Miután a Török utcában leszakadt a kipufogóm, lassan, alacsony fordulaton hazamentem vele. Már amennyire a Budakeszi út engedi az alacsony fordulatot egy ilyen öregecske autónál, mint ez a BMW 518i. Bőgött, mint a szamár, gázelvételre és motorfékre meg durrogott, tehát az egyetlen opció a folyamatos kis gáz, esetleg a sima gurulás, de az felfelé nem megy. Az emberek megnéztek, majd lesült a képemről a bőr. Biztos az olvasók között is vannak, akikkel ez előfordult, tudják, mennyire kínos egy bömbölő autóban ülni, ráadásul nem látszik, hogy két perce szakadt-e le vagy két hete, csak nem csináltatom meg.

Csikós diagnózisa helyesnek bizonyult, mondjuk én is láttam a szememmel, hallottam a fülemmel.: a leömlő utáni cső tört el, szinte a bilincs előtt, ahová a dob jönne, a következő darabon. Az autót letettem, onnantól a Camryben ültem három napig, amíg a BMW elkészült, de nem volt ilyen egyszerű a dolog.

Szerencsére, a gyári rendszer van még alatta, nincsenek utólagos toldozás-foldozások, ezért úgy döntöttem, a gyárival azonos csövet fogok beszerezni, hamár a hétvégén nem találtam mestert, aki foglalkozna vele.

Felkerestem az elképzelhető utángyártott kipufogót értékesítő helyeket telefonon, hogy az az egy cső, ami nekem kell, az hogyér' van. Nem is volt vészes, 12 000 forint volt maga a cső, és kellett hozzá két tömítés, az egyik az elejére, a másik a végére. Kiderült, hová mehetek csőért, tehát a hétfőt nem úsztam meg, ezzel kellett jönnöm dolgozni – rettenetes vesszőfutás volt –, hogy utána beszerezzem a csövet és még aznap ki is cseréljék.

Az egész hétfőm elment vadászni abban a pillanatban, amikor Csikós szólt, hogy akkor megyünk a Rollst megnézni, ott én voltam a követőautó a kamerázáshoz, ennél nagyobb feltűnést akarva se kelthettünk volna, mint egy szupercsendes Rolls és egy bömbölő Bömbölő. A csőért Érdre kellett volna menni (négyre), de a városból csak késve tudtam indulni az említett okból. A srácok rendesek voltak, megvártak, de ugye öt óra lett addigra.

Elkezdtem hívogatni a környéken lévő kipufogósokat, de amikor meghallották, hogy huszonöt éves BMW, akkor már nem akarták meghallani, hogy nem kell hegeszteni, van cső, csak nyolc csavart kell meghúzni. Az egyiknek hirtelen elromlott az emelője, a másikon fenttermett egy kocsi, ami nem tudott lejönni, sorolhatnám, vagy négyen elhajtottak, nem jutottam előrébb, csak a bolt előtt álltam az új csővel a hátsó ülésen. Egy olyan ajánlatom volt, hogy hagyjam ott a kocsit, és reggel megcsinálják. Köszi.

Mattot kaptam. Senki se vállalt, már bőven kiértünk a szerviznyitvatartó időből, amikor felhívtam Prokee urat, a Totalcar közeli autós mindentudót, hogy tud-e erre valamit. Hümmögött, hümmögött, hogy visszahív, mert most még dolgozik, de utánanéz.

Épp Érden járt a feleségem valami ügyintézés miatt, így jobb híján összefutottunk, ettünk egy hideg pizzaszeletet meg ittunk kólát, a gyerek meg percenként kérdezgette, hogy beteg-e még a BMW, mert olyan hangos, és mikor csinálják meg?

Közben hívott Prokee, hogy ad két számot, ha egyik se, akkor fél nyolcra otthon van, és megcsinálja nekem, reméli, minden lesz a garázsában hozzá, ha mégsem, akkor szopó. A két szám persze nem akarta elvállalni aznapra kocsit, tényleg esteledett már, így Gáborra hagytam magam.

Az erőmű előtt találkoztunk Battán, onnan mentünk a helyszínre. Szépen nekikészülődtünk, és elkezdtük a műveletet azzal, hogy a cigi előtt befújtuk WD40-nel az összes csavart, amihez hozzá kellett nyúlni, hadd szokják egy kicsit. Lekerült az első kerék, a kocsi felbakolva, úgy hat perc múlva kiszól Prokee, hogy ugyan vegyem már el a régi csövet tőle, simán lejött, réz anyák voltak a csavarokon, gyáriak, minden szuper volt, sehol semmi se volt berágódva.

A csövet letette a másik mellé, és közölte, hogy rövid. És kaptam egy szívrohamot, de láttam a szemében a fényt, áttette a másik oldalra, hogy ott meg hosszú. Ez állítólag valami belterjes tanonc vicc, én meg beszoptam. Onnantól résen voltam, és nem adtam oda a kacsacsőrű csavarhúzót, amikor kérte.

