Talán emlékeznek még az olvasók a londoni taxis cikkünkre az év elejéről.

Ricz Tamás, tulajdonos, fuvarozó, vállalkozó, importőr egyben, nem sokkal később ezt írta nekem:

"A cikk óta kisebb-nagyobb rendszerességel megkeresnek, hogy segítsek autót beszerezni, illetve - ami még jobb - tapasztalati érvekkel beszéljem le még a gondolatról is a telefonálót. Aztán jött egy komolyabb érdeklődő. Ő rögtön azt tervezgette, hogy hozzak neki autót. Dunaújvárosba vinné, miért ne? Amikor személyes talákozóra került sor, addig kerülgette az enyémet, míg felajálotta - inkább ne hozzak neki autót, hanem adjam el neki az enyémet. Célozgattam rá, hogy nem hiszem, hogy olyan árat mondanék, ami neki is megérné. Mert ha eladnám, azt csak azért tenném, hogy hozzak egy fiatalabbat, lehetőség szerint napfénytetővel és "Gold" felszereltséggel (faberakás, kárpitozott ajtók, oldaldíszléc).

Csak erősködött, csak biztatott, ezért némi gondolkodás után mondtam egy számot, amiből én meg tudnám valósítani a londoni taxi no. 2-t. A hallatára abbahagyta beszédet. Épp kezdett kínos lenni a percek óta tartó csönd, amikor kibökte, hogy ezen gondolkodnia kell, és kér három nap haladékot. Szerda elmúlt, majd a következő hét is eljött, semmi válasz. Megnyugodva a többi "komolytalan" közé soroltam őt is és el is felejtettem. Aztán a héten szerdán csörgött a telefonom. Szeretne velem beszélni, tudunk találkozni? Nem akarom nagyon vesztegetni az időmet, de ha megkeres a városban, akkor felőlem... Pár óra múlva kiderült, miről is akart beszélni. Nála van az összeg kápében, adom-e még mindig az autót?

Hirtelenjében köpni-nyelni nem tudtam. Álljak neki másodszor is? Valami naiv hit kerített a hatalmába; ha először sikerült kitaposni az ösvényt, a másodikkal már "piece of cake" lesz az ügy. De addig a pillanatig én se gondoltam komolyan. A beszerzés ugyan bonyolultabb lesz, hiszen nem a korábbi "bármi, ami belefér a költségvetésbe" a cél, hanem egy konkrét 1997-es évjárat, némi extra igénnyel. Kicsit olyan, mint amikor a "novice" nehézségi szinten végigjátszott számitógépes játékot újrajátssza az ember. Ugyanaz az ismerős pálya, ugyanazok az ellenfelek, csak a csúszka lett feltolva a "pro" állásba. Ráadásul már nem ismeretlenbe indulok. Nem lesz ott baj.

Itthon? Magyarország, mondjuk, nem az USA, ahol precedens alapú bíráskodás folyik. De azért csak hivatkozhatok az elsőre, ha netán valki kötözködne... Szóval 12-én repülök autóért. Nem volt elég az első harc. Kezdem elölről. Vajon mi a bajom? Kezeltetnem kéne?

Tamás"

-----------------------------------------

Ez volt az első levél. Aztán Tamás felhívott, és csak annyit mondott - "az első legalizálása ötvenkilenc hetembe került. Ezt a másodikat egy hét alatt forgalomba állítottam. Azt hiszem, ez a teljes siker..."

És röviddel később kaptam még egy mailt, képekkel.

----------------------------------------

"Szia! Bemutatom Mikit! K960 MYK a rendszám, ejtve "máj kíj" az-az "Májki", magyarosítva: Miki.

Egyelőre csak képekben, de lesz beszámoló is, csak lázadás fenyeget itthon. (a lakásfelújítási keret is megmaradt szerencsére, de hogy egy hét távollét után képes vagyok esténként leülni a gép elé, az már-már megbocsáthatatlan...)

Tamás"

Ha látják az utcán Mikit, intsék le bátran, ha nem, hát béreljék ki. Ne feledjék, egy évet léptünk előre az időben, s Budapest utcáin az egyetlen londoni taxi immár nem egy mezei darab, hanem  luxuskivitelű "Gold-kivitel. És ismételten csak annyit - ez az elmebaj nehezen gyógyítható...

