Magyar firkász égései a Rolls-bemutatón

  2009. február 07. - Csikós Zsolt Címkék: mercedes rolls royce

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Öt gang az állólámpában!
2015-07-19 07:25:12

Annyira régóta van hosszú ötödik (hatodik, hetedik és nyolcadik) az autóinkban, hogy már csak a veteránosok

Totalcar a Múzeumok Éjszakáján!
2015-06-18 08:03:55

Ez most más lesz. Most mi állítunk ki autókat, s várjuk, hogy jöjjenek a nézők, lehetőleg jó sokan. Volt

Szép autót keresünk!
2015-06-08 17:52:23

A folyóvizek élővilága után a Totalcar most a kultúra irányába evez: kivesszük a részünket a Múzeumok

Bent a kövület-Pio!
2015-06-02 16:00:17

Ráment egy csomó idő a hétvégéből, de az a pár Pioneer hangfal (cirka 1979), amit idestova másfél éve


Életem legszürreálisabb sajtóbemutatóján valamikor 1995 júniusában vettem részt, az akkor még önnön tulajdonában levő Rolls-Royce jóvoltából. Szó sem volt még BMW-technikáról, a Rolls-Royce-ok és a Bentleyk ugyanúgy néztek ki, és mindet a régesrégi 6,75 literes, V8-as blokk hajtotta. Még jó, hogy már nem alvázasak voltak. Ja, és hivatalosan akkor még egyikben sem volt lóerő, a teljesítményadatok firtatására diszkréten csak annyit válaszoltak a gyáriak – éppen elegendő.

Talán az első és utolsó házi Rolls-Royce-bemutatók egyike lehetett, amire meghívtak egy főt az akkori cégemtől, az Autó Magazint és Autó Piacot kiadó Motor-Pressétől. Úgy járta a szóbeszéd, hogy a magyarországi importőr, a Valent British Motors eredetileg az Autó2-t akarta meghívni, de ők lemondták, maradt a következő lehetőség a listán, azaz mi. A Valent British Motorsnak egyébként akkoriban épült fel a hibátlan brit ízléssel berendezett, szívfájdítóan szép szalonja a Határ út melletti susnyában, valahol a kénraktárnak tűnő, illetve vasúti hulladéklerakónak látszó telkek közötti részen. Tömör, nyírott pázsit, a fogadóépületben méregzöld, süppedős szőnyegek, kandalló, vastag marhabőr fotelek – a hamisítatlan angol nemesi kastélyérzetet még az sem tudta elrontani, hogy arrafelé sokan „rojszrojsz”-nak ejtették a cég fő importcikkét. Nem születhet mindenki nyelvésznek.

1995-ben már évek óta működött a megszokott autósújságíró-utaztatási séma. Találkozó a PR-essel Ferihegyen, mindenki megkapja a jegyét (akkor még rendszerint első osztályra adták, hogy dolgozni lehessen az úton, hah!), kirepülés, átszállás, célállomáshoz repülés másik géppel, autóátvétel, két-három óra tesztvezetés lóhalálban, szállodai megérkezés, koktél, sajtótájékoztató, vacsora, alvás. Másnap ébredés, reggeli, lóhalálban két óra tesztautózás, ebéd, repülő, átszállás, repülő, Ferihegy, éjfélkor ágyba roskadás.

És persze minden költséget az importőr áll. Ez volt akkor a szabvány, hellyel-közzel ez ma is, egy tipikus, rövid autóbemutatónál. Azt kell még tudni, hogy a kinti költségeket általában az anyacég állta és állja ma is, a célállomáshoz vivő repülőjárat csatlakozásáig az egy szem oda-vissza repülőutat viszont az importőr viseli és viselte. Általában persze.

Azt akkor is tudtuk, hogy az Opel és a Ford gazdagon fűszerezi az utakat, a japánok ritkán utaztatnak, de akkor urasan. Peugeot-ék előnyben részesítik az egzotikus, izgalmas helyszíneket (Egyiptom, Izrael, stb.), de ezért a nomád élet bizonyos fokait el kell viselni. A Fiat-utak kicsit hajlamosak a megcsúszásra, de a zaba mindenért kárpótol, szóval ilyenek.

Azt is láttuk, hogy akadnak felettébb spórolós cégek, például a Porsche Hungária és a Wallis Motor (akkor még BMW-, Rover-, Land-Rover-importőt), amelyek a forgalmazóra eső utaztatási hányadot a lehető legolcsóbban próbálják benyelni. A POHU a tesztparkjából kivett VW T4-es kibuszokkal vitte az embereket ezer kilométereket fél napokon át, a BMW tesztelésnek adta el az alkalmakat, és Ausztriába, Németországba különféle 3-as és 5-ös modellekbe tömve utazhattak az újságírók. A munka az munka, el kellett végezni.

Néha baj volt, hogy nem tudtuk, kell-e pénzt váltanunk az útra, vagy sem – ne feledjük, a bankkártyák általános magyarországi elterjedése és az euró korszaka előtt járunk, mindenféle valutából kellett volna hurcolni egy köteggel. A POHU-sok gálánsak voltak, a kaja, pia céges számlára ment, ha már azt az öt-hat repjegyet sikerült megspórolni, ez azért belefért. A BMW-vel viszont voltam úgy müncheni úton, hogy alig akadt nálunk zsé, ezért az összekapart aprókból egy üveg ásványvízre és egy egymárkás virslire futotta a hajnali hatos indulástól az este hetes érkezésig. Egyszer, egy pillanatra úgy tűnt, hogy a velünk utazó céges ember meghív bennünket vízre, mert a benzinkútnál vett négy kétliteres palackkal, de azokat szépen bestokizta a csomagtartóba, és mindet maga itta meg az utolsó cseppig. A daliás idők, hej…

Ekkor történt, hogy Tóthmátyás Tibor, az Autó Piac akkori főszerkesztője felhívott szerda este.

