Semmi meglepetés nem ért, pontosan azt kaptam az autótól amit vártam. A motor ősapja traktormotorként kezdte, és ez is hihetetlen kort ér meg ha az ember vigyáz rá.
Az akksi a jobb súlyelosztás és a biztonság kedvéért a csomagtartóba került, csakúgy, mint a benzintank töltőnyílása, ezzel komoly fejtörést lehetett okozni az előzékeny benzinkutasoknak. -Mennyit tankolhatok? –20 litert. –Aha. De itt nincs hova dönteni a naftát. - Ja, nyitom a csomagtartót. – Na, ne viccelj…És mit keres itt az akku??? Az akkura egyébként a Ráckevei Tolvaj Baráti Kör is vadászott, egyszer felfeszítették a motorháztetőt, mivel ott nem találtak semmit, bosszúból kilopták a szélvédőt.
Kitartó és majdnem tökéletes házastárs
Ott kezdem, hogy egyáltalán nem akartam ilyen autót (26 évesen vettem 5 évvel ezelőtt és még mindig használom), de még hasonlót sem.
A Clark Ádám téri körforgalomba egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nem tudom benyomni a gázpedált, még szerencse, hogy automata, így elgurultam az első buszmegállóig ahol orvosoltam a problémát.
Az autó futóműve hagy kívánni valót maga után, mert szerintem kemény a magyar utakra. Nagyokat üt az úthibákon, és a zaja is kellemetlen tud lenni ilyenkor. Cserébe viszont nagyon stabil, jól veszi a kanyarokat, nem billeg a kaszni. De 75.000 kilométer alatt megtapasztaltam, hogy a futómű a Ceed Achilles sarka.
Az utolsó 100 komment: