1650 km a kisautóval... még büszkén

  2014. július 30. - Csikós Zsolt Címkék: utazás olaszország bianchi róma csikós

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

1650 km a kisautóval... még büszkén
2014-07-30 17:17:58

A legnagyobb dolog: bementünk Rómába. Igaz, a Colosseum melletti fotózkodás elmaradt, mert akárhányszor is

Róma!
2014-07-26 10:29:01

Tényleg csak kicsit bénázott az alapjárat, de egyre többször, no meg gázrángatásra kicsit füstölt is. A

A Ferrarin és az 1420 méteres hágón túl
2014-07-23 10:55:30

Utolsó, vasárnap írott posztomban még csak azt ünnepeltük, hogy megérintettük Itáliát, igaz, rögtön

Kis csuklás után most itt vagyunk
2014-07-21 11:06:00

Tegnap (de mire otthon a kollégák kiteszik a posztot, az olvasóknak már tegnapelőtt lesz) alapvetően sima

A legnagyobb dolog: bementünk Rómába. Igaz, a Colosseum melletti fotózkodás elmaradt, mert akárhányszor is jártuk körül a területet, mindenütt barikádokba botlottunk, marcona rendőrökkel a réseknél, de nagyrészt meglettek azok a fotók, amikről álmodni se mertem. A kisautó az Angyalvárral, a kisautó Vittorio Emanuele írógépével, a kisautó a Trevi kúttal (ami évek óta gyalogos terület, de a sarkánál belátni, igaz, épp renoválják), a kisautó a távoli Colosseummal, a kisautó a Fórum végével. Eufória a köbön.

DSC02649

Igaz, ehhez vagy egy órát bent zsizsegtünk a legdurvább római forgalomban, ami igazából nem is olyan szörnyű, mint amilyennek kinéz. Persze, innen és onnan nyomul mindenki, sok a motoros, de ha a te orrod van előbb a résben, beengednek, tök mindegy, hogy Dodge Ram-nózit tolsz-e be oda, vagy egy olyan aprót, mint az Autobianchié. Csak csendben mondom – a homogenitása és a beépített logikája miatt sokkal otthonosabb nekem Róma, mint a kaotikus és agresszív Budapest.

DSC02651

Ez persze már vasárnap történt, két nappal azután, hogy megérkeztünk az olasz fővárosba. Szombaton még óvatosabbak voltunk, akkor kint hagytuk a kocsit a városfal mellett (úgyis randa volt még az idő), és metróval vitettük magunkat a Colosseumhoz és a Fórumhoz, ami meglepően nagy foltokban le tudta kötni a gyerekeinket, pedig akkora területen vannak a romok, és annyi mindent lehet felolvasni róluk, hogy az ember rendesen elfárad.

DSC02690

Vasárnap reggel viszont eldöntöttem – egy életem, egy halálom, lehet, hogy ez az utolsó alkalom, hogy ilyen képet készíthetek bármilyen autómról, a Bianchinak pedig egészen biztos az utolsó túrája ez, hiszen jövőre a Bálint már nem fér be hátra, még ha sikerülne megint akkorát spórolnunk, mint idén, amikor összevakartuk ezt a túrát.

DSC02652

Behatoltunk a ZTL-be (Zona Trafico Limitato), ami emitt a bel-római lakosok számára járható csak, nagyobb részén pedig az Euro 3-asnál jobb kocsiknak. Mi egyik kritériumnak sem feleltünk meg, ezért adrenalinsistergéssel a fülünkben, kicsit úgy érezve magunkat, mint amerikai kémek egy német hadiszálláson a második világháborúban, de a helyzetet rettenetesen élvezve hatoltunk előre.

Rómában a másik nagy probléma az lett, hogy felfigyeltek ránk a helyiek és a turisták. Hol egy taxis szorított ki egy útszűkületnél, hogy elmagyarázza, milyen rég látott errefelé ilyen autót, hol egy amerikai turista készített iPaddel képeket, amíg az Angyalvár mellett fotózkodtunk, hol az idegenvezető nő hagyta ott a csoportját a Trevi-kútnál, hogy hüledezzen egy kicsit, honnan jöttünk ezzel a csöppséggel, majd ő is ránk lőtt párat. De ennél sokkal több volt az incidens, nem beszélve azokról, akiknek meg se álltunk. Tetszett nekik az autó, ennek meg én persze örültem, mert talán vissza tudtam neki adni a hatvanas évekbeli Róma egy foltnyi hangulatát.

DSC02642

Délután azért megint csak a zónán kívül parkoltunk le, hogy bemetrózzunk a Vatikánba. A pisai, és sienai után beszereztem végre a római matricát is egy boltban, sőt, vettem egy Italiát is – ezek kellenek a kisautónak, olyanok, mint orosz katonatiszt mellyén a kitüntetések. A boltosnak mutattam a képet, mire lesz, mire mondta, hogy neki meg egy 1961-es 500-asa van, amit sokat használ, igaz, csak Olaszországban volt még vele. Pillanat alatt barátságot kötöttünk, szerintem a matricákat is olcsóbban adta.