- Csiki, ráérsz holnap elmenni egy útra? Most kaptam egy telefont, valami Rolls-Royce-bemutató lesz külföldön.

- (Meglepve, hiszen ezekről az utakról általában minimum két héttel korábban értesítették a cégeket, hogy ki lehessen osztani az időpontokat a kollégák között, tehát itt valami nagyon bűzlött. De lehet egy RR-meghívásra nemet mondani?) „Őőőő, asszem igen. Kétnapos? Hova lesz? Milyen autó?

- Semmit se tudok, csak azt, hogy külföldön. Vigyél jó nagy bőröndöt, tegyél bele szép ruhát, fotós cuccot, mindenfélét, lehet akár egy hét is az egész. Sosem volt még senki Rolls-bemutatón, nem tudom, mi lesz. Mintha Franciaországról lett volna szó - van francia frankod? És filmed?

- Valami frank van itthon, talán tíz-tizenkét kocka dia is van a gépben, elég lesz? (Hát ezért is ilyen pocsék és szerény a képanyag most a poszthoz) - Elég lesz, úgyis adnak majd sajtóanyagot, csak biztonságból legyen nálad. Ügyes légy, holnap délelőtt tízkor átveheted a repjegyet a Valentnél, aztán ne hozz ránk szégyent.

Tehát nem tudtam, pontosan milyen autót, hova, miért és hány napra megyek tesztelni. Zsír. Összepakoltam mindent egy nagy gurulós bőröndbe, másnap a Határ úton voltam tízre. Halkan csepegett az eső, kint szürke volt a táj, a szomszéd pavilonban egy Aston Martin DB4-es nyomta orrát a hideg üveghez. Bejelentkeztem a recepción, leültem az egyik bőrfotelbe a kihűlt kandalló elé, és vártam. Sehol egy lélek, csak az eső monoton csöpögése. Néha, egy szinttel és két folyosóval odébbról ajtónyikorgás, izgatott, fojtott hangú veszekedés, ajtócsapódás, megint síri csend, csak a csöpögés. A következő fél órában ez néhányszor megismétlődött.

Soha nem gondoltam volna, hogy Budapesten, fényes nappal, egy különösen kulturált autószalon egyik szegletében ilyen zavarba ejtő, kiszolgáltatott, krimibe illő helyzetbe kerülök egyszer. Agatha Christie-könyvekben ilyenkor jön a gyilkos, és megöli az áldozatát. Aki nem lehet persze más, mint én, hiszen nincs is itt senki, akit meg lehetne ölni. És még tanú sem lesz, talán a hullámat is eltüntetik. Szegény Kati, mennyit fog kerestetni.

Fészkelődtem a fotelben, lazítottam a szerelésemen. A hideg ellenére izzadni kezdtem. Ebből már… talán… úgyse lesz semmi, ugye, akkor én most… hát izé, hazamegyek, itt se voltam, észre se veszik majd… Nemvagyok, kivonultam, nekeressenek. Végiggondoltam, milyen jót kirándulhatnánk a Katival a hétvégén, esetleg mozi, kaja, barátok, jó időt mondtak, talán megnézhetném a Mercit, amit még az elhalálozása előtti utolsó pillanatban elvittem lakatoshoz Pákozdra. Addigra már nem sok maradt belőle, de a mester állította, hogy még járni fog idén nyáron.

Egyszer csak felbukkant egy riadt, elegánsan öltözött, aggódástól hajlott hátú srác.

- Jó napot kívánok, Ön utazik Párizsba? (határozottan nagy „Ö”-vel mondta, és már legalább tudtam, hogy Párizs.)

- Igen, mikor megy a gép?

- Itt a jegyen minden, van-e Önnél francia frank? (Mindenkinek ez mostanában a mániája. Mintha adni tudott volna, ha azt mondom, nincs. De készültem...) Nem tudom, hogy várják-e majd a reptéren, de ez itt a szálloda címe (cetli).

Így kerültem a Charles de Gaulle reptér Arrivals kapujába este hétkor, ahol egy alázattól szintén meggörnyedt, körülbelül százhúsz centis, fekete öltönyös ember várt „Mr. Csikos, Rolls-Royce” feliratú táblával a kezében. Körülnéztem, hányan látnak, és amikor épp senki nem nézett oda, emberemhez ugrottam, gyorsan letetettem vele a táblát. Kezet akartam vele rázni, mintegy bemutatkozásképpen, de ő földhöz tapasztott tekintettel a bőröndöm fogantyúja után nyúlt, és elkezdte kifelé húzni a csarnokból.

Itt nem lesz barátkozás, most tényleg úr vagyok, tehát utánaeredtem. Még csak nem is egy Rolls-Royce-hoz vitt, csak egy W124-es Mercihez, bár legalább benzines volt és fekete. Angol taxi óta soha nem ültem ekkora helyen, a sofőr a százhúsz centijével rátapadt a kormányra, az ülését valószínűleg kihúzta a sínjéből, annyira előrecsúszott. Hátul meg a táncterem a világosbézs belsőben. Ezen az úton nagyon megszerettem a 124-est, még a Rollsok után is megmaradt az emlék.

