Aki szereti az autóversenyeket, az jól ismeri a Nissan DeltaWing-projektjét. A fura kinézetű versenygépet (talán nem véletlenül kapta a Száguldó Péló nevet) 2012-ben be is nevezték a Le Mans-i 24 órásra (versenyen kívül) és nem is teljesített rosszul, a 29. helyen kvalifikálta magát a futamra. Nagyjából mindenki a kitartóan küzdő, kicsi, de könnyű furcsasággal rajthoz álló csapattal szimpatizált, hiszen érdekes külalakja ellenére meglepően jó tempót ment a pöttöm versenygép. Egészen addig, amíg össze nem akadt Kazuki Nakajimával, aki aztán neki is vágta a falnak (és ez nem lepett meg senkit).

Hiába próbálta Satoshi Motoyama két órán keresztül járóképessé tenni, hiába segítettek neki tanácsokkal a palánk mellett álló szerelők, a DeltaWing nem mozdult többet. Nagyon-nagyon sajnálta őket ott, abban a pillanatban mindenki, mert kitartásból példát mutattak és küzdöttek a végsőkig.

A DeltaWing az ALMS-mezőnyben versenyzett aztán tovább, helyébe pedig a Nissan új autója lépett, amely le sem tagadhatná apját. Egyszemélyes, zárt (a DeltaWing kétszemélyes volt és nyitott) és úgy hívják: ZEOD RC. Jól körbe is jártam a Genfi Autószalonon. A Nissan 2015-ben visszatérne az LMP1-es királykategóriába - valószínűleg egy hibrid géppel -, addig is hasznos tapasztalatokat akarnak addigra szerezni ezzel is.

A kabin irgalmatlanul szűk, az oldalajtó van kipárnázva, lényegében ezeken támaszkodik a versenyző feje a húzós kanyarokban. Egészen kicsi, bár hosszra talán van akkora, mint egy mai VW Jetta. A kocsiszekrényt az Adess AG készítette Ben Bowlby tervei alapján, aki nem kezdő, hiszen a Lolánál és a Ganassi Racingnél is dolgozott korábban.

Ami érdekes, az a tény, hogy képes megtenni egy egész kört versenytempóban tisztán elektromos üzemmódban. Ez pedig nem kis teljesítmény, hiszen Le Mans-ban egy kör 13 629 méter és helyenként 300-as tempó felett is száguld a kis versenygép. Tizenegy kör után töltődik fel annyira, hogy tisztán akkumulátoraival hajtva tehesse meg mindezt, ez alatt az idő alatt persze nem bont vitorlát, hanem egy meglehetősen kompakt motor hajtja.

A másfél literes motorocska tényleg ekkora. Háromhengeres, turbófeltöltős és mindössze 40 kilót nyom abban a formában, ahogy a képen látják. A teljesítménye kerek 400 lóerő és csak azért ennyi, mert hosszútávú versenyen a megbízhatóság is nagyon fontos. 380 Newtonméternyi nyomatékot ad le.

Az idei Le Mans-i 24 órás ugyan - jó eséllyel - olyan gigászok csatájáról fog szólni, mint az Audi-Porsche-Toyota, de érdemes lesz figyelni ezt az érdekes csodabogarat, mert egyáltalán nem biztos, hogy a középmezőnybe nem kavar majd be. Bár kétségkívül az lenne a legszebb, ha itt-ott villanna egyet az első öt-hat hely valamelyikén.

Én mindenesetre nagyon drukkolok majd a villanypélónak, ZEOD RC-nek. Amely idén fehér lesz. Hogy jobban lássa Nakajima.