DSC02726

Aztán a Vatikánban ért bennünket a döbbenet. Az óriási teret körülvevő, négysoros oszlopív mentén végig, tömött sorban álltak a turisták. Amikor 1996-ban utoljára itt jártunk, egyszerűen besétáltunk a Szent Péter bazilikába, most meg... Az a sor legalább négyórás volt, ha nem több, ahogy a beengedés ütemét néztem. Oké, hogy népszerű az új pápa meg volt közben a szeptember 11., de ez akkor is brutál. Lemondtunk a belső látogatásról, végül is – a régi, gótikus és román katedrálisok sokkal szebbek, ilyen unalmas barokk pedig van otthon is rogyásig, igaz, kisebbek és kevésbé jut róluk eszembe a kétmarokszám elszórt hívői pénz.

DSC02406

Az Angyalvár felé vezető sétaúton a Bálint szpottolt nekem egy érdekes autót – Fiat 1100 D állt az út túloldalán, rendes, fekete, kocka Roma rendszámmal, abban a lavórkékben, ami olyan jól áll ezeknek a régi olasz kocsiknak. Aki nem tudná – kis csúsztatással ez a Fiat 124, azaz a Zsiguli elődje.

DSC02703

A Spanyol lépcső felé vezető metrót keresve belebonyolódtunk egy kis ruhavásárlásba, majd rögtön utána egy perugiai Fiat 500 L-be, amin amellett, hogy nem rá való kerekek voltak (Fiat 126, illetve a Fiat 500 R-en voltak ilyenek), a római behajtási engedély mellett veteránigazolás is virított – végre szemügyre vehettem egy ilyen plecsnit.

DSC02728

Jól kidögölve (mint minden nap), visszahajtottunk a 20 kilométerre, majdnem a tengerparton levő, külvárosi szálláshoz, s a szállóhoz vezető folyosón igazán zsír café racert kaptam le, közvetlenül a terhesnő-fürdőztetést hirdető plakát alatt.

DSC02789

Utolsó esténk volt Rómában, s immár harmadszor is a tengerparti (konkrétan a strand homokján van) kajáldához hajtottunk, ahol isteniek a tészták. Utunk eddigi legcsodásabb veteránautójába botlottunk előtte: egy 1600 Super kivitelű (ez valamelyik erősebb változat, talán 90 lóerős), fekete, kabrió 356-os Porsche volt. Na, erre még nekem is ömlött a nyálam.

DSC02571

Másnap 250 kilométernyi út várt ránk, irány a csizma majdnem másik oldala, a hegyek között fekvő Gubbio – tudják, ahol az Assisi Szent Ferencet is forgatta Zefirelli (a valódi Assisiben csak néhány jelenet készült), sőt, ahol Mario Girottival (alias Terence Hill) a Don Matteót felvették. A melegre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy amennyit lehet, pályán megyünk, mert rájöttünk – Olaszországban még egy ilyen lassú kis izével, mint a Bianchi is jó sztrádázni.

DSC02910

A kellem ott kezdődik, hogy ebben az országban én még nem láttam senkit bosszúállni, tudják, ami nálunk olyan általános. A belső sávban nyomják, mint barom, középen sodrós a tempó, és hihetetlen, de a lassúak lemennek a szélére. Indexet persze nem használnak, féktávot nem ismernek, de valahogy nem agresszióból, sokkal inkább úgy tűnik, mintha mindig valamit csinálnának a vezetés helyett – intenzíven dumálnak, telefonálnak, emaileznek, esznek, hadonásznak, de nincsnek ott. Viszont a szándékos rosszindulat, illetve a reflex, hogy mindent agyon kell tiporni, ami lassabb, egyáltalán nem érezhető. Bő száz pihentető kilométert lenyomtunk a pályán (ami itt délebbre részben ingyenes, részben elég olcsó, összesen 3,90 eurót fizettünk), majd egy szinte sztrádának mondható, de helyenként igen meredek négysávoson nyomtuk tovább a hegyeken át.

DSC02972

Egy kútnál megálltunk szendvicset enni (teljesen átszoktunk az olasz tempóra, reggel édeset eszünk, ebédre kicsit, s vacsorára hagyjuk a nagy zabát, a siesták miatt előbb-utóbb úgyis rákényszerül erre az ember), s távoztunkban elkapott egy audis csávó a kút parkolójában, nem hagyott továbbmenni. Merthogy honnan jöttünk, és tényleg onnan, hát igen, ő is római, régen mennyi ilyen Autobianchi volt, de most, aztán kiderült a végén, miért lelkesedik: pont ilyen kocsijuk volt gyerekkorában, valami hét évig. Ő is körbefotózott bennünket a tablettel, aztán végre sikerült lelépnünk.

