Áprilisban kirándulni mentünk. Prágát és Drezdát vettük célba, négy gyerekkel. Útközben pedig itt-ott megálltunk, és megnéztük, amire kíváncsiak voltunk. Most a részletek jönnek, megtudhatjátok, mivel szórakoztattuk a gyerekeket - meg persze magunkat is.
1. LO37-es mintájú géppuskafészek
Hol: Zohor, Szlovákia
Megnéztük: igen
Mikor: Vasárnap, hazafelé
Tetszett: igen
1936 és 1938 között a csehszlovák kormány komoly erődítési munkákba kezdett. Rövid békés időszak után ismét teli volt a gatya, ekkorra ugyanis egyértelműen látható nyoma volt nem csupán a német, de a magyar újrafegyverkezésnek is. Különösen erős figyelmeztető jel volt, hogy 1935-ben létrejött a szudétanémetek pártja, amely egyáltalán nem titkolta, mennyire helyteleníti, hogy nem az anyaországukhoz tartoznak. A diplomácia kapcsolatok jól kiszámíthatóan romlottak, az ország határainak több, mint felén olyan országokkal osztozott, amelyekkel meglehetősen hűvös viszonyban voltak.
A kezelhetetlenül hosszú határ védelmét egyfajta bebetonozott csatárlánccal képzelték el. Ma ezt a láncot az akkori csehszlovák államfőről Beneš-vonalnak nevezzük. Egymástól látótávolságra lévő, a köztük lévő távolságot belőni tudó vasbeton építményeket terveztek. Az építmények földdel borított hátukat fordították egymásnak, a két (a bejárattal szemben állóval három) lőrésükkel pedig egymást védték. Nagyobb, lőszerraktárként, vagy komolyabb csapatfedezékként szolgáló betonblokkok is épültek,
A kisebb építmények nagyjából egyformák, 5-6 verziójuk ismert csak. Lényegében egy azonos terv néhány változata, csupán a falak egymáshoz bezárt szögeiben térnek el.
A könnyűerődök óriási előnye az egyszerű szerkezetük volt - ennek köszönhetően megdöbbentően gyorsan haladt az építkezés. Az eredeti tervek szerint 1941-42-ben készült volna el az első fázis (a veszélyesebb, német, osztrák és magyar határon), és az ötvenes évekre zárult volna be a teljes gyűrű.
Persze kormány tervez, diplomácia végez. A védelmi vonalat nem sikerült befejezni, 1938 végén a Szudétavidéket az első bécsi döntéssel Németországhoz csatolták, eközben a Felvidéket megkapta Magyarország. Ausztria akkor már Németország része volt. Így aztán, mivel a kiserődök gyakorlatilag egytől egyig ezeken az elvesztett határvidékeken épültek, a volt cseh-német, a cseh-osztrák és a magyar-szlovák határ szinte teljes hosszában az ellenség kezébe került. Kivételt csak a volt osztrák-szlovák határ jelentett, de ott a hamarosan felálló németbarát Tiso-kormány miatt ennek védelmi szerepe nem maradt. A teljes könnyűerőd-vonal így egyetlen puskalövés nélkül azok kezébe került, akik ellen eredetileg építették. Touché, le Kandúr!
Szlovákia, elfoglalt csehszlovák kiserőd. Forrás: Fortepan
A magyar hadsereg és a magyar nemzetiségű lakosság persze boldogan pózolt a kiserődökkel, azt a benyomást keltve az utókorban, hogy komoly hadicselekmények árán vették be a védvonalat, de ezeken a korabeli fotókon is jól látható, hogy harcnak nyoma sem volt. Semmilyen sérülés, még kósza belövések nyoma sem látható az építményeken.
Szlovákia, Krasznahorkaváralja, erődítés a település közelében. Forrás: Fortepan
A csehszlovák állam próbálta még menteni a menthetőt, a Beneš-vonalnak készült egy belső félgyűrűje az elcsatolt Szudétavidék és Prága között, ám ezt sem sikerült befejezni. Összesen 264 nagyméretű építmény és 10014 kiserőd készült el, nagyjából a tervezettnek 20 illetve 70 százaléka. Ezek nagyrészt jelenleg is a nyilvánosság előtt megnyitott helyen vannak, igen kis részük sérült vagy semmisült meg - részben a német robbanóanyag-kísérletek, részben pedig a visszavonuló német seregekre támadó szovjet csapatok támadása miatt.
Az általunk kinézett bunker a Pozsony-Brünn közötti D2 autópályához talán legközelebb eső darab, illetve darabok. Nagy előnye a mi szempontunkból, hogy nem csupán egy relatíve jól belátható szántóföldön fekszik, közel az úthoz, de ugyanezen a parcellán három másik ugyanilyen is található. Ha tehát az első bedőlt, felrobbant, lezárták, van még esélyünk a maradékkal.
Persze szerencsénk volt az elsővel is, ami nem tartott vissza attól, hogy a következőt is megnézzük. A beton építmény bejárható, bent szemmel megszokható sötét, valamint üres üvegek és némi használt óvszer található.