Mikor épp a műszerfal alsó darabját illesztettem vissza – amit a műszaki vizsgánál leszakítottak –, eszembe jutott, hogy mikor leszedtem az üléshuzatokat, leesett az ülések papundekli hátsó támlája, vissza kellene tenni, hamár itt vagyunk. SABC, rendszeres kommentelőnk mondta még az OT expón, hogy ezek mind ilyenek, nagyobb alátét kell oda, és ha szerencsém van, megfogja a gyári csavar. Ha sokszor kijött már, akkor nagyobb csavar is kellhet, de ez egyértelműen gányolás, csak óvatosan. Nem sokat tököltem, kerítettem nagyobb csavarokat meg nagyobb alátétet, mert úgyis kell vennem két első ülést középtávon, ugyanis ebbe két vezetőülés van beszerelve, történelmi okokból – gondolom.

Szóval épp végeztem úgy tíz perc alatt a székekkel, és nekiálltam volna az ajtók zsanérjainak, amikor megkért, hogy indítsak, mert kész. Indítottam, és láss csodát, halk volt, nem rezonált és semmi rendkívülit nem mutatott, hegesztőgép nélkül sikerült orvosolni a kipufogóproblémát, köszi Prokee.

Ezzel nem volt vége, ugyanis most jött volna Csikós gumipókozásának eltávolítása, ami önmagában annyi idő volt, mint maga a szerelés, kínunkban röhögtünk, és megállapítottuk, hogy amit Csikós felgumipókoz, az FEL VAN GUMIPÓKOZVA.

Mindenesetre kiderült, hogy a váltó végére rögzített konzol fáradt el, emiatt terhelt a csőre, ami leszakadt. Mivel ilyen konzolt nem szereztem be, megbeszéltük, hogy azonnal vegyek, ha nem akarok megint szívni. Boldogan hazaindultam egy halk autóval. Öröm volt megtenni a kilométereket vele, jobb lett, jó lett, imádtam.

Vettem másnap konzolt, de nem csak ezt, hanem egyebeket is, hiszen a megvétel óta csak egy tisztasági olajcsere volt meg gyertyák, akksi, ablaktörlőlapát, ilyesmik, de komoly átnézés nem történt. A korábban említett Sabc kolléga, az öreg BMW-k ismerője felajánlotta, hogy átnézi a kocsit rendesebben, sok dolga neki is lehet hozzá, ezért mindenképp nézzük át, nehogy valami komolyabb baj legyen.

A kormány segédkar biztosan rossz, az látszott is, így vettem egyet (8000), meg hozott egy bontott hátsó lámpát a repedt helyére, az eltört műszerfali világításkapcsoló-tartóból is akadt, ékszíj is vevődött, kellemes napnak néztünk elébe következő vasárnap. Főleg, hogy Pupp Balázs (hosszú, szintén törzskommentelőnk) még az OT expón adott egy komplett elejét a kocsihoz, úgyis mint lámpákat meg a mellettük lévő műanyag hűtőrácsokat, cserébe megkapja a rádiómat, ami ugyan korhű, de nem eredeti, mert csak előkészítéssel rendelték a kocsit, nem volt benne rádió.

Ezekkel felszerelkezve vártam a vasárnap reggelt. Szombat éjjel még gyorsan lepucoltam a lámpákat és a hűtőrácsokat, hogy ne legyünk koszosak, meg ha bekerül, legyen már tiszta, kellemes lúgos közeg, kis dörzsölés, és a huszonév mocska ott volt a lavórban, a kezemben pedig a tiszta cuccok. Vasárnap ott álltam Sabc garázsa előtt, vártam, mint a messiást, amint jött, nekiálltunk.

Mielőtt felemeltük, bekerültek az új teleszkópok, most már megtartja a motorházat rendesen, nem kell bíbelődni a bácsi kitámasztó fájával. Miután sikerült felemelni, gondoltam, amíg ő kicseréli a segédkart, addig én megbirkózom a lámpákkal meg az apróságokkal. A hátsó lámpával kezdtem: csomagtérburkolat, ki, alatta évtizedes pókháló és rozsdamentes közeg. Ez elég jó hír. Ugyanakkor hiányzott a középső patent, ami mindegy, mert lett másik hirtelen, igaz, nem fekete, hanem szürke.

Kiszereltem a hátsó lámpát, hat csavar tartotta. Leszedtem róla a szigetelést, kiszedtem az izzókat. Elővettem a bontottat, azon szépen megcsiszoltam a csatlakozókat, rátettem a tömítést, visszatettem, bekötöztem, kipróbáltuk, hogy működik-e minden, működött, szépen visszatettem a csomagtér burkolatát is, ez kész, végre nem lyukas a hátulja.

Nekiálltam az elejének, persze minden mozdulat előtt megkérdeztem Sabc mestert, hogy mit ne szúrjak el. WD40, csavarhúzó, szépen jött is ki minden, aminek kellett. A lámpák hátsó burkolatát és elektromos bekötéseit nem piszkáltam, azok bent maradtak végig a helyükön. Lassan végzett Sabc is a kormány segédkarral, én is csaknem végeztem a lámpákkal. Közben megtanultam, hogy amit szétszedünk, annak a csavarjait – lehetőleg oldalanként – tegyük kis műanyag edényekbe, abból nem lehet baj. Amelyik csavar rossz, ahelyett keressünk másikat, és azzal rakjuk össze.