DSC02860

Úgy tűnt, a pályahasználat miatt túl hamar érnénk a Gubbio melletti szállásra, ezért egy régi vágyunkat valóra váltottuk – elkanyarodtunk Perugia felé. Az első hely volt utunk során, ahol még sem a Kati, sem én nem jártam, viszont elég sokat hallottunk róla, mennyire állat. Ezt kissé nehezen tudtuk meg, ugyanis az odavezető út talán a legmeredekebb, amit eddig megéltünk, volt, ahol féltem, hogy a kettest se bírja el a Bianchi, az egyik emelkedő tetején már alapjárat környékén vergődve estünk át.

DSC02870

Kárpótolt ezért, hogy két veteránautót is találtam egy udvaron az út mentén, egy Simca 1100-ast egész jó állapotban és egy meglehetősen rozsdaette – szerintem menthetetlen – Alfa Giulia 1.3 Supert. Nem olyat, mint nekem volt, annál újabbat, már a négy fényszóróval elöl és a modernebb műszerfallal. Azzal a fekete rendszámmal, még halálában is vagány kiállásával annyira hozta azt a hangulatot, amik a Piedone-filmek sajátjai, hogy szinte fájt. Kár érte, basszus.

DSC02872

Perugia azonban minden hegymászást megért. Ez a sziklatetőre épült város más, mint a toszkán települések, ez sokkal inkább középkor, mint reneszánsz, ennek megfelelően komorabb is. A kocsit valahol a várfal aljában hagytunk, onnan indultunk fel, gyalog.

DSC03018

Itt láttuk meg utunk eddigi első, az utcán menő Bianchináját (érdekes, a későbbi A112-ből egy szálat nem láttam, még ledobva sem), egy piros Quattropostit (a limuzin), olyat, mint amilyet Fantozzi is használt. Persze a nagy izgalomban nem bírtam elég gyorsan előrántani a gépet, csak integettem és kurjongattam a csávónak, aki egy, az enyéimhez hasonló gyerekkel a jobb egyen elhúzott mellettünk. Hátulról azért elkaptam, egy fotó, ez is több mint a semmi.

DSC02882

Perugia hihetetlen meredek, meseszerű sikátorai mindannyiunkat megfogtak, Bálint fogalmazta meg, őket miért: épp olyanok, mint amilyenek a helyszínek a Harry Potterben. Igazából talán nekünk, felnőtteknek is emiatt tetszik annyira. De tényleg, ha valaki arcleszakadós régi olasz várost akar, ezt nem hagyhatja ki – az építészet, az utcák, a kilátás egészen különös, ráadásul Perugiában elképesztő édességboltok vannak, olyan különlegesek (és tucatszámra), amilyeneket másutt nem láttunk, pedig azért jártunk pár helyen.

Nekem ez a terület azért is kedves, mert itt láthatóan jobban szeretik az öreg autókat, mint utunk eddigi részein. Perugiában három másik 500-as Fiatot is láttam mozogni, a Gubbio felé vezető úton pedig sokkal több „thumbs up!” dudálást kaptunk, mint eddig bármikor, szinte már zavaró volt.

DSC02979

A szállás, amit Bandi évekkel ezelőtt felfedezett, s amely miatt Kati már márciusban feladta a kempinges tervet és az egész utunkat Bed and Breakfastek köré szervezte, tényleg a legjobb az eddigiek közül, pedig a Montefalcone-i és a pisai sem volt utolsó.

Eleve egy végeláthatatlan hegy nyerge mentén jutottunk oda (azaz inkább ide, hiszen épp az ágyban ülve írom a posztot, amíg a többiek be nem fejezik a Carcassone-t), a végén olyan makadámúttal, hogy a navi azt se tudta már, hol van. A ház szinte elbújik az erdőben, s az úton sem az egyik, sem a másik irányban nincs település, csak félkilométerenként egy-egy másik, hasonló, erődszerű valami.

A bácsi, aki kiadta nekünk a fölső szintet (75 euró reggelivel, kempingben nem úszod meg olcsóbban), tanár volt Bolognában, aztán amikor valami rendezvényszervezői állása lett, inkább elköltöztek vidékre. Mondta, ez a ház iszonyú olcsó volt, de mire átépítette magának, a felét ellopták – tetőgerendákat, téglát, ablakokat, a munkások két tehenet tartottak a konyhájukban, mialatt építkeztek. Horror.