2. Fudžijama-tó, Detrekőcsütörtök, Szlovákia
Hol: Detrekőcsütörtök, Szlovákia
Megnéztük: nem
Miért: siettünk
Erős késéssel indultunk el reggel, így ezt kihagytuk. Elég sokat kellett volna mellékutakon döcögni, és a ráfordítandó időhöz képest nem ígérkezett annyira izgalmasnak.
Egyébként egy nagyjából hatvanéves, kis méretű tóról van szó. A környéken komoly gázkitermelés folyik, ennek egyik melléktermékeként keletkezett, amikor az ötvenes években kevésbé rutinos ifjú mérnökök büszke csapata egy próbafúrás közben berobbantotta a gázszondát.
(fotó: Ladislav Pazdera, Panoramio)
A mérnökök és a felszerelés felfelé, a talaj szintje lefelé mozdult el, a keletkezett teknőt pedig lassan elborította a beszivárgó talajvíz. Ma már halak is élnek benne, és némi nádas is helyet kért magának a parton.
3. Rommel sivatagi gyakorlótere
Hol: Malacka, Szlovákia
Megnéztük: nem
Miért: siettünk, és nem is találtunk oda
Bizony, Rommel Szlovákiában gyakoroltatta az embereivel a sivatagi hadviselést. Nyilván az lehetett a terv, hogy a homokon harckocsizást elsajátítsák, másban nem nagyon hasonlít a jelenleg a szlovák légierő által lőtérnek használt irtás. Viszont műhold-fotón rohadt jól néz ki a milliónyi kráter.
(fotó: Bing Maps)
Az odajutással nem boldogultunk. Mint már írtam, nem volt nálunk szlovák mobilnet, így a Google Mapsos megközelítés nem jöhetett szóba. Az offline utcatérképes navigáció pedig valamiért nem volt felkészítve arra, hogy nagycsaládosok lezárt katonai területet közelítsenek meg a segítségével...
Elmentünk hát nagyjából Rohoznik határáig, aztán kis tanakodás után feladtuk. Bár sejtettük, hogy egy egyszerű balra kanyarodással irányba tudnánk állni, csak lezárt utakat találtunk. Nyitva volt még a lehetőség, hogy Studienka felől próbáljunk odajutni, de mivel gyerekekkel felszerelkezve úgyis csak látótávolságra közelítettük volna meg, inkább hagytuk az egészet, és becéloztuk a következő célpontot.
4. Janúv Hrad
Hol: Lednice, Csehország
Megnéztük: igen
Mikor: Pénteken, odafelé
Tetszett: igen
János vára a Thaya, a Morva egyik mellékfolyójának holtága mellett épült, egy valamikori folyókanyarban. Bár a Lednice-Valtice bioszféra-rezervátum és az ugyanilyen nevű világörökségi tájegység része, és így napokat lehetne a környéken eltölteni kastélyok, várak és gyönyörű tájak mértéktelen bámulásával, szűkös időbeosztásunk miatt beértük a leggiccsesebb épülettel.
Bár Lednicéhez tartozik, és nincs is messze a város határától, megközelíteni egy komolyabb kerülőúton lehet, a teljes holtág körül. Nos, mi ezt nem tudtuk, így a rövid reggeli közben tartott kupaktanács arra jutott, mi bizony kockáztatjuk a behajtani tilos tábla figyelmen kívül hagyását. Amúgy igen jó minőségű aszfaltút vezet az erdőszéli vadászházig, de csak az ingatlan tulajdonosának engedélyezett a behajtás.
Nos, belopóztunk, egy hangyányival tovább is mentünk, de a holtág partján már megálltunk. Azon ugyanis csak egy fahíd vezetett át, ami láthatóan gyalogosokra és kerékpárosokra van felkészülve, nem buszokra.
A vár egyébként látogatható, de áprilisban és októberben csak szombati napokon - így mi zárva találtuk. Azt azért megnéztük előre, hogy Jozef Hardmuth tervezte. Igen, a ceruzagyáros, akinek a nevéhez a Hardmuth Koh-I-Noor cerkák és az elefántos radír fűződik.
A kastély a XVIII. és XIX. század fordulóján épült, eleve romnak. Akkoriban ugyanis a romanticizmus jött divatba, a korabeli retro pedig azt követelete meg, hogy minden, magára valamit is adó "újgazdagnak" - mint például az akkor már építészként, feltalálóként és vállalkozóként is elismert Hardmuthnak - kellett lennie egy romos várnak az udvar végében.
Technikailag egyébként teljesen működő vadászkastély volt, csupán a romos hatású torony és a külső falakon is végigfutó függőfolyosó játszott rá a "romságra".
Aki mostanában jár arra, hétfő kivételével 9:00 és 16:15 között látogathatja meg a kastélyt - már amikor éppen nincs esküvő, ez ugyanis egy igen népszerű felhasználási módja a koptatottfarmer-kastélynak.
Sétáltunk egy kellemeset az egyébként szinte üres parkban, aztán visszaballagtunk az autóhoz, és továbbindultunk Pavlov felé.
Mi jön még?
Leányvár, Pavlov, Csehország
Légvédelmi és háborús múzeum, Ořechov
Masaryk Circuit, a régi brünni Grand Prix-pálya nyomvonala, Brünn, Csehország
Autópálya a víztározóban, Hulice, Csehország
FU-MG65 radar, Ondrejov, Csehország
