Pere Laci újabb története az indiai hétköznapokról. A sorozat előző részeit ide kattintva olvashatja.
A monszun nem tréfál mostanában és a céges autónk (bár úgy néz ki, mint egy terepjáró) elásta magát a belső visszapillantó tükörig. Szóltam az alvállalkozónknak, hogy kéne egy terepjáró, mert nem tudunk hazamenni. Egy órával később megérkezett a Mahindra Mayor. Manaf, a sofőr nem volt szomjas, a Mahindrán meg nem volt fék. Végülis nem lassulni akartunk, meg véralkohol teszten átmenni, hanem kijutni a homoktengerből, abban meg nem volt hiba.
Manafot megverték a rendőrök egy hónapja, mert igazoltatásnál szóváltásba keveredett velük. Először röhögtünk, aztán a botozásos résznél megijedtünk. 500 rúpiával később megint röhögtünk.
Update:
Ma reggelre a jeep már nem csak a lassulást tagadta meg, hanem a gyorsulást is. Manaf az ideális járművel érkezett értünk. Így sikerült megtudni, hogy a Maruti Omni gyújtáselosztója marha szar helyen van. Mármint takarítás szempontjából.