Megkezdtük végtelen körözésünket a reptér-környéki autópályákon. Tíz perc után észrevettem, hogy visszaértünk a terminálhoz. Újrakezdte. Nyolc perc múlva megint ott voltunk. Tisztára mind eltévedt vándor Alaszkában Jack London „Nagy kalandom északon”-jában. Reméltem, mi azért nem fagyunk meg a végén egy fa alatt, hóval belepve.

A harmadik körben elővettem a Valentnél kapott szállodás cetlit, és a név alapján észrevettem a hotel neonját a pálya mellett. A negyedik körben krákogni kezdtem. Az ötödikben határozott hangon megkérdeztem – hiszen éppen "úr" voltam -, hogy látja-e emberem a hotelt, mert ott van balra. Semmi, egy levehető ajtós NDK turmixgéphez is beszélhettem volna ilyen erővel. A hatodik körben már a vállát kopogtattam, és mutogattam, mert angolul egy büdös szót nem beszélt az istenadta, mint rájöttem. Megcsillogtattam a francia tudásomat, amit ötödik általánosban szereztem, az amerikai iskola első évében, amikor még angolul sem tudtam: "l'otel, ici, exit szilvuplé".

A kilencedik körre a már verejtékben úszó sofőr végre eltalálta a kijáratot, és rögtön utána a hotel felhajtóját. Mire a kilincsért nyúltam, kicsatolta magát, feltépte az ajtaját, az enyémhez ugrott, és kinyitotta. Mire a bal lábam földet ért, kint volt a csomagtartóból a bőröndöm, méghozzá megint az ő kezében. Csak papírpénz volt nálam, abból nem adhattam, zavartan krákogtam, de bevitte a cuccot a lobbiba, és elpárolgott, autóstul.

Bejelentkeztem, meglepetésemre tudtak rólam. Csak remélni mertem, hogy a RR innentől állja a cechet, mert közel sem volt annyi zsém, hogy kifizessek egy akármilyen reptéri szállást.

"Hol vannak a rolls-royce-osok?" – kérdeztem, mivel gőzöm se volt arról, mi lesz a program másnap, lesz-e még aznap este sajtófogadás, hol lesz a találkozó. Igazából azt se tudtam, hogy beduin szűz vagyok-e egy afrikai beavatási szertartáson, vagy csak csikószsolti a negyedik béből.

"A bárban próbálkozzon, talán van ott még valaki" - hangzott a recepciós válasza. Felrohantam a szobába, lehajítottam a bőröndöt, és mivel az izgalomtól büdös voltam, mint állat, viszont itt Rolls-Royce-okat áruló szent emberek közé mentem, ezért az ingen keresztül vastagon összekentem mindenemet dezodorral. Nnnnna, így már én is úriember vagyok, lementem.

A bárban félhomály, sehol egy körülhatárolható csoport, csapódtam ide-oda, mint denevér a süketszobában. Végül lett három ember. Egy brit újságíró és két RR-es PR-es.

- Én vagyok a magyar újságíró, jó estét.

- Á, már vártuk magát, iszik valamit? Jó útja volt?

Éreztem, hogy életem lápba siklott vonatja végre ismét síneket érez a kerekei alatt.

- Persze, csodás volt minden, igen, kérek egy Chivast.

Aztán beszélgettünk semmiségekről, elpárologtattam a whiskyt, megtudtam, hogy reggel kilenckor lesz a sajtótájékoztató, utána kezdődik a majdnem egész napos tesztvezetés. Aludni tértem. Egy dolgot viszont elfelejtettem, azaz inkább gyáva voltam megkérdezni.

Normális sajtótájékoztatókon akkoriban még öltöny, de a lazábbakon is minimum ing-nyakkendő-zakó-vászonnadrág volt kötelező. Ez azóta megváltozott, már csak a koreaiaknál kell (talán már ott se, nem tudom, a Totalcart ritkán hívják utakra, szerény a mintavételünk), még a japánok is jórészt leszoktak róla. Igen ám, de azok a sajtótájékoztatók este szoktak lenni, a következő napi vezetésnél viszont farmer, póló, ing, pulóver piercing, melltartó – tehát ami tetszik – volt akkor is a viselet.

Egy reggeli sajttájra, és az azt követő autózásra nem volt recept a fejemben, hiszen még csak alig egy éve voltam újságíró (ma se tudnám, mit kellene, de már leszarnám).

Gondoltam, főleg angolok lesznek, lazák, már olvastam What Cart, Top Geart (az épp akkor volt új lap), el sem tudtam képzelni, hogy ezek egész nap nyakkendőben feszítsenek. Farmert vettem és pulóvert, nyolc óra ötvenötkor a földszinten kiszálltam a liftből, balomon a tömött bőrönddel. Száz, talán ezer öltönyös ember hömpölygött mindenfele, egy árva olyan topist nem láttam, mint a lift tükrében szemrevételezett, profi, laza kultúrújságírónak tűnő alakom tűnt három másodperccel korábban. Hogy ilyen hülye legyek! Gyorsan visszahátráltam a liftbe, megnyomtam a szintemet, berohantam a szobámba, feltéptem a bőröndömet, két perc alatt glédába vágtam magamat. Még a bőröndöt is sikerült valahogy visszacsuknom, pedig nagy lett benne az entrópia.

