Kora reggel megyek piacra, mert akkor van időm, és inkább alszom kevesebbet, de erről a szórakozásról nem mondanék le semmi pénzért. A Fővám téri csarnokba járok évek óta, főleg bringával, mert autóval megközelíthetetlen, ha sok a cucc, hétre odamegyek, akkor még az ötméteressel is vannak esélyeim. Nyáron jók a fények is kora reggel, de ez nem annyira szokott érdekelni, húsra és zöldségekre vagyok kihegyezve.
Ma reggel az oldalasra mentem rá, mert este érkeznek a Caroláék, és töltött káposztát rendeltek, ami időhiány miatt húsos káposzta – sült oldalas duettre módosult. Nem járok fényképezőgéppel piacra, de egy hétvégi fotózás után a táskámban maradt. A parkolójegyért matatva szúrta ki a szemem a Suzukik és Ducatók közé ékelődött Fecske hegyes farkát. Atyaég, mit keres ez itt?!
Jaaa, persze, ez egy piac, az egy Merci. A nagycsarnok nem a Teleki tér, ide nem illik egy szimpla Zőccséges.
Oldalas törölve, kotornám ki a telefonom, hogy legalább egy szemcsés fényképet lőhessek, erre ott a fényképezőgép, hurrá.
Izgatottan bekapcsolom, de le van merülve a szemét, vennem kell elemet. Akkor már gyorsan bevásároltam, hátha megvár a Merci, több fény is lesz addigra. Megvárt, sőt előbújt a nap is, és a kövér bárányfelhőkkel együtt örültünk a kis hófehér előkarácsonyi ajándéknak.
A megcsípett W110 200 nálam több mint tíz évvel öregebb. 1965-től 1968-ig gyártották kétliteres, négyhengeres motorral, és ez volt az első Mercedes, amit törésteszteken is kipróbáltak.