Mellesleg pedig, Bende szavaival élve - 'népesítsük be Magyarország városait ilyen taxikkal, azonnal minden taxis vegyen egy ilyen taxit, szép helyen akarok élni!"

-------------------------------

Lapzárta zután érkezett, mondtuk még a régi médiában. Azaz most kaptam még egy levelet, amikor már kint volt a poszt. Persze Tamástól:

"Szia!

Piszkosul büszke vagyok ám magamra! 59 hetet javítottam a London Taxi magyar taxiként való üzembe helyezési idején! :)
 

Lássuk csak, mi történt eddig. 11-én eladtam, 12-én repültem ki, sajnos csak az esti géppel így ez a nap elveszett, kompjegy foglalásom péntek éjfélre volt.
Megérkezéskor rögtön kiderült, hogy "önszopató üzemmódba kapcsoltam", navigációt ugyan vittem magammal, csak a kölcsönkért teljes Európa-térképet nem, Magyarország- térképpel pedig mintha nem is lett volna navim. Azért nagy nehezen megtaláltam a szállásomat. Éljen.
 

Kedd:
Több hirdetés is ígéretes volt, aztán néhány telefon után kiderült, hogy a fele már elévült. A Bethnal Green felé vettem az irányt elsőre, az itt egy csomóban sűrüsödő taxigarázsokat óhajtottam felkeresni.  A városban már korábban is feltűnt, hogy ha nem is túl nagy számban, de azért még dolgoznak a Fairway-ek a TX-ek mellett az ominózus január elsejei határidő ellenére. Ennek okára hamar fényt derítettem, ugyanis a válság hatására a helyi hatóság meggondolta magát, és a 2010 január elsejei teljes kitiltás helyett egy 15 éves korhatár lépett életbe. Ezzel elég gyorsan elszálltak a 97-es autó beszerzésére vonatkozó reményeim... Viszont 94-es, vállalható állapotban akár £500-ért volt, és még egy év műszakit is adtak hozzá ajándékba. (Ha lenne négy ilyenem, akár megalapíthatnám a saját taxitársaságomat itthon.)

14 autót sikerült felhajtani itt, volt néhány vállalható is, de egyik se rám várt. Még két hirdetést sikerült lebeszélnem aznapra. Nr 1. 97-fekete-VGC-semmi extra. No de 97-es, hátha... Találkozó 30 perc múlva a London Bridge-nél. Egy óra múlva hívott a tulaj, hogy késne egy órát. Addig is megtámadtam az állomás előtt sorban álló taxisokat, "hátha valaki tud valamit". A piros lámpánál kéregető koldusokhoz hasonlóan kezdtem mindenkihez bekopogtattam, majd mivel a leejtőn nincs megállás a kukában turkálás lett a következő lépés. A sofőrök segítőkészek voltak, de nem hallottak eladó autóról, viszont többek szerint a taxis újságban vannak apróhirdetések. A hónap elején megjelent újság természetesen a hó közepén már senkinél nincs meg, mígnem a sokadik sofőr megjegyezte, hogy éppen akkor dobta ki mikor beállt a drosztra. Ugyan már megmutatná, hogy melyik kukába? Újabb 3 értékes telefonszám a zsákmány!

Közben megérkezett az autó is. 97-es, fekete, az első vállalható darab. Nézegettem, tetszett, akár az enyém is lehet(ne), amikor is kiderült, hogy Euro 3-as átalakítás ugyan van benne, de az átalakítási igazolás valahol elkallódott. Ahhhhhhhhhhh... NEXT PLEASE!
Volt még egy South Ealingben. 95-ös, fekete, "korához illő állapotban" (ugyan 96-97-est akartam, de ez még talán a fájdalomhatáron van, gondoltam, az új helyzetet figyelembe véve).

A tulaj jelezte, hogy "csak ma ér rá, ma viszont bármeddig". Irány South Ealing. 12 mérföld a belvárostól nyugatra, a Londonnak nevezett elmegyógyintézet délutáni csúcsidejében. Hamar beláttam, hogy a felszíni közlekedést fel kell adnom. Irány a cső.
Egyébként már értem miért hívják "tube"-nak a metrót. Basszus ez itt full klausztrofóbia. Az állomások se a helykínálatról híresek, de a kocsik... Belül alig magasabbak mint én (+5 cm), és ha középen állva kinyújtom oldalra a kezeimet, elérem a falakat. Az egész utastér csőszerű, kb. 120 cm magasan van a legszélesebb pontja, innen felfelé keskenyedik, áááááááááááá gyűlölöm!
 