Nyolc óra ötvenkilenc – kifogástalan öltönybe (oké, csak skálametrós konfekció, de nekem akkor az volt a top) öltözve kiléptem a liftből, elkanyarodtam a "Rolls-Royce presentation" táblával mutatott irányba, és két perc késéssel beléptem a terembe.

Már tömve volt. Csak a legelső sorban volt két üres szék. Mindenki kinyúlt pulóverben, kopott cipőben, farmerben fetrengett a székeken, belterjes csoportok röhincséltek szerteszét. Betoppant az igazi, helyzetet nem értő és érző, Balkáni Fasz. Azaz én. Talpig nyakkendőben és nyikorgós cipőben. Égtem, mint egy frissen összerakott, házilag turbósított Golf GTI az első próbakörön.

Bementem előre, húztam a bőröndöt, mint Róbert Gida Micimackót a lépcsőkön, és lehuppantam. Húsz ember, akivel nem leszek barátok. Rohadjon meg mind. Nem baj, csak egy, talán két, esetleg három, talán négy napot kell kibírnom velük. Ennél azért a lágerekben rosszabb volt. A sajtótájékoztató alatt, feltűnést kerülve a zsebembe tömtem az akkor überdivatos hányásmintás nyakkendőmet, kigomboltam az ingemet, hátha a duma végére elfelejtődik a gázos incidens.

A sajtótájékoztató gördülékeny volt, humoros, profi, ilyet tényleg csak az angolok tudnak. Önirónia, kikacsintás a corporate identity mögül, eljátsszuk a fontos ember szerepét, de közben emberek maradunk – az a fajta viselkedés, ami a fontos helyzetben lévő, magas szintű autós üzletemberek körében (és gyanítom, menedzseri szinten általában) nálunk ismeretlen.

Egy angolok által lenyomott bármilyen konferencia élmény, bizonyíték arra, hogy az emberi humánum igenis létezik az ókori görög kultúra után háromezer évvel is. Ilyenkor gyűlöli meg a magamfajta ezt az egész fontoskodó, pozicionista, fafejű, humortalan magyar macskajancsisereget, alias céges kultúrát. Elnézést a kevés kivételtől, úgyis csak ők jutottak el eddig az olvasásban, a klasszikus céges barom ennyi betűt ugyan el nem olvas, ha Parabellumot szorítanak a fejéhez, akkor sem.

Mint minden jónak, a sajtótájékoztatónak is vége szakadt egyszer. Kiderült, hogy a Bentleyk kapnak éppen új műszerfalat, kicsivel több lóerőt (meg is mondták mennyit, de már nem emlékszem), laposabb, szélesebb maszkot, ez volt az apropó. És elmondták, hogy a RR nem is szokott ilyen nemzetközi bemutatókat szervezni, de most megpróbálják, és ha bejön, ezentúl lesznek ilyenek (azóta se voltam RR-bemutatón, pedig a BMW bugyellárisából telne rá).

Majd kitereltek minket a hotel mögé, az autókhoz. Úristen, én, csikószsolti a negyedik béből, hozzáérhettem egy igazi Rolls-Royce-hoz – mert olyanok is voltak. Meg faceliftelt Bentleyk. Mászkáltam, szerveződtek a csoportok, én pedig, a gyanús román (vagy talán orosz?) újságíró meglehetősen egyedül maradtam. Mindenki ismert mindenkit, mindeki fontos volt egymásnak, de nekem muszáj volt beülnöm valahová, mert otthagytak volna. Végül két öreg fószer mellé kéredzkedtem be. Ők elöl, én hátul, a királyi helyen. Egy szaros Bentleyben.

Az egyik öregről kiderült, hogy a svájci Automobile Revue (amelyik mellesleg a mindenható autós bibliát, a világ összes autós újságírója által használt, Szent Automobile Revue katalógust is összeállítja az ötvenes évek közepe óta, évente) főszerkesztője, mellesleg van valami harmincas évekbeli Bentley-je, ami éppen gyújtáshibás, a másik meg valami másik jelentős német magazin főszerk. helyettese volt, harminc éve ismerték egymást. Annak csak valami régi Jaguarja volt. Kicsit nyomták, hogy mi a különbség a régi és az új Bentley között, meg hogy a Silver Shadow sem volt rossz (nekem egy második szériás volt Bélám, de a tied a harmadikból származott, abban már jobban fogott a fék, ugye?). Szerencsére egy Bentleyben vádliközépig süppedő birkaszőr szőnyegek (ebben például ezek kékek voltak a bézs belsőhöz, tisztán emlékszem) és süppedős bőrfotelek vannak, nem okozott nehézséget a nemlétezésbe burkolóznom. Abba a világba csöppentem, amiről korábban csak Harold Robbins könyvekben olvastam.

Mentünk vagy háromszáz kilométert az itiner szerint dél felé, majd megálltunk nyújtózni, az öregek elszívtak egy cigit. Majd észrevettek, és megkérdezték – nem akarok-e vezetni.

- H-h-hát p-p-persze… - mondtam, és megremegett a térdem.

