra már ugrott is, tehát volt benne kraft. A mostani 75 LE-s Opelem gyorsulása nudli hozzá képest, igaz, a fogyasztása sem 10-15 liter, hanem csak 5.
Aztán volt kocka 1300-as (csendesebb volt a vezérműszíj miatt), majd egy 2109-es Samara, aminek annyira "csendes" volt a motorja, hogy hazafelé sokáig 3-asban nyomtam neki a 80-at...

Julianus 2010.12.06. 11:52:26

@Csikós Zsolt:
Kedves Zsolt, kicsi gyerekként volt szerencsém évekig egy (nem ám lengyel, hanem igazi olasz, kockalámpás) 125-ös Fiatban utazni. Szüleim nyerték OTP nyeremény-betétkönyv sorsoláson (mik voltak!?). Elképesztően jó autónak számított akkor - 1972-ben, pláne Magyarországon.
De ez most csak mellékszál, a lényeg, hogy egyszer lezúgtunk a bolgár tengerpartra egy Zsigulis ismerőssel (IM-es rendszám, tehát valami első szériás lehetett. A Fiatot rendszeresen meghajtotta az apám 160-nal, de ott a Zsiguli is simán bírta ezt a tempót. Én csak néztem, hogy jön utánunk. Az akkori falusi legenda szerint azért, mert az még Fiat motor volt, de most kiderült, hogy csak egy jól összerakott orosz??

Ratnet 2010.12.06. 12:19:19

@Julianus: A Fiat motor csak városi legenda. Több dolog is szerepet játszhat viszont a dologban. Egyrészt azt hiszem más volt egy picit a hengerfej (vagy a furat/löket?) a régi 2101-ben (Zsiguli 1200) mint az újabb 2101-3-ban (Lada 1200s), másrészt az ős-ezerkettes teljesen mechanikus karburátorral és nagyobb fúvókákkal dolgozott, az elosztón pedig nem volt vákuumos előgyújtás-szabályzás. Kicsit a difi is más volt, de ez itt nem lényeges. Saját tapasztalatom (és másoké is) az, hogy a régi, első ezerkecsók sokkal jobban mentek, mint az újabbak.

Julianus 2010.12.06. 12:27:14

@Ratnet: Kösz a választ! Közben további emlékek is előbukkantak ugyanabból az időszakból - volt egy másik 1200-es, valami vállalati autó, amivel apám kipróbálta mennyit bír. Saját szememmel láttam (persze első ülésen ültem és nem voltam bekötve...), hogy kiment a mutató a műszerből, ami ugye 160-ig volt skálázva. Jó kis gépek voltak azok. Persze a 125-ös Fiat azért még jobb volt:-)

hirtelendi 2010.12.06. 12:34:19

@Ratnet: A furat/löket méret nem változott, de úgy hogy közben a hengerfej és a blokk is változott. A hengerfej változott 1977 végén (az 1300-asét kapta meg), és 78 végén hozzácsapták a vákuumos karbit is minden modellnél, nem csak a 2101-nél. De ez nem magyarázat a korai Zsigák jobb minőségére, szerintem sokkal inkább az olasz felügyelet a magyarázat a gyártásban, ami 73-tól kezdett fellazulni.

ladarevolution · http://www.ladarevolution.atw.hu 2010.12.06. 12:42:59

@Ratnet: "első ezerkecsók sokkal jobban mentek" Ez a módosított fúvókázás és a már említett hengerfejcsere miatti megváltozó kompresszió viszonynak tudható be legnagyobb mértékben.

Ratnet 2010.12.06. 12:48:14

@hirtelendi: Nem minőségről beszéltünk, hanem, hogy miért ment jobban az első szériás 1200-es. Fentebb leírtam, hogy miért. Minőségbeli látványos különbség inkább a kereklámpás és a kockalámpás típusok közt figyelhető meg. Illetve a még-szovjet vs. már-orosz gyártások közt.