55 percnyi klausztrofóbiás utazgatás után, még 20 perc séta következett, és megláttam az utcán árválkodni az autót. M960MYK Hm... My K? "Máj keb" (my cab)?
 

Kissebb rozsdásodások, de semmi drámai. Árban az elképzelésem alatt és "alkuképes" a hirdetés szerint. A próbakör során meglepően egyben lévő autó benyomását kelette. No és persze az újonnan £700-os speciális sofőrülés se megvetendő extra.  A mostani gazdája az első tulajtól vette. A jelenlegi gazdája lengyel. (Ennek az információnak akkor van jelentősége, ha tudod, hogy berágott a lengyel hatóság a jobbkormányos autókra és idén betiltotta a bevitelüket az országba. A más pechje az én szerencsém, kegyetlen, de ez az élet...).
 

Egy szigorúan hipotetikus alkudozásba kezdtem. (Addig nem döntök míga másnapra lebeszélt négy autót nem láttam.) Na de mégis, mi a vége?  £100-ot szándékozott engedni. - Kiindulási alapnak jó - jegyeztem meg.

Csúnya tekintet a túloldaról: - Mi az hogy kiindulási alap?!
- Hát, ugye, kavicsos a szélvédő, és nálunk ez bizony bukás a vizsgán!
- Öööö, izé, itt is. Na jó, akkor legyen annyival kevesebb, megnézzük a neten, mennyi egy szélvédő. Jó?
- Majdnem...
- Mi az hogy majdnem?!
- Vizsga sincs rajta. Anélkül nem vihetem sehova.
- Jó, levizsgáztatom, de ha van még valami, akkor inkább keress másikat mert ez alatt nem adom!
 

És mint a kisnyúl a cukrászdában, erre bejelentettem, hogy köszönöm csak érdeklődtem. A mutter biztos csuklott itthon.
 

Szerda:
Bromley Kent az első cím. 96-full extra (légkondit is beleértve)- viszont zöld, és drága, de hátha. A távolságra való tekintettel a klausztófóbiámat leküzdve, rögtön a metróval indítottam. Így is öt perc híján három óra lett a menetidőm. Az autó vállalható lett volna, ha nem lett volna zöld, viszont minden pénzem rá kellett volna költenem. És hogyan álljak oda például esüvőre egy zöld taxival...

A légkondi baromi ritka ezért nagy érték, de nem nekem hiszen ott figyel egy gyári új, dobozos, otthon a garázsban. Nosza vissza a városba.

Ha már a vasútállomás mellett voltam, megkérdeztem, hogy vonattal nem lehetne-e lecsípni a menetidőből visszafelé?

- Felújítják a vonalat és nagy késések vannak.

- Mégis, mennyi?
- 22 perc.
- Nem a késés, a menetidő mennyi?!
- A menetidő 18 perc! A késés miatt 22.
- Hehe, egy jegyet kérek, kerül, amibe kerül! Ide 3 óra volt, vissza az 1/10-e lenne, mi van itt?

Még két taxinak látszó tárgy várt rám, mert a harmadik nem vette fel a telefont.
 

Délután 3-ra szilárd lett az elhatározásom, Miki kell! Hívtam a lengyelt, aznap dolgozott, de ha este kimegyek hozzá előleggel, csütörtökön vizsgáztat. És vihetem.
 

Este az alku kiteljesedik. Interneten a szélvédő £180 + £20 beszerelés. Tehát minusz £200 A papírokat nézve kiderül, hogy a taxiengedély még májusig érvényes. Ami azt jelenti, hogy az autónak nincs M.O.T. papírja (műszaki vizsga), viszont amiről lengyel cimborám nem tud, hogy egy működő taxinak nem is lehet érvényes M.O.T.-ja, mivel az csak a civil autóknak van. Taxi esetében a taxiengedély helyettesíti. Ráadásul a forgalmit alaposan áttanulmányozva egy "note"-ra leszek figyelmes.
 