DSC03030

Panaszkodott a recesszió miatt, de közben feltárta előttünk a meseházat. Mind a hatalmas hálóból, mint a fürdőszobából olyan a kilátás, mint egy leszálláshoz közelítő repülőgépből, ráadásul körben folyamatosan gomolyognak a felhők, mindenütt apró dombcsúcsok vannak, rajtuk kis kastélyokkal, házcsoportokkal. Nem hittünk a szemünknek.

Mialatt kipakoltunk, a Bianchi kapcsán elkezdte elmesélni a fiatalkori élményeit a hetvenes évek elejéről, amikor vett egy akkor már bő tízéves 500-as Fityót, fillérekért. Mivel tanár volt, két és fél hónapja volt minden nyáron kóborolni, ezért először elment Isztambulba. Annyira megtetszett neki a vándorlás, hogy következő évben továbbnyújtotta az utat – egészen Damaszkuszig. Egyedül. Egy 500-assal. Egy hónap alatt. Na, akkor én kussolok ezzel a kis balettprogrammal.

DSC03166

Iszonyú későn, szakadó esőben indultunk kajáldát keresni. Úgy esett, hogy harmincas tempónál is minduntalan megcsúsztunk az átfolyásokon, végül valami földúton leverekedtük magunkat egy Alcatraz nevű helyre. Kemping? Szafári park? Mi ez? Nem tudtuk kivenni az esőtől. Egy tisztára Jean Reno-szerű figura esődzsekiben kivezette a feleségemet fedél alá, mi követtük a gyerekekkel, a saját ernyőnk alatt.

Valami recepcióra kerültünk, ahol torzonborz hajú, középkorú nők ücsörögtek, fura italokat hörpöltek, egyikük halkan gitározott. Valami karszalag kellett, Jean elment nekünk négyért, közben észrevettem, hogy a recepciós pult alján mindenféle horroros, pornós és egyéb horrorpornós, elvont grafikák vannak. Nudista telep, csak túlságosan esik? Szabadkőművesek? Kommunisták? Mi a fene?

DSC03179

Akkor menekültünk, amikor megtudtuk – all you can eat van, de ehhez 25 euró a belépő, igen a bambininek (bambinóknak?) is. Eltéptünk a szakadó esőben egy távolabbi helyre, amit Kati szpottolt idefelé – olyan négy kilométert szenvedtünk, s egy hatalmas parkban levő hatalmas kőházhoz hajtottunk. Először valami gyerekétkezdébe toppantunk, tisztára SZOT-üdülő, csak terméskőből és fából. Udvariasan átirányítottak egy épülettel feljebb, ahol három alkesz ült egy sötét, asztalokkal teli, nagy teremben.

Hamar kaptunk villanyt, étlapot a meglehetősen mogorvának tűnő, molett pincér csajtól. De aztán egyre kedvesebb lett, a tészták, amiket hozott, mennyeinek bizonyultak, a vino della casa isteni volt (egy kóstolásnyit mertem, de elhozhattuk az üveget). Majd az este végén, fizetéskor megpillantottuk a kutyát. Sose láttam még ilyet élőben, a cukiság szobra volt. Feküdt a felfoghatatlan mennyiségű, nagymamadunyhányi szőrén, és amikor a családom egy emberként dögönyözni kezdte, kéjesen röfögött. A pincér csak szinte könnyezett a meghatottságtól, mondta, imádja, jöjjünk másnap, megmutatja a hat kölyköt, mert azok is vannak. Milyen kutya, kérdeztem, és hirtelen nagyon jól jött volna, ha ott a Winkler, aki alaposan ki tudta volna színezni ezt a kifestőkönyvet. Ó, Ungheriából vette, különleges (a fajtát akkor sem értettem). Ezt, Magyarországon? Mondtuk, magyarok vagyunk, de sose láttunk ilyet, a csaj vonogatta a vállát. Mindegy, megnézzük a kicsiket negyed óra múlva, mindjárt indulunk vacsizni.

DSC02608

Ma egyébként megnéztük Gubbiót, hol szakadó esőben, hol napsütésben, Gubbio szintén fantasztikus. Nekem bevillant, hogy először 1996-ban jártam itt, az Alfa 146 bemutatóját – brrr... tizennyolc éve, azok az autók már szinte mind bontóban vannak. De Gubbio változatlan. Mellesleg itt is lapátolni lehet az 500-as Fiatot, és akárki, akármit is mond, ezek az autók mutatnak a legjobban egy ilyen középkori városban. Vagy talán még a Topolinók.

DSC03230

Végre elmentünk a város végébe is, ahol kosaras libegő visz fel San Ubaldo templomához. Sokkal meredekebben emelkedik és a kosaras megoldás miatt sokkal ijesztőbb a mi Hárs-hegyi beülősünknél, pláne, hogy lent Gubbio figyel. A templomban ott a három üreges, egyenként 300 kilós fa izé (Cesi), amiket évente egyszer, május 15-én a hívők bevadult csoportja felcipel ide, a hegyre. El se tudom képzelni, hogyan, iszonyú meredek az egész.