Nekem többek közt volt régi 2101-esem is és volt több, (ill. most is van) 1200s-em. Ég és föld. Ha átpakolod a karbit és az elosztót egyikről a másikra, sok meglepetés érhet.:-)
Egyébként a '73-as Zsigulim 'akasztotta' az óráját ('92-'93 körül főleg azzal jártam Balcsira a jó kis 'kockás' M7-esen). Belső sávban 160-al repesztettünk. Az nagyon-nagyon csalós km. órát feltételezve is 140-150-es tempó. Ez nem legenda, hisz akinek volt ilyen autója, az alátámasztja. Vagy minden Zsigás hazudik.:-)

Balachyvp 2010.12.06. 12:48:41

Kicsit az is javított rajt hogy kezdetben 8.8:1-es sűrítési aránnyal lett készítve a motor és valóban elhagyták a 2101es típusjelű hengerfejet és utána az összes lada motorra a 21011es hengerfejet szerelték és így már csak 8.5:1 lett a kompresszióviszony. A két típus között csak annyi volt a különbség hogy a 2101esnek minimálisan kisebb volt az égéstere.A mechanikus szekunder torkos karburátorok is jobban teljesítményre valóak mint a vákumosak.A motorblokk annyiba változott hogy a motorszám kikerült oldalra és vékonyabb lett a hengerfala. Az ős 2101es motorok fúrhatók akár +5-6 mm el is így akár csinálhatunk belőle közel 1.4est is, "zsugormotorban" akár 1700 cm3 is kijön.A Difi meg a folyamatosan 10/43as 4.3:1 áttételű volt 2101/21011/21013asokban. A kombi kereklámpásnak (2102) van rövidebb 4.44:1 áttétele.

ladarevolution · http://www.ladarevolution.atw.hu 2010.12.06. 12:49:41

@tibsi: "fogyasztása sem 10-15 liter" ezeken a butaságokon szoktam jókat röhögni. Egy áltlagos viszonylag normálisan karbantartott Lada sosem evett ennyit.
Ilyen még a:
- télen nem lehet vele közlekedni... (normális téligumival lehet)
- nehéz kormány, érdekes én 195-ös gumival sem szakadok meg pedig nem vagyok egy izompacsirta
-stb...
Ezek a tévhitek általában a hozzá nemértő szerelők miatt, illetve az elhanyagolt karbantartás miatti elhasználódás okán alakultak ki az emberek fejében.

Ratnet 2010.12.06. 12:49:50

@ladarevolution: Ja, én is ezt írtam. Nem?

Ratnet 2010.12.06. 12:52:31

@Balachyvp: És gyanús, hogy a két széria közti 'fejlesztést' a fogyasztás csökkentése miatt csinálták.

Ratnet 2010.12.06. 12:54:57

@ladarevolution: Igen. És ezek mellé újabban már azt is hallani: "Nincs benne légzsák.":-)

Balachyvp 2010.12.06. 13:17:18

Pontosan, akkor is voltak nagyon sok "hozzáértő" emberek akik szemre állítottak megszakítóhézagot meg szelephézagot, az előgyújtást is csak úgy ész nélkül állítgatták aztán a szerencsétlen hozzánemértő felhasználó meg csodálkozva nézte hogy milyen professzor is javítja az autóját és hát gondolta magában ezt a tudást meg kell ám fizetni. Utána meg azt tapasztalta hogy szerencsétlen zsiguli rosszabbul megy mint előtte és 3 szor annyit eszik. A megnyúlt nem utánahúzott vezérműlánc is csak elviszi a helyéről a vezérlést, meg a sokak által hitt fogyasztáscsökkentések: "minnél kissebb fúvókák a karburátorba" aminek semmi értelme mert az ideális benzin-levegő keverékképzést csak felborítják ezzel és a hú de kicsi fúvókákkal is tud nagyon durván zabálni meg aztán menni meg egyáltalán nem akar. Tehát innen jött ez a sokak által tapasztalt dolog hogy alig megy 100 km/h-nál többet de eszik 15 litert.

KuKori · http://ireland.blog.hu 2010.12.06. 13:39:03

Nekünk volt több Zsigánk is amúgy, 1200-es, 1300-as, 1500-ös (ezt imádtam a legjobban), meg kocka 1300-as.

Valahogy megvan a hangulata az egész Zsigulátorozásnak. Az 1500-ösnek iszonyat menő volt a műszerfala (fehér órák, hoppá!) azt hiszem ez export verzió volt, aztán a jellegzetes Zsigulátor illat, a diffi hangja - amin olyan jókat tudtam aludni, a láncos motor jellegzetes zümmögése. Szóval egy igazi mechanikai zajszimfónia :)

És a fűtés, baszki. Télen pólóban kellett ülni benne, elképesztő volt a fűtőteljesítmény.

