Dolgozószobám mélyén írogattam, három kávé után is félálomban, amikor Dzsabba barátom becsengetett: tudom-e, hogy mindjárt elviszi akáclombos-fatornyos kis falunkat, Bogácsot a víz. Leballagtunk a kert végébe: hát, színültig tele a meder, az iszapos ár fadarabokat, üres üdítőspalackokat és nejlonzacskókat sodor ezerrel. Körbejártuk Bogácsot nyomban, az iskolaudvaron homokzsákokat töltöttek, amiket azután a veszélyeztetett helyeken szépen le is raktak. Ott dolgozott Dzsabba is, amíg meg nem rántotta a vállát. Sok helyen már szivattyúzták a pincéket, több úton is második patakként folyt a domboldalakról leömlő víz, de komoly kár még senkit nem ért. Beindult viszont a lokális katasztrófaturizmus: esernyős asszonyok nézték a régi kőhidakról a vizet, a fiatalok autókkal keresték fel a forró pontokat.
A falut tehát még nem öntötte el a víz, ellenben engem teljesen elöntött a kíváncsiság, úgyhogy bepattantunk az öreg Mitsubishi L200-ba, és felhatoltunk a Bükkbe, a Hór völgybe, ahonnan az utánpótlás nagyja érkezik. Jól sejtettem: ott, ahol általában (sajnos) csak kiszáradt patakmeder található, most ezerrel fut az ár, elöntve sok helyen a mellette futó erdei utat is. A hegyoldalakon ideiglenes patakok futnak le a völgy aljába, tovább hizlalva a főágat. Volt, ahol tengelyig ért a víz az úton, és az oldalvölgyi betorkollásnál már magát az utat is elmosta az áradat, úgyhogy ott végül visszafordultunk, fél kilométeres vízben tolatás után.
A Hór-patak csak akkor indul meg, ha a Bükk mélyén húzódó barlangok megtelnek vízzel és túlcsordulnak. Ez azt jelenti, hogy a hegy jelenleg már nem tud elnyelni több esőt, pufferként tehát nem működik. Ha több eső lesz, több víz jön le, azonnal. A cikk írása előtt a szemerkélő esőben kinéztem a patakhoz, az elmúlt két órában tíz centit csökkent a vízszint. Egy egész falu imádkozik most azért, hogy nagyobb zápor ne legyen, mert akkor gyorsan rosszabbra fordul a helyzet. Meditáljunk, együtt, oszlassuk fel az esőfelhőket! Mentsük meg Bogácsot és a többi észak-magyarországi falut! Előre is köszönjük!
