Már 2010-et írunk. Így hát hadd kívánjak jobbulást és boldog Újévet, mindazoknak, akik egeret ragadtak, sőt, képesek jó helyre klikkelni.
Tegnap Tavaly már összeszedtük a legnépszerűbb cikkeinket. Vagyis a legolvasottabbakat. De a szerzők és az olvasók véleménye nem mindig egyezik, arról nem is beszélve, hogy egy nyári négynapos hétvégén esélye sincs egy cikknek olyan jó eredményt futni, mint egy szeptemberi hétfőn. Arról is tudnánk mesélni, hogy milyen rombolásra képes néhány csöcs a Velveten.
Ettől persze még lehet jó egy írás. Igazságot a mellőzötteknek! - adtuk ki a jelszót, és mindenki előkaparta azt a cikkét, ami szerinte a legjobbja volt tavaly.
Az újévi Algopyrinen és Bilagiton túl érdemes megnézni azt is, amit mi, elfogultan a saját legjobbjainknak tartunk. Lehet, hogy nem is azok, csak nekünk. Vagy csak egy olyan autóról szólnak, amit szeretünk. Illetve olyan emberekről, netán motorkerékpárokról és egyéb tárgyakról, esetleg a perpetuum mobiléről.
Andróczi Balázs:
Az év leghálásabb feladata volt, azon ritka alkalmak egyike, amikor a megszállottságom és a munkám találkozott. Kedvcsinálónak szántam, hátha sikerül megmutatni ennek a sokak által félreértett hobbinak a szépségeit, persze a teljesség igénye nélkül. Az összes érdekes apróság leírásához tíz hasonló cikk is kevés volna.
Balázs Viktor:
Van-e még egy olyan bázisdemokratikus szerkesztőség a világon, ahol a mindenható és rettegett ügyvezetőt királykobraként lehet ábrázolni a címlapon? Ugye, hogy csak nálunk. Idei kedvencem saját extraorbitális szívásom világgá kürtölése volt. Igazából szakmailag is hasznos volt, hiszen általános olvasottságunk fényes bizonyítékát szolgáltatta. A megjelenés másnapján a kisbolttól kezdve az edzőtermen keresztül a vendéglőben a pincérig mindenhol ugyanúgy köszönöttek, persze a röhögéstől fuldokolva: - Na, és van már kettes?
Egyébként.. izé.. nincs.
Bende Tibor:
Az álmodozók kézikönyve. Mielőtt beütnéd bármelyik használtautós oldal címét a böngészőbe, vagy elmerülnél a Triumphok és MG-k világában, inkább olvasd el ezt a cikket még egyszer.
Csikós Zsolt:
Mindenféle posztok eszembe jutottak. Például amikor kiakadtam egyszer az állandó anyázáson, ami a blogon folyik, és írtam egy egyveleget a kommentekben található fröcsögésből - de ilyennel nem illene új évet kezdeni. Aztán persze a rolls-royce-os poszt is eszembe jutott, amikor a francia chateau-ban égtem ezerrel, azt viszont úgyis elég sokan olvasták. Meg persze a különféle hőzöngések a sárga plakettes autók kitiltásáról, meg az okfejtés arról, miért rosszak a magyarországi használt autók, meg Goodwoodot is elővehettem volna, de már nem akartam fárasztani az olvasókat. A tesztekre meg egyszerűen nem emlékszem, összefolynak. Csak kettőre. Mindkettő mögött sztori van. Jó sztori. Csodásak voltak az interjúalanyok, kacifántosak a történetek, szépek az autók. Emberi léptékű, elgondolkodtató, komplex írás lett ez a kettő, nem miattam - a tulajdonosok, az autók tették őket azzá. Mindkettőt nagyon szerettem, álljanak itt - egy tősgyökeres magyar nosztalgia, és egy szövevényes angol regény:
és
Gulyás Gusztáv:
A vízautókról szóló cikkel folytattam a keresztes háborúmat a sarlatánok, varázsingát lóbáló igazlátók és áltudományos maszlagokat mantrázó kóklerek ellen. Bár később kiderült: az üzemanyag a vízzel nem szuszpenziót, hanem emulziót alkot, ez mit sem változtat azon a tényen, hogy egy befőttesüveggel és két darab dróttal nehéz jelentősen csökkenteni a fogyasztást. Az olajlobbi persze szokás szerint mindent elkövetett, hogy ne épülhessen meg a vízautó, így továbbra is hiába várjuk a működőképes prototípus bemutatását.