Így kerültem száz kilométerre egy kétezer kilométert futott Bentley kormánya mögé, majd autócserénél további kétszázra egy hasonlóan keveset futott Rolls-Royce volánja mögé. Érdekes volt az élmény. A Bentley sokkal-sokkal jobb autó. Amit vezettem, egy Turbo volt, ami úgy rongyolt, mint valami kéjgázas befecskendezésű dízelmozdony. Középen hatalmas konzolban lifegett mindenféle műszer, a látvány mintha a profi génsebész egybeműtött volna egy második világháborús vadászbombázót egy XIV. Lajos korabeli, intarziás tálalószekrénnyel, de a tányércsörömpölés nélkül. Csodás.

És a Bentley-nek igazi, autószerű úttartása volt, egy óriási, jóindulatú, kezes egyben brutális gép. Pedig állítólag az össz különbség a más gumi, az új műszerfal és a sokkal erősebb motor volt a Rolls-Royce-hoz képest. Utóbbiba átülve rögtön feltűnt az erőtlenség, a szélzaj (az Emily a kocsi elején iszonyúan sikoltozik 100 fölött), a kenődős futómű, a kopár műszerfal. Ha választhatnék, eszembe se jutna a Rolls. És utóbbi jobbkormányos volt, Franciaországban, képzelhetik, hogy rettegtem, hogy előzésnél rommá töröm…

Közben az öregek egyre jobban belemelegedtek a dumába hátul, és mivel én is néha közbeszóltam, angolul tették mindezt. Úgy tűnt, nekik mindegy, hogy németül, franciául, olaszul, avagy britül kell társalogniuk. Csak nekem nem volt az. Hirtelen az egy szem angol felsőfokom és a hebegős némettudásom iszonyatosan kevésnek tűnt. Összezsugorodtam a sofőülésben, és próbáltam a lehető legfinomabban vezetni.

- Tudod Paul, a múltkor jutott eszembe az XM modellfrissítésénél, milyen óriási dolog volt a DS bemutatása '55 őszén. Másnap vitték a szalonra, emlékszel, egy üres helyet tartottak fenn, kordonnal körbekerítve, mindenki azt hitte, hogy a 2CV utódját mutatják majd be. Nekem meg három nappal később, az első közönségnapon jelent meg az újságom a szalonon, abban benne kellett lennie. Ezért a Citroen adott még a szalon előtti éjjelen egy kocsit, hogy vezethessem a párizsi utcákon. Körbevettek a BMW-s motoros kísérők, én meg közöttük mentem, és el voltam ájulva. Ah, a DS csoda volt akkor, szerintem még ma is az. Micsoda szupertitkos prodzsekt volt… Aztán a cikk meg is jelent éppen akkor, amikor a kocsit leeresztették a porondra, és a nézők elkezdtek őrjöngeni miatta. Egy DS-t ma is bevállalnék, de nem férne el a garázsban (valami hétautós hangárja volt az öregnek, mint később megtudtam).

Ha akkor az orruk alá dugok valami diktafont, évekig élek abból, amit ott meséltek, és én soha nem élhetek meg. De mint a tipikus, pocsék memóriájú embereknek, nekem is csak az egész út hngulata, meg a DS-es sztori maradt meg, kár volt engem odaküldeni. A másik öreg hosszasan mesélt mindenféle veteránversenyekről, amiket szervezett, és szerepelt rajta mindenféle olyan csoda, aminek a nevét én akkor még nem tudtam, vagy annyira a tudatalattimban volt, hogy már ma se tudom felidézni. Még egyszer, elnézést.

A pompás Bentley után veteránautónak tűnő Rollsszal (le sem merem írni, de a saját dízel állólámpás Mercim is összeszedettebbnek tűnt utána, bár a fában, bőrben, krómban kifejezett pompája tényleg páratlan) megérkeztünk egy chateau-ba (francia vidéki kastély), az aznapi szállásunkra.

Betódultunk (bőröndöket vitte az aprónép), becsekkoltunk, mondták, szabad a délután, lehet aludni, meg ott a parkban a medence. Erről az egyről legalább van képem.

Nem tudtam, hogy víz is lesz. Nem hoztam fürdőgatyát. Újság sem volt nálam, tehát a szobában olvasás nem volt alternatíva. Szerettem volna ott lenni, ahol minden történik. És mindenki a medence körül fetrengett. Lementem a lobbiba.

- Nem lehet valahol fürdőnadrágot kapni itt? Sajnos otthon hagytam a sajátomat.

- Dehogynem. Tíz kilométerre van innen egy Hypermaché, ott biztosan lesz.

- És hogy jutok oda?

- Hát itt vannak a Rollsok, vigyen el egyet…

Így esett meg, hogy a balkáni zsurnaliszta egy jobbkormányos Rolls-Royce-szal behajtott a dél-franciaországi, vidéki szupermaket parkolójába. Kicsit a helyiek is csuklottak, néhány romos Renault R4-es összeütközött a szembejövő Citroen Visával az utcán, egy néni elesett, de érdemeleges dolog nem történt. Kiszálltam, rápittyentettem a központi zárra a távval, beléptem a boltba. Mivel az egyik zoknim is kilukadt, ezért két pár fuszeklit és egy fecskét fizettem a pénztárnál. Én voltam a tékozló milliomos, aki három rongyos vászondarabért is Rolls-szal megy közértbe. Néztek, nem kicsit.