DSC03103

Hazafelé persze a funicolare (libegő) útjának az első percében elkapott bennünket az özönvíz. Ronggyá áztunk, főleg a Kati és a Bálint, az esernyő ugyanis nálunk maradt, Norbikám ragadós kezében. Rohantunk a kocsihoz, de itt fény villant az olcsó, hatvanas évekbeli autók egyik gyenge pontjára – a páramentesítő rendszerre.

A fűtés ugyan jó a Bianchiban, sőt, gatyarohasztó, de a légáram igen gyenge – lényegében az jut előre a szélvédőhöz, amit a motor turbóhűtése befúj egy elágazáson át. Azaz alig valami, pláne, ha nem pörög eléggé szerencsétlen. Terrort hirdettem, aki megszólal, lehelni, mert azt kipenderítem. Így is kábé egy kéttenyérnyi lyukon, az ablakra feküdve vezettem le a 25 kilométer nagy részét hazafelé. Az utak egyébként errefelé olyan pocsékok, hogy a Mátra harmadrendű útjainak aszfaltjával vetekszik, mindenütt tengelytörő gödrök, darabokra hullott felületek, csak araszolni tudtunk. Úgy értünk haza, mint egy hegymászás után, megázva, verejtékesen, kimerülten. Sebaj, itthon volt száraz ruha, megyünk kutyát dögönyözni, zabálni.

DSC03023

Holnap Porto Garibaldi, ott két nap, tengerezünk (ha lesz hozzá idő), aztán Monfalcone, utána Szlovénia, Balaton, Budapest. A jobb első kerékcsapágy mintha morogna, a sebmérő után a duda is feladta a harcot, de egyelőre a Bianchi bírja. Még egy bő ezres, de ennek nem tudom, hogy örülök-e, vagy sajnálom inkább. Eddig szuper volt az egész.

Válságban a Forma-1, fogy a néző!

  2014. július 30. - ommm Címkék: nürburgring hungaroring hockenheimring truck racing kamionverseny

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Válságban a Forma-1, fogy a néző!
2014-07-30 16:42:40

Az Index nemrégiben írta meg , micsoda riasztó látogatottságot ért el a Magyar- és az előtte megtartott Német

Örömteli, öreg budi
2014-07-27 06:49:19

Lassan csiszolódik-csiszolódik, nem kerget a tatár, ráérünk Ez a poszt nem akar rábeszélni az

Oldd meg olcsón, házilag, mint egy főnök
2014-07-24 10:52:09

Zách Dani szomszédja, az utca kedvence, az idősek azon bölcs és mosolygós szemüvegén keresztül nézi a

Traktor lett, maradhat?
2014-07-18 16:34:15

Ő Nikolett, sok embert megihletett Akár rosszul is elsülhet, ha az egyik kéz nem tudja, mit csinál a

vrsecky.jpg
Az Index nemrégiben írta meg, micsoda riasztó látogatottságot ért el a Magyar- és az előtte megtartott Német Nagydíj. Pedig egyik sem volt rossz, de azért ne dugjuk homokba a fejünket, pláne annak tükrében sem, hogy a Német Nagydíj idején megtartott kamionverseny-hétvégére kétszer annyian látogattak ki, mint a Forma-1-re.

Hahó, ugatjuk már pár éve, hogy talán ideje lenne visszahozni a nagyfiúkat is a ringre. A mondvacsinált ellenérveket pedig akasszák fel a falra, a statisztikák fölé. Mi szóltunk, ismét!

(2012-ben sem volt ügyetlen ez a David-gyerek)

És tavaly sem.

Porsche+szarvas+tempó

  2014. július 28. - streetsta Címkék: porsche 911 szarvas versenypálya Boxster omg videó

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Porsche+szarvas+tempó
2014-07-28 15:21:26

A szarvast, vagy hozzá hasonló nagytestű állatot elütni nagyon veszélyes tud lenni, hiszen egy normál

Fénycsóvák, lángcsóvák a sötétben
2014-07-20 19:41:12

Ez volt az eddigi velodromos oldtimer rendezvények leghangulatosabbika. Tényleg sokan voltak, igaza volt a szervező

Gyertek találkozni Londonba!
2014-06-20 12:49:05

Kedves londoni olvasóink, már többetekkel találkoztunk, de ha szervezetten is szeretnétek ,éppenséggel azt is

London, jövünk!
2014-06-15 18:16:23

Majd' két héten át Londonban és környékén portyázunk, gyűjtjük az anyagot, tapasztalatot, interjúkat

