A Cougar alakul. Avatatlan szemlélő azt mondhatná, hogy állandóan szerelőnél van, de ez csak az ő optikai csalódása. Néha szerelőnél van, és abból írok egy posztot, de azokról a napokról, amikor egész nap a Cougarral jöttem-mentem, nem írok. Amerikában sincsenek minden kukoricatáblában lácfűrészes gyilkosok, csak a gyilkosmentes kukoricaföldekről nem könnyű izgalmas filmet forgatni.
A Cougar egyébként megdöbbentően üzembiztos. Oké, a vásárlás után pár héttel beállt a motorja, aztán kiderült, hogy kell bele egy új hengerfej is, meg hogy a szilózás miatt tele vannak trutymóval a vízjáratok, meg hogy valaki fogalmatlanul állítgatta az előgyújtást, stb, stb, de a Zsolti-féle generál, meg egy önindítócsere óta az van, hogy beülök a Cougarba és megyek. Bármikor. És ezt az üzembiztosságot meg tudom becsülni, hiszen nekem volt Lada Nivám, és az alig tizenéves Nivával heti szinten volt valami gebasz. Folyamatosan cseréltettem ki rajta dolgokat, hátha egyszer összeáll, de egy tíz éves orosz és egy negyven éves amerikai között az a különbség, hogy a detroiti vas meghálálja a gondoskodást: a Cougaron érezni, hogy egyre összébb áll.
Most se elromlás miatt vittem ki a Last Baronshoz, el lehetne vele járni így is, de ki akarom próbálni, milyen lehetett új korában, és ehhez a futóművet kell rendbe rakni. Kap egy hátsó laprugózsírzást és szilentezést, elölról kikúrjuk a Zsolti által flexelt rugókat, mert ugyan lejjebb ment az orra, de ekkora vágástól még nem keményedik a rugó. Úgyhogy elég könnyen lekoppant az orra, bár hiába nézegettünk alá, nem láttuk, mi kopik. Szóval gyári rugók vissza, és a gátlók kapnak egy-egy segédrugót, hogy keményedjen. Meg persze lesz egy kis ültetés is, csak a rugóflexelésnél lényegesen szofisztikáltabban. Van egy elgörbült merevítő is elöl, azt kicserélik, hátulra bemegy egy állítható keresztstabilizátor, a látható dolgok viszont a motorházban lesznek.
Legutóbbi látogatásomkor az egyik klubtag fejcsóválva nézegette a klímakompresszoromat, hogy ejnye, de nagy kár a nem korhű alkatrészért. Miért, kérdeztem sértetten, milyen egy korhű klímakompresszor?! Hát, hogy is mondjam, valahogy más. De tudok is mutatni egyet, csak akkor leveszem a ponyvát a 68-as Galaxie-mról. Levette. Felnyitotta. Megmutatta. Majdnem sírva fakadtam. Hát igen, én se tudnék most személyleírást adni egy 1968-as Ford klímakompresszorról, de higgyék el, nagyon más. Olyan 1968-as. Visszasétáltam a Cougarhoz, és megkérdeztem Kölyöktől, mit szólna hozzá, ha kikúrnánk az autóból klímát. Nagyot sóhajtott, mint utóbb kiderült, fellélegzett: az ő Dodge Dartjában még a fűtés is ki van kötve, hogy kevesebb cső legyen a gépházban.
Ebben megállapodtunk, ahogy abban is, hogy amikor kihozom a Cougart, kint is maradok napközben egy kis barkácsolásra. Úgyhogy érkezésem után nem sokkal neki is láttunk. Elsőként a klímakompresszort szedtük le, aztán a konzolját. Az ember valósággal fellélegzik, ahogy felszabadul egy kis hely odabent, hiszen, ahogy Kölyök mondja, ez egy büszke motor, látsszon belőle minél több. Tiszta szerencse, hogy a Last Barons a tisztításban utazik: amikor egyszer odasétált Géza (a Báró), és megpendítettem, milyen vezetékek és csövek jelenlététől tekintenék el szívesen, bólintott, majd mutatott még néhány további csövet és madzagot, amit szépen láthatatlanul is el lehet vezetni.
Nagyszerű érzés volt tehát kiemelni a klímakompresszort, és meglátni a hátoldalán a Ford címke mellett a Fabrique Au Japon feliratot. Nem mondom, hogy a 60-as években Japán volt a mai Kína, mert nem, de kíváncsi volnék, miféle Fordból henkölhették át. A klímahűtőről először le kellett csavarozni a ventilátort, ahhoz viszont útban volt egy olajhűtő, ami gyanúm szerint képtelenség, hogy ebben a formájában gyári legyen. Már kezdtem is volna gondolkozni, nem kéne-e ezt is kiiktatni az egyszerűség jegyében, de Kölyök és Géza egyszerre nyilatkoztatták ki: az olajhűtő jó barát. Úgyhogy csak a tartójáról szereltem le, kiszabadítottam a klímaventilátort is, nahát, de jó, Spal, Coreggio Italy felirat van rajta. Fasza. Eladó egy komplett, amerikai klíma! Muhaha.
Lecsavaroztam még a dudát, nehogy elfelejtsük, mert szerintem egy szánalmas egyszólamú kürt nem méltó a Cougarhoz, és a neten láttam is eredeti kétszólamút. Addigra Kölyök kiszedte az egész hűtőt, mert a klímahűtő kioperálásához útban volt, amúgy is feketére eloxálják, mert folthatásban nekem egy fekete hűtő kell, hatásfokban meg alumínium, ez lesz a vállalható kompromisszum. Hogy a zsír új hűtő lamellái mitől lettek ennyire foghíjasak pár ezer kilométer alatt, nincs ötletünk.
A klímahűtő nagyon nem akart kijönni, még a hűtő távozta után sem. Végül Ricsi hozott egy kombináltfogót, lehajtott két tartófület és szépen kiemelte az egészet, majd visszahajtotta a füleket. Nem volt szép látvány, Ricsi hozzá is tette, ez tipikusan az a fajta beavatkozás, ami előtt meg kell kérni az ügyfelet, menjen be, igyon egy kávét, addig kész. Egyengetett már így egy motorháztetőt, afféle karosszéria-csontkovácsként – maga a mozdulat nem szép látvány, de a gyógyulás azonnali.
Hogy az ördögbe ment ez át a veteránvizsgán? Na sebaj, legközelebb már csak kevesebb hibapontot kaphat. Pihenésnek megnéztem a Caprit, ami szép magyar történet: 600 ezer forintért újították fel valahol, de a fényezés is olyan jól sikerült, hogy puszta körömmel is meg lehet hámozni. Hamarosan ennek is nekiállnak. A Cougarnak most legalább két hónap kell, tehát mondjuk Mikulás, mire minden megjön és beépítik. A motorház átfestésének már lehet, hogy neki is álltak, mert fényes fekete lesz: mutattak egy vákuumdobot, hát olyan színű motorteret akarok a Cougarnak is.
Még tárgyalás alatt van a fordulatszámmérő (valószínűleg egy króm Autometer lesz), és egyelőre elvetettem a korabeli Shelby toronymerevítőt. Előbb kipróbálom a rendbe rakott futóművet, de már most is úgy képzelem, hogy nem lesz rá szükség. Ráadásul semmi látható tuningot nem akarok, maradjon az autó olyan utcai, amilyennek született. Egy naturálisan erős holmi.