Nem a cikkben szereplő Bentley áll a képen. Különben is, Rolls-Royce-szal mentem a boltba

Kifelé újabb pitty, beültem, felmorajlott a vényóc,váltó R-be, kitolattam, elhajtottam, ízlelgetve a retinámba égett, kővé meredt franciák látványát. Nesze nektek Trianon. Jó volt, nem tagadom, bár annyira valószerűtlen álomként éltem meg az egészet, hogy legalább ennyire valódinak érezném, ha mással történt volna meg, és elmesélné egy üveg Takler Cuvée fölött. Ilyen dolgokat nehéz feldolgozni.

Aztán kicsit próbáltam barátkozni az angolokkal (nem, Jeremy Clarkson nem volt ott) a medence szélén, majd elmentünk végre IGAZIBÓL fogadásos ruhába átöltözni. Életem első (és azóta is a nagyon kevesek egyike) útja volt, ahol nem szerepeltek magyar újságírók, akik különben klikkesednek, kerülik a gyári embert, mert idegen nyelven beszélgetni kell vele, és emiatt nem lehet félrészegen ordítozni, hangosan, hörögve röhögni.

Egy kerek asztalnál kaptam helyet, nem az aznapi két öreg mellett, hanem egy másiknál. Itt angolok ültek, egy RR-es marketinges szerű ember, egy RR-es fejlesztő, valamint a legnagyobb európai RR-kereskedő, mellesleg svájci disztribútor. Porszemmé váltam. Igazából kicsit élveztem a helyzetet. Eszméletlenül felkészült újságírók rontottak neki a terméküket nem vallásból, hanem tudásból védő szakembereknek. Nem volt itt pozícióharc, leégetés, mint a magyaroknál. Őszinte, kissé nyers beszélgetés folyt.

- Mondd Chris, miért olyan szarok a Rolls-Royce-ok, elfogyott a pénz? A kormányzásuk például csapnivaló, de a motorok is harmatgyengék.

- Ne viccelj Steve, most szedtünk elő még tizenöt lóerőt, megvannak a fékpadi mérések, nézd meg az adatokat, azok hitelesek. Csak a zajcsillapításon is javítottunk, nem veszed észre?…

Szóval ilyen hangnemben zajlott a témázás, majd személyesebb vizekre eveztek, mindenki az autóiról, házairól mesélt. Asztalunknál ült a chateau tulajdonosa. A svájci RR-importőr megkérdezte tőle – "mondja, hol talált szakembereket, akik ilyen szépen megcsinálták a gipszstukkókat? És a franciaablakokra sincs emberem, nem tudna ajánlani? Két völggyel odébb vettem egy majdnem pont ilyen chateau-t tavaly, de az első brigád elrontotta, kellenének jó munkások…"

Meg kiderült később, hogy az asztalnál ülő újságíróknak és kereskedőknek mindnek volt már legalább egy Rolls-Royce-a az életben, van, amelyiknek most is akad otthon három, egy közülük éppen a svájci szervizében várja a kormánymű-felújítást. Meg Porschék, Astonok, óriás BMW-k repkedtek kontroll nélkül a levegőben. És összeállt, hogy többnek is van chateau-ja, némelyiknek a környéken, a szerencsétlenebbjének északra (délre, nyugatra, keletre) innen. Molekuláris részecske formáját öltöttem, hátha nem vesznek észre. Nekem például nem volt még Rolls-Royce-om. Chateau-m sem, pláne nem Dél-Franciaországban (talán Provence-ban lehettünk?)

Akkor éppen az első lakásomhoz, egy egyszobás, Káposztásmegyer II-n levő, kilencedik emeleti, 30 négyzetméteres panelhez vártam, hogy az OTP rábólintson a kölcsönre. Még 33 százalékra adták (ha pontosan emlékszem), és amikor megkaptam pár héttel később, a 75 ezer forintos fizetésemnek több mint a fele a törlesztésekre ment az elkövetkező három évben.

De akkor éppen azért szurkoltam, hogy meglegyen. És nem volt Rolls-Royce-om sem, a nálam luxusautószámba menő, 23 éves 200D állólámpás Mercimet éppen akkor lakatolták borzalmasnak tűnő, 40 ezer forintos összegért, és még a fényezésére is félre kellett tennem, ami festékkel együtt legalább egy másik 40-esnek nézett ki. Lakás, luxuskocsi – otthon még királynak éreztem magam 28 évesen, de itt, a kerek asztalnál igazi hajléktalannak.

Körbement az udvariassági kör, nálam landolt a staféta.

- És ön honnan jött, milyen autója van, hol lakik?

Ezt kérdezte a chateau-tulajdonos felesége minden rosszindulat nélkül, merő udvariasságból.

- Hát, khm, nekem van egy ilyen öreg Mercim (eszembe jutott, hogy a nagy motoros W108-as S-osztályokat azért tartják valamire úri körökben, de nagyot hazudni nem akartam), így áll a lámpája (mutattam), meg kicsit dobozszerű, tudják…

- Á, a 300 SEL 4.5-ös, ismerem, egyik barátomnak van, csodás autó! Az a régi német technika, azok a bőrök…

- (lemondóan bólogattam, a saját 200D-m munkások és a nap sütése alatt szétmállott szövetüléseire gondolva, amelyeken csak a medvehéj képviselte a kultúrréteget), igen, igen…

Mercim egy évvel később. Amikor már a fényezés is készen volt. Ugye, hogy majdnem Rolls?