Polly-pudli-pötty 2010.12.06. 13:44:18

86-ban születtem,90-ig volt zsigulink,piros ezerkettes.Utolsó emlékem róla,hogy 89-90táján fater öléből vezethettem a főnöke 190-es 2.0E mergáját.
Annyi maradt meg,hogy a merci egy másik dimenzió volt,semmi rezonancia,modern beltér,olyan biztos útfekvés,hogy ilyet elképzelni sem tudtam,jó illatok.Később egy 85körüli Fiat UNO-ban is utaztam és az mérfödekkel jobb autó volt.Erre emlékszem,meg kezdő kispályás nepper nagybátyám 72-es szétfingott Audi 80-asaira,sárga millió km-es w123-as taxijaira.Mind sokkal jobb volt. :D

Utána csak egyfolytában fater fülét rágtam,hogy vegyen valami normális autót. :D
93-ban vett egy e23-as 728i-t,nekem az az autó volt a boldog gyermekkor. :D
Szoci autók között viszont a Zsiguli volt a legjobb,vagy nem mert inkább a Nagypolák. :D :D

karlmann 2010.12.06. 13:51:19

Nem olvastam el az összes hozzászólást, de van valami, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Ez a Lada kontra 125P. Az emberek jórészt a nosztalgia okán szerintem erősen túlértékelik a Ladát. Nem akarom azt mondani, hogy a Lada sz..r volt, de aki vezetett már mind a kettőből jó műszaki állapotú példányt, annak nyilvánvaló, hogy a Lada jóval gyengébb a lengyel Fiat tesótól.

A külsőt hagyjuk, mert az szubjektív lehet, de belbecs mérhető is. Ott kezdjük, hogy a 125-ös ülése legalább olyan kényelmes, mint a Volgáé, csak kicsit keskenyebb, tudom mert nekünk volt az is. A Lada ülése sokkal fapadosabb, főleg hátul. A 125-ös futóműve egyrészt sokkal kényelmesebb, másrészt meglepő módon sokkal stabilabb is mint a Ladáé. Kanyarokban egyáltalán nem túlkormányzott, mint egy Lada, sőt inkább alul kormányozottság jellemzi. A Ladán hátul csak dobfékek vannak és a fékhatás is gyengébb, mint a 125-nél ahol egyrészt négy tárcsa van, másrészt a fék igen jól adagolható és nagyon finoman működik.

A 125-ös kormánya is jobb, pontosabb precízebb, bár tény, hogy a fordulóköre akkora, mint a Titanicnak. A menetteljesítmények gyakorlatilag azonosak, bár a 125-ről mindenki azt tartja, hogy benzinzabáló. Nos erről szerintem annyit, hogy a Lada sem az alacsony fogyasztásáról híres. Másrészt a 125-ös karburátora igen érzékeny gyakorlatilag mindenre. Viszont aki tud szerezni bármilyen más Fiat karbit, pl. az Argenta karbiját, azzal simán eljár 10L alatt még városban is.

A praktikusságban is jobb, a csomagtartóban be van süllyesztve a pótkerék, ráadásul a csomagtér ajtaját az utastérből is lehet nyitni. Ez nem azt jelenti, hogy oldja a zárat és nyisd ki magadnak, hanem egy egyszerű rugós mechanizmus fel is emeli a csomagtartó fedelét.

dekás dezső 2010.12.06. 13:55:22

öccsém, az utolsó kép az nagyon adja...
a zsiga meg rajság, dehát ezt régóta tudjuk.

hirtelendi 2010.12.06. 14:11:59

@Ratnet: Jó, én minőség alatt azt értettem, hogy jobban ment. Van három Zsigám nekem is. :)

tibsi 2010.12.06. 14:16:27

@ladarevolution, Balachyvp: Kispajtások, röhögjetek csak, attól még a tények azok tények maradnak. A mi példányunk 9-10 litert evett meg átlagban, pedig vigyáztunk rá rendesen, és semmit nem piszkáltunk. Ha meg nyomtad neki a gázpedált, akkor igenis zabálta a benzint.

hirtelendi 2010.12.06. 14:17:45

@Ratnet: Vazze biztonsági öv is alig és jelzésértékkel volt csak :)

Ratnet 2010.12.06. 14:17:57

@hirtelendi: Nekem most csak kettő van. Akkor jelenleg te vagy az élet császára.:-)

ladarevolution · http://www.ladarevolution.atw.hu 2010.12.06. 14:22:04

@tibsi: A tények azok tények. Akkor belenyúltál a tutiba. :D

hirtelendi 2010.12.06. 14:22:05

@Ratnet: Van több haverom, akiknek 5-6-7 db van :))

hirtelendi 2010.12.06. 14:24:46

@ladarevolution: Az 1500-söm eszik országúton 8-at, városban 10-et mechanikus karburátorral. De igaz ami igaz, ha kitolom a szemét akkor benyel 12-t vidáman.