A szarvast, vagy hozzá hasonló nagytestű állatot elütni nagyon veszélyes tud lenni, hiszen egy normál személyautó elejével éppen az állat lábait kapja csak el az ember, az állat súlyos teste (meg az ilyenkor halálos fegyverré váló agancsa) pont beesik a szélvédőn, és nagyon durva sérüléseket tud okozni az utasoknak. Az alábbi videón azt láthatjuk, milyen következményei vannak, ha egy Porsche 911 és egy szarvas egy versenypályán találkoznak. 

tovább »

Heti merítés

  2014. július 27. - Nyegleo Címkék: népítélet heti merítés

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Heti merítés
2014-07-27 09:40:11

Álomautóból használati tárgy Egy osztálytalálkozón derült ki, hogy a lejjebb említett Tamás barátom

Heti merítés
2014-07-20 07:50:31

Tetoválásom ihletője Zsiguli nélküli éveim egészen 20 éves koromig tartottak, amikor egy szép tavaszi

Heti merítés
2014-07-13 08:41:37

Hókuszpók Egyszer kibéreltük a Műegyetem Schönherz Zoltán Kollégiumtól, hogy ezzel menjünk

Heti merítés
2014-07-06 08:41:00

l´art pour l´art Borzalmasan öncélú egy vas: nagyon látványos és stílusos, ezért cserében jó ha az

Álomautóból használati tárgy

63936

Egy osztálytalálkozón derült ki, hogy a lejjebb említett Tamás barátom éppen a Landy-carhoz került szerelőként. Onnantól kezdve ismét összefűződött az életünk, Ő próbált elrettenteni a szerelmemtől, én meg csak bombáztam a hirdetésekkel.

tovább »

Örömteli, öreg budi

  2014. július 27. - ommm Címkék: bmw totalcar flotta e30 tcflotta

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Válságban a Forma-1, fogy a néző!
2014-07-30 16:42:40

Az Index nemrégiben írta meg , micsoda riasztó látogatottságot ért el a Magyar- és az előtte megtartott Német

Örömteli, öreg budi
2014-07-27 06:49:19

Lassan csiszolódik-csiszolódik, nem kerget a tatár, ráérünk Ez a poszt nem akar rábeszélni az

Oldd meg olcsón, házilag, mint egy főnök
2014-07-24 10:52:09

Zách Dani szomszédja, az utca kedvence, az idősek azon bölcs és mosolygós szemüvegén keresztül nézi a

Traktor lett, maradhat?
2014-07-18 16:34:15

Ő Nikolett, sok embert megihletett Akár rosszul is elsülhet, ha az egyik kéz nem tudja, mit csinál a

IMG 0599
Lassan csiszolódik-csiszolódik, nem kerget a tatár, ráérünk

Ez a poszt nem akar rábeszélni az öregautózásra. Ne tedd, ne csináld, sokkal okosabban is eltöltheted az idődet, sokkal hasznosabban, tényleg. Ha eddig nem kezdted el, most már ne vágj bele, mert az autózásnak sajnos nemsokára leáldozik, nem lehet, nem szabad, drága.

tovább »

Róma!

  2014. július 26. - Csikós Zsolt Címkék: úton bianchi róma csikós

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

1650 km a kisautóval... még büszkén
2014-07-30 17:17:58

A legnagyobb dolog: bementünk Rómába. Igaz, a Colosseum melletti fotózkodás elmaradt, mert akárhányszor is

Róma!
2014-07-26 10:29:01

Tényleg csak kicsit bénázott az alapjárat, de egyre többször, no meg gázrángatásra kicsit füstölt is. A

A Ferrarin és az 1420 méteres hágón túl
2014-07-23 10:55:30

Utolsó, vasárnap írott posztomban még csak azt ünnepeltük, hogy megérintettük Itáliát, igaz, rögtön

Kis csuklás után most itt vagyunk
2014-07-21 11:06:00

Tegnap (de mire otthon a kollégák kiteszik a posztot, az olvasóknak már tegnapelőtt lesz) alapvetően sima

Tényleg csak kicsit bénázott az alapjárat, de egyre többször, no meg gázrángatásra kicsit füstölt is. A gyújtásra gyanakodtam, hiszen azóta rakoncátlankodott a motor, amióta a Monfalcone-Modena útszakaszon többször ronggyá áztunk, majd a legdurvább özönvízben elhajtottunk vacsorázni a szállásról. A Ferrari-múzeumhoz már rugdaltam a gázt, amikor a pirosnál vártam, s mire Pisába értünk a durva hegyek után, már egyértelmű volt – alapjárat itt csak mutatóba van.

1

tovább »

Ki mondta, hogy egy markolónak rámpa kell?