Szerencsére pillanatok alatt felhagytak kínvallatásommal, mert a desszert után a gazda bejelentette, hogy ő nagy bormániás, a chateau-ja alatt másfél kilométernyi pincerendszer húzódik, és mindenkit szívesen lát egy kóstolásra. Tódultunk le a meredek lépcsőn a pincébe.

- Ez itt egy 1951-es Chateau akármi, nemtommikből érlelt cuvée, nagy kedvencem.

- Ó, persze, kiváló évjárat volt, nagyon jó, de az '53-as Chateau izé még egy kicsit talán fűszeresebb...

Ilyesféle diskurzus folyt, akkor még sörivó voltam, egy szót sem tudtam értelmezni az egészből. Csak azt, hogy éppen teljes Rolls-Royce hidraulikarendszerek árát isszuk meg szórakozásiból. Azaz a többség még csak meg se itta, csak elpazarolta.

Pontosan már semmire sem emlékszem, csak arra, hogy az '51-es bor után jött egy '48-as, majd egy '62-es, majd még vagy tíz hasonló másik. Mindenki kapott, belekóstolt, öblögetett, szörcsögött, huhogott, csettintgetett, majd kiköpte a középen levő murvaágyba, ásványvízzel poharat öblített, és kérte a kövekezőt.

Képzelhetik, hogy az az ötvenéves bor, ami csikózsolti (a negyedik béből) szájába beömlött, majd öblögettetős hánykolódás után az ízlelőbimbóinál landolt, nem mehetett többé, csak úgy, az emésztőrendszer többi redőjének érintése nélkül a szabadba. Nem akartam én örökre a pokol tüzében égni…Mind lenyeltem, magyar vagyok, bírom a piát, gondoltam.

A tizedik pohár után azonban megfordult velem a pince. Az még átszűrődött, hogy itt mindenki színjózan, csak én hebegek-habogok, meg támolygok, ezért gyorsan elnézést kértem, és fáradtságra hivatkozva leléptem. Még kifelé menet elestem a saját nyakkendőmben, vagy zakószélemben (nem tudnám pontosan megmondani, melyik volt, de a szemétül meredek lépcső nyilván nagy szerepet játszott), aztán kicsit nekimentem egy-két ajtónak, amíg megtaláltam a sajátomat – nem voltam valami dicsőséges látvány, no, már akkor égtem magam előtt.

Másnap jött, amire nem készültem. Egy közeli kis faluba hajtottunk a milliós konvojjal (megint oda merték adni az egyik kocsi kulcsait, úgy látszik, nem tudtam teljesen elásni magamat lőző este), telitankoltunk (tényleg olyan volt, mint valami Pierre Richard-filmben), majd háromnegyed órányi autózás után a Le Mans-i pályán landoltunk. Na, ezt nem hittem volna, ugrott be a műrepülni felvitt parasztbácsi utolsó megállapítása.

Mint kiderült, minden márka, amelyik valaha nyert itt futamot, a verseny előtt körbehajthat autóival a közönség előtt. Először egy Bentley Turbo R hátsó ülésén éltem végig ezt (az utolsó fényképkockámat ekkor kattintottam el), majd egy nyitott Azure hátsó ülésén. Voltak már önök Sophia Loren? Nos, én akkor igen, pedig már akkor is kopasz voltam, de ez valahogy nem számított. Ferrarit nem sikerült vezetnem egész újságírói 14 évem alatt, de legalább a Le Mans-i pályán körbevittek a nézők előtt, ez is valami.

Aztán kaptunk egy saját szobát a Mazda pitstopja fölött, korlátlan szendvics- és italfogyasztással. Becsületére legyen mondva a firkász seregnek, hogy senki nem itta magát mata részegre, az előző esti incidens után már én is vigyáztam. Körülbelül százkilencven centi távolságról nézhettük az ablakon kihajolva, ahogy alattunk a Mazdában turbót cserélnek, hajnali négykor külön busz vitt bennünket körbe, hogy más pontokról is lássuk a versenyt. Nem mintha gyalog, barátokkal ez nem lenne jobb, de akkor nagyon új volt az élmény.

Párizsba másnap TGV-vel utaztunk, szintén váratlan élmény, persze addigra mindenki mindenkinek a haverja lett, ilyen kis közösségben (talán huszonöt fő) nehéz megúszni. Aztán mintha még ott is aludtunk volna egyet, mert egy reggeli repülőindulásra emlékszem, és csak vasárnap kerültem haza. Aztán született az egészről egy semmitmondó, pocsék cikk, semmitmondó, pocsék képekkel (az első az én hibám, a második a Rolls-Royce-é). Kicsit már amiatt is égek, behoztam az újságot, megnéztem, de hadd ne mutogassam, higgyék el, hogy ótvar.

