Mint korábban említettem, egy zenekar hangolt a színpadon a fő esemény, - ha nem tévedek – Charlie koncert előtt. Tömegről még mindig nem beszélhetünk, egy pillanatra azért átmeneti sűrűsödés történt Robby Gordon fekete Hummerjének megérkezésekor. Az előző posztot befejezve a célszemély felkutatására indultam, ám elnyelte a föld, remélem majd még előkerül.

Sikerült azonban egy magyar csapattal beszélnem, amelynek egyik tagja előadóművész, zenész, fél szeged vele fotózkodott amikor hozzájuk léptem. Mivel ravasz médiaróka vagyok, jól nem árulom el, hogy kiről van szó, egy esti posztban közlöm le az interjút. A jól értesültek valószínűleg vágják ki lehet a titokzatos személy, nem úgy mint én, ugyanis átmeneti elmezavar miatt nem ismertem meg a gyakran TV-képernyőn lévő fiatalembert.

A zenénél maradva meg kell említenem a jelenleg színpadon lévő együttest. Igazán profi módon nyomnak minden világslágert és magyar nótát. Hogy miért írom mindezt? Nos, mert a körítés olyan mértékben ellenkezik a kiváló produkcióval, hogy az valami döbbenetes. Már önmagában érdekes, hogy most épp 17 fő (megszámoltam) hallgatja őket, de ha a fellépő rucijukat is szemügyre vesszük… Bocsánat, tényleg nem bántani akarom a bandát, de maciban, háziruhában nyomják itt a muzsikát, tökéletes hangzással, olyan színvonalon, hogy ha a top előadókra lenne ez jellemző, akkor nem beszélnének sokan a zene haláláról. Szóval furcsa, annak idején én a zenekari próbákra különbül felöltöztem, hátha jönnek csajok. Úgy emlékszem bandánk két éves fennállása alatt ilyen nem történt…