Ratnet 2010.12.06. 14:27:55

@karlmann: A valóság azonban az, hogy a nagy Polski, bármilyen meggyőzően jól is nézett ki-, s ringatózott a felszínes felhasználók feneke alatt, minőségileg alulmúlta az átlagot, konstrukciója nem volt olyan kiforrott mint a Ladáé, gyenge minőségű, ráadásul vékony lemezekből szerelték össze (szerintem ez a forgalomból való szinte teljes eltűnésének egyik oka egyébként), fogyasztása valóban nagyon magas volt, és vezetési élménye elmaradt a Ladáétól.
Volt P125-öm, sőt anno vezettem sokat a kormányváltós, 'kétcsíklámpás', krómmaszkos, 1600-ost is. Ez utóbbi ment mint a barom, de ez volt minden amiben megfogott. A saját P125-ösöm pedig nem volt más mint a 'nagypolszkis előítéletek' forrásának egyik ékes bizonyítéka.:-) Akkor adtam el, amikor a csomagtérbe a korrózió folytán elkezdett bekandikálni a laprugóköteg (apropó: modern futómű, mi?) hátsó bekötési pontja.:-)

Ratnet 2010.12.06. 14:30:30

@hirtelendi: Aú. Az már beteges. De megértem!:-)

ladarevolution · http://www.ladarevolution.atw.hu 2010.12.06. 14:30:52

@hirtelendi: mechás karbi megdobja kicsit, de a 10-15liter az rengeteg. Mondhatni erős túlzás.
Második hozzászólásban már csak 9-10 átlag lett. Az már mindjárt máshogy hangzik. :)

07-es karbi rulez :) 7,5-es éves(!) átlag :)

Balachyvp 2010.12.06. 14:40:21

Egy "mai" átlagos hasonló teljesítményű benzines autóval is be lehet etetni 10-12 litert ha kap a pofájára. Talpalva egy 1000es swift is eszik ám 12l-t 100km-en.De átlagban egy zsiguli és mostani autó között rendeletésszerű használat mellett van kb 1-2l/100km különbség és mi az durván max. 700 Ft? Másrészt meg attól függ milyen Ladáról beszélgetünk, 1500as jó állapotú jól beállított motor 4.1:1 difi meg egy 5 sebességes váltóval lehet nagyon jól autózni gazdaságosan.

Ratnet 2010.12.06. 14:48:29

@Balachyvp: Ezerhármas 2104-esem, 4 sebességes váltóval, kb. 8 literből járja a vidéki távokat.

Balachyvp 2010.12.06. 14:58:36

én az 1.7es Havassy 296 os sportvezérműtengelyes motorral is eljárok 8-10 literrel és ha kell mellette van teljesítmény is.

Ratnet 2010.12.06. 15:04:07

@Balachyvp: Az fincsi.:-) Teljesítmény nekem a zsugor egypicimben van, de azzal nem járok utcán, és szerintem jóval 10 felett hamizik.:-)

mükkemakk 2010.12.06. 15:13:26

1980 az eddigi Trabi helyett téglavörös 1300-as érkezett a családba, famintás műszerfaldekor, fekete műszerfal, szóval zsír gép volt, sokáig szolgált aztán belépült egy házba (mármint az ára).

Szelepállítás, gumi ,gyertyacsere csodákat tett vele. Ha apám megint 32 éves lenne megint venne ladát a mostani civic helyett.

karlmann 2010.12.06. 15:59:23

@Ratnet:

Nem véletlenül írtam, hogy jó műszaki állapotú példányok esetében áll az, amit írtam. Mert a 125-nek szerintem egy baja volt. Nagyon nehéz volt hozzá alkatrészt kapni, még a fénykorában is, ezért a legtöbbet csak fércelték, soha nem javították ki rendesen.

a Ladához meg mindig volt minden dögivel. Amikor nekünk kellett valami a 125.höz, apám mindig előre telefonált.

hirtelendi 2010.12.06. 15:59:37

@Balachyvp: Igen, de a feleségem 260 LE-s turbóbenzinese is 12-13-at eszik ám. És nem 120-szal üvöltő motorral jársz vele, hanem valahol a legjobb Ladák végsebességénél és dorombol. Szóval van fejlődés a fogyasztásban, nem kell ezt tagadni, csak nem értem minek ezt az egészet a hobbihoz keverni. Ahogy Csík szokta írni, ez nem arról szól, hogy egy régi autó mennyire gazdaságos, vagy mennyire megéri.

hirtelendi 2010.12.06. 16:00:53

@Balachyvp: De azért, ha használod a telejsítményét, akkor nem 8-10-et eszik :)

Balachyvp 2010.12.06. 17:14:59

@hirtelendi: Persze az tény, csak hát az a különbség hogy ez a motor 3000 ford/p már kb.lead annyi teljesítményt mint egy széria 1500-ös lada 5600-nál.

