Mert akkor kifelé jövet megtámadja a pincér, feltarthatná-e két percre. Erre a közismert majom gyanakodva azt mondja, legyen egy, de még inkább fél, hiszen annyi unalmas baromsággal fárasztják nap mint nap, hogy nem is érti, miért nem terjedt még el a köztudatban, hogy egyáltalán nem érdeklik az autók. De aztán a Kama Sutra étterem alkalmazottja az utca túloldalára mutat, ahol ez áll:
– Azannyát! De szép!
A pincér igazából csak azt akarta kérdezni, nem tudok-e olyan intézményt, ahol ezt rendbehoznák neki. Ki kellett hogy ábrándítsam.
– Sajnos Magyarországon nem tudok olyan vállalkozásról amelyik azzal foglalkozna, hogy 1976-os, amerikai piacos Toyota Crown-okat restaurál. Vannak veteránmercisek, MGB-specialistáról is tudok, Mini Morrisra többen is vannak. A jó és rossz hírem egyben: ezt neked kell megcsinálnod. Tudok kárpitost, fényezőt, futóművest, lakatost, de ezt mindet neked kell menedzselned. Sok szaladgálás, sok eBay.
Viszont az autó, az szép. És természetesen, ahogy egy japán autótól elvárható, jó is. Szerintem simán elbír egy lábon kihordott, közben közlekedős restaurálást is.
Ha valakinek ötlete van, keresse a Kama Sutra étterem pincérét. A Toyota Klubot nem kell neki ajánlgatni, azokkal már egyszer lyukra futott.
