- Négyszázezernél kezdtem hinni benne. – mondja Decker Jóska, miközben megpaskolja a kopott, hámló géptetőt, - azóta már reggelente köszönök neki, egyelőre nem is gondolok arra, mi lesz majd, ha nem lesz. Egyszerűen annyira beépült az életünkbe, mint a kedvenc konyhakés vagy a megszokott levesestányér.
Egyhetes szívódízel - még a GM-motor -, bordó F Astra Caravan és egy teljes mértékben elégedett vásárló. Tizenkét éve van a tulajdonában, 190 ezer kilométerrel vette egy bontóból 2000-ben, akkor 800 ezer forintot kértek érte, a hasonló állapotú, törésmentes ilyenek 1,2 millióért leltek gazdára akkoriban.
Kerék az ajtóba tolva, a bal oldala végighúzva-zúzva, ledarálva, a vezetőülés sem volt a helyén. Jóska csak legyintett, amikor meglátta a telepen, ahová egy barátja instruálta, - kinek fehér, szívódé kombiját pár hónapig használhatta -, de a feleség megnézte az utasteret és csak annyit mondott: de hát ez tök szép belülről, nem vesszük meg?
Jóska autóalkatrészes, így nagyjából tisztában volt azzal, hogy a horrorisztikusnak tűnő sérülések valójában elemcserével orvosolhatók, bontózott egy kört és színben passzoló sárvédővel-küszöbbel-ajtókkal tért vissza. Potom ötvenezer forintból oldotta meg az elemek helyre csavarozását, a fényezés még ennyi sem volt, a csere után látszó körömnyi festékhiányt stílusosan a feleség körömlakkjával oldották meg.
Az autó ettől még nem volt menetképes, a teleptulajdonos már intézte a trélert, előtte Jóska próbaképp egy bontott gólyalábat vitt a bontósnak (fruttiért szerezte), de alig kanyarodott ki a telepről, már csörgött is a telefonja: vonalban az Astra, lehet vinni.
Ez volt 4384 nappal ezelőtt.
Ez alatt az idő alatt toltak bele bevásárlókocsit, tolattak le vele betonoszlopot, csaptak rá garázsajtót, cseréltek rajta kétszer küszöböket, százezrenként vezérlést, ötévente féktárcsákat és betéteket. Nyugodt, gurulós üzemben használják, nem is szereti, ha siettetik, de többszörösen meghálálja a kíméletes üzemmódot. Például azzal, hogy a több, mint 567 ezer kilométer alatt még egyszer sem kellett megbontania a motorját, egyedül egy silány minőségű kínai vízpumpa adta meg magát 400 ezernél, de a gyors leállításnak köszönhetően egyetlen himbát vitt csak magával. (Mindig a közepesen drága kopó-fogyó alkatrészeket kapja, ez volt az egyetlen kivétel, azóta többet nem fordult elő ilyen.)
A cserélt karosszéria-elemeken kívül mindene gyári: a géptető, a lökhárítók és a csomagtérajtó, a belseje úgyszintén. Nem egy patinás, szépen öregedő youngtimer ez, hanem egy kőkemény, napi használatban nyúzott autó. Sokat kapott az élettől, el is hagyta időközben a tetőkárpitját (lehetetlen szerezni, hiszen bontóban sincs, mindegyik ilyen), a néhai szürke műanyagkilincsek már fehérre fakultak, a kormányt Jóska keze koptatta kagylósra.
De megy, működik és ugyanolyan egykedvű mélabúval égeti a gázolajat, mint újkorában. A futóműve nem lóg, mindkét féltengely a gyári (!), kotyogás egy szál sem. Persze, hogy viseltes, persze, hogy hordja magán a horpadásokat-rozsdaragyát, mint öregember a ráncokat, de komoly baja soha nem volt.
Fenntartási költsége lényegében nulla, még ma is 5-6 liter között fogyaszt, attól függően, mennyire van megpakolva. Családi és mindenes autó, de annak ellenére megbecsülik, hogy manapság egy karton cigarettát sem adnának érte. Jóska alkatrészesként tudta nagyon jól, hogy ez az egyik legolcsóbban fenntartható típus, de igazán csak 400 ezres kilométeróra-állásnál tudatosult benne, mennyire jó kis autó ez.
És mi nem tudtunk belekötni, sem erkölcsi sem anyagi alapon, erről az öreg Astráról mindennemű kritika lepattan, az évek során magára csomagolt kilométer-tízezrek és a minimális fenntartási költségek vastag páncélként védik: bőven megszolgálta már a magáét de messze még a vég: Jóska derűsen néz a következő 567 ezer kilométer elé, most még ráadásul spórolt is egy Opel-szerviz 4 (+fékbetét) - csomagot.
Persze ő nem, de fiai biztosan eljönnek hétvégén a nyereményként kapott Tankcsapda koncertre és a Legendák találkozása-bulira. Aztán ki tudja, lehet hogy rákapnak az Opelezésre, ha kipróbálnak egy Corsa OPC Nürburgring Editiont vagy sikerül beülniük Smokin’ Joe Winkelhock mellé a DTM Vectrába. Most szombaton, aki teheti, jöjjön.
Ja, apropó, Jo autóját ma csomagolták, holnap már itt lesz a Ringen és Zách Dani az előbb a vállamon átnézve csak ennyit kérdezett: hű, ezzel fognak vinni? Akkor menjünk már!