"Első regisztráció 1995.05.08. Első forgalombahelyezés: 1997.04.25. 0 km-es autó jogilag újként bejelentve". (Azóta utánanéztem, két évig a Mann&Overtonnál volt "szalonautó", s az új TXI modell bevezetése előtt adták el akciós áron egy bizonyos Mr. William McCharthney számára.)

Hirtelen úgy döntök, nincs kedvem holnap is kijönni busszal. Elviszem vizsga nélkül, majd holnap vizsgáztatok én, magyarázom, és írjuk meg az adásvételit most. A lengyel vidám, nem kell a szabadnapja felét ezzel elvernie, az árból természetesen lejön a vizsga ára. Minusz £45.

Megvan Miki!

Csütörtök:
Gondoltam, bevásárolok néhány apróságot, és marad másfél nap szabadságom a komp indulásáig.

Az érvényes taxiengedély birtokában természetesen eszem ágában sem volt vizsgáztatni, a Bethnal Green-i garázsoknál £20-ért került egy karcmentes bontott szélvédő. £225 tiszta haszon!
Viszont az e-bay-en feltűnt egy pár komplett első sárvédő műanyagból, nem licit, hanem "best offer" és "buy it now" opciók... A birtoklásvágy eluralkodott rajtam!
Miki 60 mph utazóval süvített a sztrádán az új sárvédői felé, ha még emlékszel, elődjénél 50 mph (80k m/ó) volt az utazó.

Vissza városba még néhány apróságért. Az utolsó bolt a belváros közelében volt, de a Temzétől délre. Emlékeim szerint a "congestion charge zone" a Temzétől északra terül el, tehát a bolt még pont belefér, gondoltam.

A boltot megtaláltam a főutvonalon "double red zone" (megállni tilos 0-24) természetesen. Nosza be a mellékutcákba parkolóhelyet keresni, a parkolóőr ott figyelt a sarkon, jobb lesz ha majd jegyet is veszek, gondoltam. Volt egy hely nagyon messze, ugyan már lesz közelebb is, természetesen nem volt. Mikor megkezdem a második kört a "parkolóőr" odaint magához. Mi van? Közelebbről megnézve nem parkolóőr hanem "traffic warden" amolyan "közlekedési rendőrbe olott közterületfelügyelő féle" Kedves, higgadt stílusban megkérdi mégis mi a bajom?! Mi lenne, parkolót keresek ez bűn? Nem feltétlenül, csak ha a "congestion charge zone"-ba behajtva teszem mindezt anélkül, hogy fizettem volna.

2x haladtam el a kamera előtt az 2db bünti lesz. Szerény javaslata, hogy 3x nem kéne... Milyen igaza van. Volt ugyan egy piros C betű az utca bejáratában de ki gondolta volna, hogy mit jelent?

- Most mi lesz fizessek?
- Nem neki, majd a postás hozza csekket.
- Na azt nekem ugyan hozhatja holnap lelépek az országból.
- Az ötlet nem rossz, csak hát a rendszert naponta frissítik, minden kikötőben van kamera, addig nem engednek el míg tartozás van az autón. Úgyhogy készüljek pénzzel a határon ne legyen meglepi.

De jó nekem... Napi frissítés kis szerencsével éjfélkor lehet. 22-kor van komp maradt 6 órám lelépni az országból. Hajrá!

Innét a hazaút 27 órája szinte eseménytelen volt.

A Mozaikban az engedélyezésnél régi ismerősként üdvözölnek, mintha egy szokásos típust pl. Skoda Superbet akarnék vizsgáztatni! Mennyit számít egy precedens?

A vizsgasoron semennyit. Egyedi forgalomba helyezés, egyedi elbírálás, ismét úgy vágnák ki az eredeti környezetvédemi besorolása alapján mint azt a bizonyos macskát... Viszont az angol hatóság volt olyan jó hogy nem egyetlen autóra hanem általában a típusra adta ki az EURO3 igazolást így az előző autó dosziéjából előtúrom a papírt és láss csodát...

Tamás

ui: most kaptam a telefont hogy nézzem meg a Belsőséget,

Már megint te voltál a gyorsabb!

Köszönöm a hírverést!

---------------------------------------

Hát ennyi, drukkolunk.