  2014. július 24. - Máth Dávid Címkék: lol munkagép India

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Ki mondta, hogy egy markolónak rámpa kell?
2014-07-24 17:38:11

Pere Laci sztorijai óta tudjuk, Indiában a munka és a munkaerő fogalma alig van fedésben a mi ismereteinkkel. A

Egy különös versenypálya, aminek már semmi nyoma
2014-07-19 08:50:58

Sajátos vonalvezetése és környezete még Stirling Mosst is meglepte, mára viszont semmi nyoma a dán Roskilde

Le Mans-i 24 órás – élőkép a futamról
2014-06-14 15:32:29

Kidobtad a tévét? Még hétvégén is melózol, és nincs egy tévé sem a közeledben, amin nézhetnéd az év

Tuning-hiéna csodás kiadványért
2014-05-28 23:39:03

A dédapjuk kovácsként lovakat patkolt műhelyében, Hans-Jürgen és Christian egy sok millió eurós vállalat

Pere Laci sztorijai óta tudjuk, Indiában a munka és a munkaerő fogalma alig van fedésben a mi ismereteinkkel. A munkavédelem féltő kontrollja nélkül pedig új területek nyílnak az ember előtt, ahol angolos higgadtsággal és rögtönzéssel egészen extrém élethelyzetek is nevetségesen egyszerűnek tűnnek. Az alábbi másfél perchez nincs mit hozzáfűzni, a kortárs tartalomszolgáltatás trendjét követve tehát: íme a munkagépes, aki kimaxolta az így állj fel egy platóra rámpa nélkül-témát, avagy, ha ma csak egy videót nézel meg egy indiairól munka közben, ez legyen az!

Oldd meg olcsón, házilag, mint egy főnök

  2014. július 24. - ommm Címkék: budapest lol kedvenc fűnyíró like a boss

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Válságban a Forma-1, fogy a néző!
2014-07-30 16:42:40

Az Index nemrégiben írta meg , micsoda riasztó látogatottságot ért el a Magyar- és az előtte megtartott Német

Örömteli, öreg budi
2014-07-27 06:49:19

Lassan csiszolódik-csiszolódik, nem kerget a tatár, ráérünk Ez a poszt nem akar rábeszélni az

Oldd meg olcsón, házilag, mint egy főnök
2014-07-24 10:52:09

Zách Dani szomszédja, az utca kedvence, az idősek azon bölcs és mosolygós szemüvegén keresztül nézi a

Traktor lett, maradhat?
2014-07-18 16:34:15

Ő Nikolett, sok embert megihletett Akár rosszul is elsülhet, ha az egyik kéz nem tudja, mit csinál a

Zách Dani szomszédja, az utca kedvence, az idősek azon bölcs és mosolygós szemüvegén keresztül nézi a világot, akik valószínűleg többet láttak a rosszból, mint amit mi valaha is fogunk. Ezért nem csinálnak gondot semmiből, ami nekünk katasztrófa, sőt, csuklóból oldják meg az olyan problémát is, amilyet a nyugdíjhoz képest drága fűnyíró megvásárlása jelentene. Mi pedig imádjuk, mert főnök. A Rozmaring TSZ-kalap pedig egyszerűen instant get!

A Ferrarin és az 1420 méteres hágón túl

  2014. július 23. - Csikós Zsolt Címkék: úton tc flotta Róma Bianchi

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

1650 km a kisautóval... még büszkén
2014-07-30 17:17:58

A legnagyobb dolog: bementünk Rómába. Igaz, a Colosseum melletti fotózkodás elmaradt, mert akárhányszor is

Róma!
2014-07-26 10:29:01

Tényleg csak kicsit bénázott az alapjárat, de egyre többször, no meg gázrángatásra kicsit füstölt is. A

A Ferrarin és az 1420 méteres hágón túl
2014-07-23 10:55:30

Utolsó, vasárnap írott posztomban még csak azt ünnepeltük, hogy megérintettük Itáliát, igaz, rögtön

Kis csuklás után most itt vagyunk
2014-07-21 11:06:00

Tegnap (de mire otthon a kollégák kiteszik a posztot, az olvasóknak már tegnapelőtt lesz) alapvetően sima

Utolsó, vasárnap írott posztomban még csak azt ünnepeltük, hogy megérintettük Itáliát, igaz, rögtön fürdéssel kezdtük az alámerítkezést – bocs – azóta viszont már mélyebben járunk az országban. Hétfőn randa, esős idővel kezdtünk (de várjuk már a túránkat valamiért ismeretlenül is gyűlölők jóslatát, az elevenen megfővést az autóban és a városokban...), ebben a hangulatban szeltük át a rendkívül unalmas és betonból faragott Észak-Olaszországot, annak a 300 kilométerét, telve a kis utakon százzal nyomuló kamionokkal és végeláthatatlan ipari negyedekkel.

