Van egy öreg Mercim készülőben Egerben, épp most lakatolják. A mester elakadt a melóval, kellettek volna hozzá ajtók, legalább bontásra, meg szélvédő, aztán egyéb izékbizék is. Jó másfél hónapja megbeszéltük, hogy az apósomék balatoni háza melletti garázsban heverő alkatrészeimből felmarkolok amennyit bírok, és átviszem hozzá a következő munkabér kíséretében.
Amióta azonban nemhogy 124-es kombi Mercim, de még egy nyomorult, ötajtós Mazdám sincs, nem tudok nagy tárgyakat szállítani. A feleségem 190-esének nem billen a hátsó ülése, az Alfa 75-ösömé sem, a hétvégi, tartalék állólámpás Merga szintén nem egy karakuri-bajnok. Futottam a köröket furgonszerzés ügyében, de amerre jártam, mindenhol kikötötték a csengőt.
Már nagyon közeledett az októberi leutazásom ideje, amikor a homlokomra csaptam – hiszen ott a tartós Dacia! Nem reméltem, hogy minden belefér, de legalább az ajtókat, a szélvédőt és a hátsó köténylemez-javítót el akartam hozni Földvárról, mert azok az én fogalmaim szerint szállíthatatlanok. Múlt hét csütörtökön kivettem egy nap szabit, Rácz kolléga hozzámvágta a Dákó kulcsát, irány Amerika, vagy a Balaton.
Az MCV előző nap csinált végig egy tereptesztet, amelynek másik résztvevője egy összkerékhajtású szabadidőautó volt (erről cikk később). A folyamatban összeszedett redvahegyek természetesen nem tették szalonképessé. Arra azonban nem számítottam, hogy a kerekekben annyi lesz a sár, hogy 110-től remeg majd a kormány. Simán csak 135–140 között lehetett utazni vele, ezzel egyidőben rájöttem, hogy ott nem is 5,5-öt eszik, mint Rácz kollégának az eddigi blogposztokban, hanem bekapja a 6,4–6,7-et.
Viszont meglepően tűrhető marad benne a zaj, az a 120 kilométer a nagy tóig elröppent, mint a kismadár. De a rádióját egyre jobban utálom, akár az étert, akár a CD-t használom műsorforrásként, a hangja felér egy érzéstelenítés nélküli fülműtéttel.
Földváron előreborogattam a hátsó üléseket (ezeket nem tartja ott semmi, csak a szerkezet szorulása), oszt elkezdtem befelé hajigálni a vasakat. Öt darab állólámpás Merci-ajtó már a tágas udvaron is hegynek látszott, gondoltam ennyi talán elég is lesz, mehetek hamar Egerbe. Nem eszik olyan forrón a kását. Bement az öt ajtó, és volt még másik ötnek hely. Csusszant a szélvédő, két ajtójavító, két komplett fűtésrendszer, a hosszú köténylemez, kábé negyven kiló díszléc, vegyesen, gumialkatrészek, vödrökben csavarok, fűtőmotor, napellenzők, meg még vagy egy kisebb szekrénynyi gezemice.
A Daciában hatalmasat ásított a kihasználatlan űr.
Ha már így álltunk, felhívtam Karesz barátomat Viszen, van-e nála olyan állólámpás cucc, ami hiányzik a listámról.
Fél óra múlva, és negyven kilométerrel odébb betoltam még egy teljes hátsó lökhárítót, küszöbdíszléceket és egy vödörnyi egyéb cókmókot a éhenkórász román gyomorba. Balaton és környéke állólámpásilag ezzel ki lett ürítve. Némi pakolgatás árán egy pulóvert kötő nagymama még befért volna hátra, de ha ennyi a fellelhető cucc, hát ennyi, mentem tovább.
Kipróbáltam, óra szerint 165 km/h volt így a végsebesség. Ismét csak letagadom bíróság előtt, de azért imponáló. Mire Egerbe értem, esteledett, a kilométer-számláló átlépte a húszezret (csak két kilométerrel később jutott eszembe fotózni, de így még szebb a szám – legalább szimmetrikus). Hiába sprőd a Dacia ülése, semmim nem fájt, egyáltalán nem tűnt ijesztőnek, hogy hazáig még további 150 kilométert le kell nyomnom.
Ha nem is ült le a hátsó rugó, a motor azért érezte a terhelést. Amikor a ballaszttól megszabadultunk, rögvest visszaesett vagy két tized literrel a fogyasztás, és már bele mertem vágni olyan előzésekbe is a pályán, amikor az üldöző jármű két tűhegynél nagyobbnak látszott a tükörben. Nota bene: a nagy furgonok azért így üresen is hópiheként söpörtek le az útjukból. Zuglóban 610 kilométerrel, 6,6-os fogyasztással támasztottam le a biciklit – nem rossz, különösen ha figyelembe veszem, hogy még legalább három ajtót el tudtam volna hozni. Jó autó a Dacia, csak hívnák legalább Renault-nak. Egy tollvonás lenne csak.
Dacia Logan MCV tartósteszt
2007. júliustól decemberig nálunk van egy hétszemélyes Dacia Logan MCV, Laureate felszereltségben. Minden héten olvashatnak róla itt a Belsőségen. Az eddig megjelent epizódok:
Befogadtam egy románt (2007. július 19.)
Pezsgés a Dacia körül (2007. július 27.)
Első tankolás a tartós Daciával (2007. augusztus 3.)
Hátamon a váram (2007. augusztus 10.)
Anzix a negyedik daciás hétről (2007. augusztus 17.)
Dákó a Belsőség szemével (2007. augusztus 24.)
Belestem a szoknya alá (2007. augusztus 31.)
Dízel Daciával dübörögtem Dalmáciában (2007. szeptember 16.)
Dacia a Zasszony szemével (2007. szeptember 23.)
Loganok összefutása (2007. október 7.)Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a tartósteszt okos könyvjelzőjét (RSS).