Nagyjából kész is voltunk az aznapi penzummal, amikor kitaláltuk, hogy amíg ő kicseréli az ékszíjat, addig ugyan igazítsam már meg a lökhárítókat, össze-vissza állnak, nem szépek. Megmutatta, hogy az első lökhárítóhoz hogyan férek hozzá a hosszúszárú krovával, ne féljek, nem esik le, mert kifelé kell majd húzni. Először a két szélét kellett kilazítani a kerékdobban, utána a két középső konzolt, a vonószemeken át felnyúlva neki. Szépen kijött, kivitte egy pokrócra megigazítani, fával és gumikalapáccsal addig elpanaszolta a generátorhelyzetet: a feszítő csavarja, ami gumiágyas, eléggé ki van kopva, nehéz lesz összerakni, és nincs kéznél másik, ilyet venni kell, de azért megpróbálja.

Kisimultak a huszonév lökhárítókonzoljain okozott sérülések, azt szépen visszatettük, tényleg jobb lett, nem áll el sehol, nem ér bele a kasztniba, szuper. Ő a generátorhoz, én hátra a hátsó lökhárítóhoz. Csomagtérborítás ki, ott van két csavarja, meg a hátsó doblemezekben is kettő, de azok sárosak, ott vigyázzak, könnyen beletörik. Sármentesítettem, hamar meglett a csavar, kis WD40-es áztatás kint és bent: simán lejöttek. Ez a lökhárító is kisimult, és visszamászott, a különbség nagyságrendi, baloldalt nem ér bele a kasztniba, jobboldalt nem áll el.

A generátor csavarja kellemetlenebb volt, mint kellett volna, ezért nekikezdtem a Prokeenál elkezdett műszerfal-igazításhoz, mert lett két szép kapcsolótartó bele, ami a lámpa és a ködlámpa kapcsolóit tartja. Hamar kicserélődött, némi segítséget követően a műszerfal is visszakerült, elvágólagosan a helyére.

Elkészült a generátor, venni kell ilyen csavart, alig fogja, elmozdulhat, aztán nem lesz töltés, vagy elnyírja a csapágyat, mert oldalra mozdul. Szóval ez fontos, felírtam.

Néztük szemből a még felemelt autót, és egyszerre szólaltunk meg: a rendszám. A rendszám ugyanis gyorskötözővel volt fent, mert annyira szét volt furkálva az eredeti fölé szerelt benzinkutas keret. Ezt mire leműtöttem, a következő eszközök kerültek a kezem közé: satu, fűrész, WD40, csavarhúzó, reszelő. Lejött minden berohadt csavar, végre kilátszott a saját kerete, visszakerült a rendszám is, még szebb lett, kezdtem érezni a dolgot.

A kipufogókonzol maradt a végére, hogy ne végezzünk fél munkát, ugyan erősen délutánba hajlott már az idő, Rita kétszer is telefonált, épp, amikor a hátsó lökhárítót illesztettük (volna) vissza, amihez úgy nyolc kéz és hat szem kellene egyszerre. Tudják, mindig ilyenkor csörög a telefon, mint zuhanyzáskor Efrájim Kisontnál, épp amikor a hátánál tart. Szóval felkerült a konzol, és kiderült, hogy a cső el van fordulva egy negyedet, a dob után. Ez azt eredményezi, hogy nincs középen a lyukban, és odaverődik valamihez alul, indításnál. Megpróbáltuk melegíteni, hűteni, ráolvasni, befújni, imádkozni, de nem engedett, széjjelebb meg nem akartuk szedni, mert ha nem tudjuk összerakni, akkor a kocsi itt marad, az meg nem jó, mert nekem kell. Szóval egy kipufogóst is kell keresnem végül, aki a helyére igazítja roncsolásmentesen a csöveket. Mondjuk fekvőrendőrön már egyszer leért azóta, gyanús, nagyon gyanús.

Eddig a mérleg: kell egy generátorcsavar, meg kell igazítani a kipufogót, a váltókonzolba kell egy pár távtartó meg rugó, alátét, egy váltószoknya, egy váltókar, ezek nem szépek, régiek. Kell előre két ülés. Az átnézés eredményeképp kiderült, hogy a biztonság kedvéért az összes lengőkar csere, de legalább a szilentjeik. Nem ártana egy szett lengéscsillapító meg rugó se, ugyan nem ül a segge, de biztos, ami biztos. Kuplungozni hamarosan kell majd, fent fog.

Összességében remek érzés volt – részben – a saját kezem munkája nyomán egy jobb autóban ülni hazafelé, mint odafelé. Megértettem egy rakás dolog működését, a miértjét, teljesen más szemmel nézek rá, mint eddig. Kicsit jobban megismertük egymást, kiderült, messze jobb állapotú, mint ami reális lett volna és egy kendácsmentes, de kicsit elhanyagolt autót vettem.

Most, hogy bejött a hidegebb idő, mintha nem lenne elég meleg a hűtővíz. Csak megnézem valamelyik nap azt a termosztátot is.