Csari 2010.12.06. 19:50:09

@prokee: Feltöltöttem a képet, amit mondtam. Tehát minden széria az autón, a gumi ekkor 185/70 r14 Eurotec Snowwolf volt.
Állítólag 7300 körül pörög a Lada 160nál.
Az óra amúgy pontos.
img375.imageshack.us/i/ladar.jpg/

Krisi 2010.12.06. 20:44:23

@gyvy: pénz még lenne valahogy, de hely az már nem. arra meg sajnálnám hoyg szétorhadjon a hóban. majd ha elérem azt a szintet hogy cégautóm lesz akkor jöhet egy VAZ hobbinak, de hobbinak meg ott van a motor, szóval kituggya, majd még eldől :)

Dennis01 2010.12.07. 01:06:10

Ez olyan rohejes, de a Ladak muszerfalan a vizhofok-mero alatti orosz iras (Boaa) mindig a hanyasra emlekeztet.. :D

gig-big 2010.12.07. 10:45:49

Ezerkecske: Muter a névnapjára kapott bele egy "motortesztert" a fatertól. 88-ban meglett nekik az ország egyik első szamarája, rám maradt a kecske. Jó volt benne kefélni.

gig-big 2010.12.07. 10:48:43

CSajokat - plüss abban nem volt semmi, csak poliuretán mázsaszám.

akos696 · www.focusauto.hu 2010.12.07. 11:09:36

Apámnak volt 80 körül egy sötétkék ezeröcsije, elektromos antennával. Ez állítólag akkora szám volt, hogy a munkahelyén mindenki erről beszélt. Én ebbe az autóba születtem bele gyakorlatilag. Aztán 84 környékén egy vajszínű ezeröcsije lett, ebben már készült rólam is volántekergetős kép. Ezután már többet nem volt saját Zsigánk. A fater egyszer 86 táján hazajött egy zöld 1200 kombival. Kellett is, mert leestem a lépcsőn és törött kézzel vittek be a kórházba. Az valami céges féle volt. A nagyapámnak volt egy okkersárgája, azt én is vezettem ölben ülve. Az 89-ben lett eladva, amikor a papa becserélte egy zsír új 4ütemű Wareszra, ami mai napig megvan, igencsak jó állapotban 75e km-rel. Bár a Zsigának jobban örülnék....

Szóval volt nálunk is bőven Zsigulis élmény a családban.

alvarez 2010.12.07. 16:35:42

1985-ben vette át apám fehér 1200s-t, Győrbe kellett érte utazni, a GE-70-88 volt a rendszáma, később BBX-594. nagyon szerettük, megjártuk vele Németországot, Csehszlovákiát..és gondos karbantartás mellett hibátlanul üzemelt.Később az unokatestvéremhez került Szegedre, aztán utána nem ismert hogy mi lett vele..Jó lenne egyszer újra látni..ha még létezik és egyben van persze :)

Beard 2010.12.07. 16:58:51

@Dennis01: Az a felirat a Voda - víz szó cirill betűs irással.

Beard 2010.12.07. 17:04:07

"1978-tól tehéntőgy helyett rendes, dobozos lett az ablakmosó-tartály"
Pesten művesének hívtuk. Milyen változatos ez a magyar nyelv!

-Dr. Úr, elmehetek? -Nem, elmebeteg! 2010.12.07. 18:08:12

hála a jóistennek, hogy elmúltak azok az idők, amikor a zsiguli jó autónak számított!!!!négy!!44!

80e km után kuka az egész, és addig is szar, és addig is zabál, és addig is ráz.

Hurri Kán 2010.12.07. 18:09:53

@-Dr. Úr, elmehetek? -Nem, elmebeteg!:
A szutyukinak nyilván a nyomába se érhet ezt be kell látni minden, legalább átlagos képességekkel rendelkező embernek.

Nyilván rengeteg Ladád volt azért tudod ennyire jól.