Gyulavitéz:
Úgy összefolyt ez az egész év. Talán a Ferrari F430 volt a kedvencem, ha nagyon meg kell jelölni egyet. A címe pedig a legőszintébb.
Koncz János:
Tudom, hogy ez nem egy tipikus autós teszt, sőt, egyáltalán nem az, bár természetesen azt is benne van, ami egy Opel Vivaróról a többéves budapesti használat során kiderül. De ennél fontosabb, hogy tél van megint, hideg, nyálkás, párás idő, és a város tele hajléktalanokkal. A cikkből kiderül, kiket kell értesíteni, ha öntudatlan, magatehetetlen, szemmel láthatóan beteg, otthontalan embertársunkkal találkozunk a barátságtalan utcákon és tereken. Egy telefonhívás életet menthet, és ha ez tudatosul az olvasókban, talán ez a cikk is.
Hajléktalanokat ment a Kék Angyal
Nyegleo:
Érdekes, hogy mennyire nem az ár és a gyártó számít, ha élményt keresünk. Ez az olcsó egyszerű kis gyösz is tudott olyan élményt nyújtani, hogy ha kicsit még gyúrnának rá, remek élményautó lehetne. Azóta is hatása alatt vagyok, pedig az összes nálunk lévő bármit vezettem.
Papptibi:
Életemben nem szórakoztam még olyan jól, mint ennek a kis írásnak az elkészítése közben. Először azt hittem, hogy pár mondattal el tudom intézni mindegyik autót. Végül kiderült, hogy mindegyiknek külön sztorija van, a tíz autó megírására ráment az egész éjszakám.
Azt hittem, hogy gyűlölöm életem legrosszabb autóit. Utólag végignézve a listát rájöttem, hogy a többségüket nem. Az ilyenek kellenek az embernek, legalább arra jók, hogy észrevegye, amikor jóban ül.
Pályafutásom tíz legrosszabb autója
TóthZé:
A Volkswagen-Porsche történet második részére, A birodalom visszavágra vagyok a legbüszkébb 2009-ben. Nem azért, mert csikósi hosszúságú, és nem is azért, mert iszonyú sok munkaóra és forráselemzés van benne. A sztori, ez a fordulatos, izgalmas történet az, ami miatt imádom. Ahogy az első része, a Brókerek szopóágon is ezért az egyik kedvencem. Ferdinand Piëch hatalmi harcai még ilyen messziről is bámulatosak.
Vályi István:
Sokat kellett rajta gondolkodnom, de tán a körülmények és a vegytiszta gépkezelés imádata miatt lett ez az idei kedvencem. Gyönyörű napsütés, remek autó, szerpentin, profi operatőr, kedves tulaj és egy üvöltöző Csikós a bal egyben.
Valamint egy kedves erdész, aki szóvá tette, hogy túl hangos az autó és különben se száguldozzunk, mert egy faiskola van a közelben.
Winkler Róbert:
Ez volt nálam a 2009-es év egyértelműen legnagyobb kalandja. Szívesen jelölném persze a Focus Econetic bemutatós is, de nem a hazudozás volt a feladat, úgyhogy maradnék az afganisztáni élménybeszámolóknál. Az eredeti tervekből szinte semmi nem jött be - kizárólag egy Humveet vezetettem, azt is csak a kilagáji laktanyaudvaron. Utazhattam viszont a legmodernebb harcjárművekkel, sörözhettem a világ legszórakoztatóbb társaságával és kempingezhettem fűtetlen sátorban 4 fokban Mazari Sharifban, márpedig egyetlen utazási iroda sem kínál efféle programokat.
Békefenntartás, gyúrás, csocsó, sör és a folytatás: A tank 2009-ben halál ciki
Zirig Árpád:
Nem a tárgyakhoz ragaszkodunk, hanem az emlékekhez, amelyek hozzájuk tapadnak. Gyerekkor, tyúkhúr, kétütem.