DSC01371

tovább »

Óda egy öreg Golfhoz

  2014. július 21. - Sturcz Antal Címkék: volkswagen belterj golf tc flotta

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Óda egy öreg Golfhoz
2014-07-21 17:36:03

Azt hiszem rossz dolog, ha az ember tárgyakhoz kezd kötődni, de sajnos hajlamos vagyok rá. Van, amikor egy

Olajos alkatrészek és temérdek szívás
2014-06-20 11:16:44

A legutóbbi posztban ott hagytam abba, hogy keréken állt a gép, és számok szerint jónak kellett lennie. Azóta

Így néz ki néhány perc a pokolban
2014-05-29 11:31:15

Alapvetően ez egy autós blog, de ha valaki gépi hajtás nélkül megy igazán keményet, akkor helye van, kijár a

Indul a gép
2014-05-05 15:33:22

Szomorú kimondani, de a belső égésű motor felett eljárt az idő. Büdös, rémes a hatásfoka, és szép lassan

Azt hiszem rossz dolog, ha az ember tárgyakhoz kezd kötődni, de sajnos hajlamos vagyok rá. Van, amikor egy különleges dologról van szó, például egy sportkocsiról, ott érthető az izgalom, de én a világ talán legunalmasabb autója iránt érzek így.

Adott az öreg hármas Golf, amit családilag használunk, sokaknak okkal ez a világ legszürkébb, legjelentéktelenebb autója. Egyrészt ugye hármas Golf, tehát lassan több fut belőle, mint Swiftből. Másrészt fehér, ami méginkább elrejti, ráadásul a fényszóróktól, és a hátsó lámpáktól eltekintve teljesen gyári, ami megint csak nem gyakori.6

tovább »

Kis csuklás után most itt vagyunk

  2014. július 21. - Csikós Zsolt Címkék: olaszország nyaralás úton bianchi róma csikós autobianchi

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

1650 km a kisautóval... még büszkén
2014-07-30 17:17:58

A legnagyobb dolog: bementünk Rómába. Igaz, a Colosseum melletti fotózkodás elmaradt, mert akárhányszor is

Róma!
2014-07-26 10:29:01

Tényleg csak kicsit bénázott az alapjárat, de egyre többször, no meg gázrángatásra kicsit füstölt is. A

A Ferrarin és az 1420 méteres hágón túl
2014-07-23 10:55:30

Utolsó, vasárnap írott posztomban még csak azt ünnepeltük, hogy megérintettük Itáliát, igaz, rögtön

Kis csuklás után most itt vagyunk
2014-07-21 11:06:00

Tegnap (de mire otthon a kollégák kiteszik a posztot, az olvasóknak már tegnapelőtt lesz) alapvetően sima

Tegnap (de mire otthon a kollégák kiteszik a posztot, az olvasóknak már tegnapelőtt lesz) alapvetően sima utunk volt Budapestről Balatonföldvárra, ha leszámítjuk a pakolás kitalálásának kínos óráját. Sajna mire Földvárra értünk, a kocsi telefosta magát váltóolajjal, azt gondoltam, hogy a tartós gyors menet (85 km/h) miatt a tányérkerék teleküldte az utólagos tartályt (hadd ne magyarázzam miért van ott, megvan egy korábbi posztban).

tovább »

Fénycsóvák, lángcsóvák a sötétben

  2014. július 20. - streetsta Címkék: veterán autó velodrom

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Porsche+szarvas+tempó
2014-07-28 15:21:26

A szarvast, vagy hozzá hasonló nagytestű állatot elütni nagyon veszélyes tud lenni, hiszen egy normál

Fénycsóvák, lángcsóvák a sötétben
2014-07-20 19:41:12

Ez volt az eddigi velodromos oldtimer rendezvények leghangulatosabbika. Tényleg sokan voltak, igaza volt a szervező

Gyertek találkozni Londonba!
2014-06-20 12:49:05

Kedves londoni olvasóink, már többetekkel találkoztunk, de ha szervezetten is szeretnétek ,éppenséggel azt is

London, jövünk!
2014-06-15 18:16:23

Majd' két héten át Londonban és környékén portyázunk, gyűjtjük az anyagot, tapasztalatot, interjúkat

Ez volt az eddigi velodromos oldtimer rendezvények leghangulatosabbika. Tényleg sokan voltak, igaza volt a szervező Noszvai Andrásnak, mikor már napokkal a rendezvény előtt ujjongva tudatta mindenkivel, mennyien jelezték részvételüket. 

DSC 0280
Kattintásra Görgei Lilla galériája nyílik

A mostani Millenáris Velodrom Oldtimer Sokadalom attól volt igazán különleges, hogy délutántól esete tízig tartott a buli, a rendes, benzingőzös hardcore autóbuzi parti. Amikor nem öreg autók vagy motorok zaja dübörgött a betonteknőben, gondosan összeválogatott régi zenék szóltak a szalagos magnókról. Aztán sötétedéskor egymás után kapcsolták fel a lámpákat, az oválnak egészen megváltozott a hangulata.

tovább »