Kimentem Zsoltihoz. Egyrészt vittem neki jegyet a Verda napokra, másrészt épp azért vittem jegyet a Verda napokra, mert az én VMaxommal jön majd. Elvégre azt ígérte, hogy addigra lesz kész. A tuningműsorok jó szokása szerint természetesen visítva lesz kész, tehát a legjobb, ha én nem erőltetem a határidőt, viszont mivel elég alapos volt az átalakítás, a megtett 2-300 kilométer alatt legalább elvégzi a finomhangolást. Magyarul nem alattam hullik szép a motor, ha ne adj’ isten a lázas hajnali szerelés hevében valami csavar lazán maradna.

VMax Zsolt nagyon kapacitált, hogy menjek ki, nézzem meg, már bent van a kardán – a háza valami Honda, amit elfelejtettem, a kardán maga Honda VTX. A kerekek elég jól sikerültek. Az előzőekre azt mondta Balázs Viktor kolléga, hogy nem elég custom, ezek most szerintem azok. Hetekig túrtam a netet, mit marjanak majd a CNC-n, rengeteg vaskereszt, koponya, denevér, pókháló és egyéb, fémbe mart gusztustalanság fordult meg a monitoromon.

Kemény, célirányos szűkítés után jött ki ez az art deco hangulatú háromküllős. Mit mondjak, meg vagyok elégedve. Ez most custom lesz. Még előzőleg telefonon kérdezgettem VMax Zsoltot, hogy ugye azért lesz mit néznek, és az egykarúsítás nem úgy néz ki, hogy a hátsó Öhlins rugóstag helyett benyomott egy régi vimesdobozt, mert a folthatást kiadja. Ja, hát az Öhlins még sehol nincs, mondta.

De a kerekek miatt már érdemes volt kimenni. Egyszer be is indítottuk, mert az egykarúsítás miatt áthegesztette a közösítőt, és szebb lett a hangja – nem tudom, eddig is szép volt. Viszont komoly füst jött a kipufogóból, ami a flexelés porának elégéséből származik. A tükröket még nem rakta fel, majd ha leereszti a motort, az új lábtartókat sem, arra igazából rá se kérdeztem. A plexi kuplungfedél világításának rendbehozatalára ellenben rákérdeztem. Ja, hát arra nem biztos, hogy lesz idő, ami egyértelmű biztos nemet jelent.

Nem baj.

Gyerekek! Annyira könnyű az új hátsó kerék, hogy hihetetlen. A régit nemrég kivették a gumisműhelyben, majd’ beszartak a melósok, milyen nehéz, ez meg egykezesnek is elég laza. Majd mázsálunk, mennyi a különbség rugózatlan tömegben, de sok.

És akkor még lássunk egy kis bónuszt. Zsolti pont az én szarom miatt nem haladt a Galaxie-val, úgyhogy az ugyanúgy áll. Meg közben, párhuzamosan egy Harley café racert is raknak össze, este történetesen négyen barkácsoltak egyszerre lázasan Zsoltinál: lehet, hogy feltalálta az önkiszolgáló műhelyt. És akkor a bónusz:

Mi ez?! Kérdeztem a kerítés mellett állványon várakozó, láthatóan V8-as motorra bökve.

Egy Oldsmobile Toronado motorja. 425 köbhüvelyk, nagyjából hét liter, 385 ló. Igen, 385, az első kerekeken, mert a 60-as évek végén a Toronado az első olyan erős amerikai autó volt, ami elöl hajtott. A Toronado motorja épp felújításban van, azt nem is kérdeztem, mibe megy majd, csak hogy vajon milyen hamar zabálta meg a Toronado az első féltengelyeket.

Semmi baj nem volt velük, mondá Zsolti. Ha látnám azokat a féltengelyeket, nem is kérdeznék ilyet.