Balachyvp 2010.12.07. 19:17:40

Régi swift is tud durván tizenakárhány évesen sz@rrárohadni, nem kell bemutatni. Az tény hogy strapabiróbb a motorját nehezebb megölni, (bár volt erre is példa).De a suzukinak nem lesz sose akkora rajongótábora,élménye, emléke mint a ladának, nézzünk csak bele a rally világába kicsit. Mi 24 éven keresztül használtunk egy 21011es 1.3as kereklámpást és több mint 300 ezer km került bele,A motorja 200.000km-nél lett újragyűrűzve, utána még ment egy darabig majd hajtókarcsapágyas lett és kapott egy másik totál felújított motort és a maradék 11 évet azzal ment. Apám mivel autószerelő ő rendbetartotta mindig műszakira fel lett készítve és semmi baj nem volt vele 2évig, néha volt egy két elöregedő gumicső,megszakító meg olajcserék időbe de azon kívűl nem volt nyitogatva közbe a motorháztető. Meg lehetett állítani hosszútávon nyugiba azt is 8 literből és ha kellett lefektette a kis 1.3as a 160as órát. Ennyi a különbség az "autószerelő" és autószerelő között.300.000 km után se búgott a difije a váltója is ugyanolyan finoman kapcsolható volt mint újkorában és sose volt egyik se szétszedve. Egyetlen nagy betegsége volt hogy a karosszériája az átlagosnál rohadósabb volt sűrűn kellett lakatolni.

Dennis01 2010.12.07. 20:01:16

Gyonyoruek a cikkben talalhato Zsigulik, a gazdajaiknak maxi respect!
Erdekes, minden Zsiganak van hozzatartozo becezoneve az 1300-ason kivul. 1200-Ezerkecske; 1500-ezerocsi; 1600-ezerharcsa. Vagy csak en nem ismerem az 1300-as becezeset??

Bujtor filmekben milyeneket uldoztek ezekkel a kocsikkal, uristen!

MT21013 2010.12.07. 21:03:53

@-Dr. Úr, elmehetek? -Nem, elmebeteg!: a 80 ezer km-nél kuka az egész...ezen jót röhögtem, látszik nem volt Ladád. Használat fv-ében 100-130 ezer km környékén befigyelt a gyűrűzés, főtengelyszimering, esetleg vezérműtengely csere aztán ketyegett tovább. Mindezt szinte annyiból megcsinálták, amennyiért egy mai modern autót a márkaszervizben rádugnak a számítógépre, mert az 50 ezret futott excéges autónk vezérlése teljesen összeomlott...

Balachyvp 2010.12.07. 21:06:59

nekem "ezerheteském" van :D

Hurri Kán 2010.12.07. 21:07:38

@Balachyvp:
Úgy ki van már kopva :DD?

MT21013 2010.12.07. 21:19:00

@gyvy: "há" az akkor Niva lesz tesó!

Hurri Kán 2010.12.07. 21:20:00

@MT21013: Mondom én hogy megnőtt :))

Balachyvp 2010.12.07. 21:30:53

Nem, az enyém öszvér:D 2107 kasztni 2105szíjjas system a blokk és a löketXfurat 80x82.

Balachyvp 2010.12.07. 21:34:20

De ezen kivűl van a fent emlitett 21011es ami jobb sorsra vágyik, egy sárga 2103as, egy sárga 2105,egy 21013as amiből egy régi Gr A s versenyautó születik ha minden jól megy, és egy 21053 meg egy 1.6os Niva szüleimnek.

tojjadnekii 2010.12.07. 21:49:36

:-D
Nagyon tetszett a cikk!!
Végigmosolyogtam az egészet, márpedig azért, mert volt egy '85-ös kocka Ladám, vaj(vajhoz hasonló...német taxis szín...kb....)színű, amiben a tompított fény magasságát is lehetett állítani...bovdenesen! :-D Műbőr huzat, vékony kormány, azóta is emlegetett váltó, nyikkanó 3-as, motorcsere, gyűrűzés....töménytelen gömbfej és gen. szabályzó csere, leeső ablakok és HÁTSÓ KERÉK HAJTÁS VORONYEZS GUMIVAL!!!
IMÁDTAM!
Ha egyszer megadatik, akkor veszek egyet játszani és versenyezni!

-Dr. Úr, elmehetek? -Nem, elmebeteg! 2010.12.07. 22:37:26

Már a rendszerváltáskor is égő volt a zsiguli, nemhogy most :)
A másik kedvencem ebből a témakörből még: rali bazdmeg, ja, hetvennel be akarjuk tenni az árokba. Nézzetek meg egy durrogó-csattogó négykerekes turbós valamit. Az igen..
Veteránozni meg cigányladával, háát. Inkább a mercik.:)

Balachyvp 2010.12.07. 22:54:59

Igen az egyenesbe elnyomják, a kanyart meg nagypapás módon beszedik. Látom te sokat ültél versenyautóban, ajánlok egy kis téli csapatást a bakonyban gyere el azt mutasd meg hogy mit tudsz.

Hurri Kán 2010.12.07. 23:09:58

@MT21013: hát nem lett igazunk ;)

A Lada-teszt szenzációs volt!!!

nomadpek 2010.12.07. 23:33:08

Hihetetlen, hogy berögzült a köztudatba a Ladát gyártó város nevének olaszos írásmódja, amitől aztán helytelenül tudjuk a valódi nevét. A valódi neve Toljatti (aki már látta cirill betűkkel leírva, az tudja), amit az olasz Togliatti-nak ír. Na most ha tudod hogy a -gl- összetételben az olasz nem mondja ki a g-t, az l az utána álló i-vel meg j-t ad ki, már vissza is jutottál az eredeti orosz formához. De szerintem az olaszos forma már rajtaragadt mindörökre, mármint nálunk.

MT21013 2010.12.08. 07:57:46

@-Dr. Úr, elmehetek? -Nem, elmebeteg!: akkor ha neked már a rendszerváltáskor égő volt a Lada (és mindez nem szájkarate), akkor ajánlom örülj a szerencsédnek meg a sok pénzednek és vonulj vissza a megfelelő sznobok társaságába, bár ezzel a stílussal ők is ki fognak nézni. Látszik, hogy közöd nincs a veteránozás életérzéshez. Ott soha nem az számít, hogy menő volt vagy sem. Nézd meg Csikós Autobianchiját, vagy azokat akik Zaporozseceket és Trabikat támasztanak fel. Soha eszembe nem jutna senkit sem leszólni bármilyen típus megmentésén fáradozik is. Ez kérlek alapvető intelligencia kérdése...Szívem szerint beraknálak Balázs Öcsi mellé a 2107-esbe egy mecseki gyorsaságin, azt hiszem legörbülne a szád a végére...Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a 20 éves technikával sorra verte el az apuci pénzén pr-versenyző összkerekes-turbós autókat is, de hiába is magyarázom...

he3tvx 2010.12.08. 09:26:17

Hali!

A Fiat-nem Fiat motor kapcsán lenne még egy kérdésem. régi, IK rendszámos Zsigulinak Fiat volt a vezérműtengelyébe írva. Ez hasonló módon volt, mint a csavarok esetén?

Balachyvp 2010.12.08. 12:07:02

Szerintem te vagy az az ember aki életében nem fogott meg egy 13as villáskulcsot vagy sose volt olajos a keze... Te csak azt tudod hogy hol a kormány meg a gázpedál meg minnél újabb és drágább legyen az autó.Ha téged vinnének egy jó versenyladával te összesz@rnád-f.snád magad ez biztos.

Never ending dead 2010.12.08. 13:29:04

VAZ 21011, 1300 cm3, kereklámpás, krémfehér14 színű, PO-s rendszám.

Világ életemben rühelltem a ladákat és ladásokat, de annyit szoptam a 120-as skodrival (TU-s rendszámú, jóval fiatalabb mint az említett zsiga), hogy végül kimentem az autópiacra eladni és ott ráfizetve még 20000 Ft-ot elcseréltem a ladára.

A lada nagyon szépen, finoman ment, de óvatlan gázpedálkezeléssel azonnal fel lehetett benne ébreszteni az állatot. Hamar megszerettük, elnyűhetetlen darab volt. Történt egy kis motorgenerál, ahol történtek "hibák", pl. a hengerek fúrása nem a megfelelő méretre történt, és annyival nagyobbat nem tudtak aztán fogni (nagyon kicsi méretkülönbség), így végül a célméretet "hónolással" érték el. Ennek az lett a vége, hogy orvosiműszer-tükörfényes lett belül. Persze az autószerelőm ettől vérszemet kapott és akkor már úgy rakták össze a motort, hogy ehhez igazodtak. Szóval az autó fékpadon mérve 90 ló körül muzsikált a bejáratás végén. Japán motoralkatrészekkel, olasz és japi futóműalkatrészekkel nagyon csendesen és könnyedén, de félelmetes vehemenciával ment. Az óra szerinti végsebességét nem sikerült megállapítani, mert 160-ig volt skálázva és autópályán onnan még elég durván gyorsult tovább, teljesen kifeküdt mutatóval. Akkor már semmi lada-hangja nem volt, már az üveghangon üvöltést is elhagyta, csak a szél ordított a kasztni körül. Jó gumikkal, száraz úton simán el lehetett forgatni elindulás után mind a 4 sebességfokozatban a kerekeket, szóval óvatosan kellett vele járni. Volt egy méretre gyártott acéllemez belepottyantva a csomagtartó aljába, javítandó az úttartását. Mindig mindent megkapott, sose "olcsóztam" el, de meg is hálálta. Mentem vele 10 év alatt több mint 250e Km-t, meló, építkezés, stb. A végén kinyiffant a váltó, dobálta kifelé a hármast, akkor vettem bele egy bontottat 5000 Ft-ért, azzal adtam el végül majd egy százassal később.

Korrekt stílusban közlekedve mindazonáltal 8 liter alatt elvolt. Hihetetlen autó, tényleg. Egyszer felhőszakadásban beázott az elosztó és megállt az autó egy nagy pocsolya közepén, ami egyben egy vasúti átjáró kellős közepe is volt. A vonat persze jött, a bakter messziről üvöltött hogy takarodjak onnan, engedné a sorompót le ... hát majd 20 métert mentem az indítómotorral...

Sajnos a rozsdásodási hajlam, megspékelve a kapható karosszéria-elemek minőségével gyakori vendéggé tettek a lakatosok háza táján, de ha ez nem lett volna, akkor csak a "gombokért veszek néha talpasokat és különben vigyorogva autózok" téma lett volna mindig vele.

Never ending dead 2010.12.08. 13:38:11

@MT21013: A 21011-est amikor vettem 93000 Km-t mutatott, a tulaj szerint is "csal az óra", tehát minimum 193000 volt az. Én mentem vele több mint 250000 Km-t. A vásárlás után kb 10000 Km-rel volt egy motorgenerál. Mondjuk az parádésan sikerült, annyira, hogy míg én jártam vele aztán soha többet nem volt vele munka (egyszer lánc-csere és egyszer szelepszár-simmeringek, de a motorral egyébként semmi). Mindez úgy, hogy mielőtt eladtam volna egy hónappal volt vizsgáztatva, mindenféle zsiványság vagy állítgatás nélkül simán átment a vizsgán (emisszió, stb).

Nem nagyon tudom elképzelni, hogy bármi, amit ma autónak árulnak tudja ezt.

Myko 2010.12.09. 21:00:36

kephost.hu/image-4941_4D0134D0.jpg
Ezzel én is hozzájárulok a héthez,most találtam a fiókomban :)

hirtelendi 2010.12.09. 22:59:30

@nomadpek: Eredeti orosz forma...ezt a várost Palmiro Togliattinak, az olasz kommunista párt egykori vezetőjének emlékére nevezték el, aki először fölvetette a Fiat és a szovjetek közti együttműködés gondolatát. Szóval nem eredeti orosz, hanem eredeti olasz formája van a város nevének, amit cirillre fonetikusan írnak át. Hogy onnan latin betűsre hogy írjuk vissza, érdekes kérdés, a normál szabály szerint Toljattinak kéne írni, csakhogy ezt sem a korabeli, sem a mai magyar sajtó nem követi, sőt, egyáltalán az európai nyelvek közül egyik se. Nem mindig írjuk át az idegen abc-vel írot városok nevét, nagyon sokszor a saját nyelvünkben meghonosodott nevet használjuk helyette.

Sidewinder 2010.12.10. 15:41:57

A régi Ladákról semmi tapasztalatom,sosem volt olyanunk. A Niva-ról viszont elmondható,hogy korszakalkotó volt(első önhordó karosszériájú terepjáró a világon) és ma magyarországon újonan legolcsóbban kapható IGAZI terepjáró( a Hungarolada megszűnésével a Ladák behozatala Magyarországra nem szűnt meg,nem vonult ki a típus,csak más az importőr,és a Niva olcsóbb is lett),amire nem csak rámondják mint egyes csilli villi,drága,"városálló" szarokra.Elég vicces amikor a külföldi vadász lejön a nagy magyar sártengerbe,és kint hagyja a 8-10 millás csoda "terepjáróját" a betonon a korábbi tapasztalatai hatására.Samaránk is van és a Samara strapabíró, jó gép,és lehet vele gyorsan is menni.

Sidewinder 2010.12.10. 15:50:57

És továbbá reménykedem,hogy a franciák nem tudják majd elcseszni ezt a kiváló terepjárót,és rohadt daciáát gyártani helyette.Szerintem sok múlik még azon,hogy Petrov maradhat-e a Renault F1-es csapatánál. Ha nem akkor "lesz még itt olyan csörte" lehet,hogy nem csinálnak majd oroszországi daciagyárat a Ladából a franiák. Mert eddig sajnos arra mennek a dolgok. Az ígéretes projectjeiket leállíttaták a franciák mint pl. az önállóan létrehozott 2116 Silhouette,ami 5 csillagos töréstesztet produkált.Helyette gyárthatnak Lada R90-néven kombi daciát mert a csigazabálók szerint az modern...