Azóta is kétpólusú az életem (és szerintem az autós újságírók nagy része hasonlóan érez), ha utakról van szó, de azért közeledtek a végek – már jobb körülmények között lakom, az utak viszont ritkábbak, másodosztályon reptetnek, és kevésbé fényűzően lakatnak. De még mindig huszonnégy éves Mercivel járok, most is lenne magyarázkodni valóm a kerek asztal körül. Some things never change, you know…

A bejegyzés trackback címe:

http://belsoseg.blog.hu/api/trackback/id/tr1925890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mukkimakka77 2009.02.08. 10:04:11

Azt hiszem Karotta és dr. Orosz óta valamiféle űrt éreztem. Most végre ez a cikk feledtetni tudta velem a Hiányt! Kitűnő volt, kár hogy csak 30e karakter (szóközzel). :) Könyvet kellene kiadnod!!! Köszönöm szépen ezt az élményt! Miért nem csináltok egy best of listát a látogatottság alapján? De az összes eddigi cikkből. Ez tutira dobogós lenne. Az igazság az, hogy hiába vagyok totalcar rajongó, az utóbbi időben csak a hahu-n olvastam jó cikket "az atyai géppark"-ról, Egy kis portugál járgányai címmel. De Csikós úr visszatérített. Remélem még sok hasonlót olvashatok... még 1x GRATULÁLOK

tygger 2009.02.08. 10:22:48

na elolvastattam az asszonnyal is.
amúgy alapvetően sztem nem az a baj, h idegenül kell beszélgetni a gyári emberrel, hanem az, h vmit mégiscsak kell szegényhez hozzászólni. ami nem baj, ha mondjuk az új honda civic bemutatón ott vagyok, biztos lett volna egy csomó kérdésem. de mondjuk egy ráncfelvarrt mazda5-ösről mit kérdezzen az ember? h hány alkatrészt cseréltek ki? :) ilyenkor ők is kellemetlenül érzik magukat, bár továbbra is jut belőlük minden asztalhoz.
és hát sok múlik a gyári emberek személyiségén is, vannak jófejek, nagydumások, meg azok, akik kukán bámulnak maguk elé. velük nehéz is mit kezdeni.
de a klikkesedés alapvetően igaz, persze.

diablos 2009.02.08. 11:06:31

Kedves Zsolt ezt ELKÚRTAD!
Mostantól nehéz lesz az életed, túl magasra tetted a lécet!
Mától verejtékben forogva fogsz álmatlanul hánykolódni az ágyadban azon tépelődve, hogy a túróba übereld ezt az írásod!
Az mindenesetre ismét kiderült, hogy nem csak a bütyköléshez van érzéked!!!
Köszönöm a vidám perceket!
/Azért egy Emily-t kaphattál volna az ángliusoktól../

Amanitin2 (törölt) 2009.02.08. 11:21:26

Én mindig aszondom, hogy beégés gyanús helyzetekben kérdezni kell. Le kell teríteni a lapjaidat. Elnézéstkérek, új vagyok a pályán, mi a program, van-e dress code, akármi. Ha ezt normálisan adja elő az ember, akkor nemhogy beég, de pluszban jön ki a szaldó. Normálisan kérdezni sokkal könnyebb, mint eltalálni egy rendszeresen összejáró társaság etikettjét.

tomtyi 2009.02.08. 11:31:15

jó nagy falat volt, hogy 13 év kellett a megemésztéséhez. :D tetszett!

Jetfighter 2009.02.08. 11:38:27

Amanitin2 2009.02.08. 11:21:26

Dress-code és kérdezés ügyben alapvetően igazad van. De azért vannak meglepetések.
Például 10 éve egy hatcsillagos alpesi szálloda butikjában a szimpatikus boltvezető hölgynél már éppen a felére alkudtam le a legolcsóbb nyakkendő árát - így már alig volt több, mint az akkori havi fizetésem - amikor beesett egy kolléga a csoportból, és rám lihegte: "Ne őrülj meg, a japánok mind kockás ingben vannak!"
Azóta is nagyon hálás vagyok azért a több száz méteres sprintjéért. A ránk váró farmeres, flanelinges redneck-csapat egyébként a Mazda Motor of Europe komplett vezérkara és az új 323-as tervezőgárdája volt. Gondolná a fene, ugye... És akadt még jó pár szürreális élmény azon az úton, de az aranytollú kolléga kivételes helyzetéhez képest csekélységek. Ennyi karaktert érdemeltek.

Leadfoot 2009.02.08. 12:37:05

Nagyon jó! :-)

Itt-ott kicsit VÁmos Miklós New York- Budapest metróját juttatja eszembe. :-)

GGG77 2009.02.08. 12:59:33

Miután a Golf-Uno cikknek nincs blogposztja jelenleg, ezért itt köszönöm meg az írást.
Számomra teljes a nosztalgia, ugyanis Golf II-esünk nekünk volt (1985, 1,6 benzin, öt ajtós) Unoja meg nagyapámnak (szintén 1,3D, 1988-as, öt ajtós, tehát normál kilincs:)

Az Uno akkor még kvázi új volt, 3 évesen vette, mindene működött, alig fogyasztott, csak hát a hang...
A Golfot pedig tényleg csak szeretni lehetett, 10 évig használtuk, hiba nélkül. Amikor nagykorú lett, 2005-ben megváltunk tőle. 300 ezerért számították be. Ma is hiányzik.

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2009.02.08. 14:48:36

Csikós Zsolt, negyedikbé :

Leülhet, 5-ös. És már én is ülök, az ámulattól...Vámos Miklós után szabadon.

Sanzistift 2009.02.08. 15:05:36

Nagyon jó volt olvasni, ezt nevezem én újságírásnak... :)

_crow_ 2009.02.08. 15:22:14

Ez igazán nagyszerű olvasmány volt...valahogy minden este szívesen olvasnék ilyesmit! Gratulálok Csikós úrnak!

zalkapone 2009.02.08. 15:50:01

Ennyi ember után mit lehet mondani?
Köszi!

Krisi 2009.02.08. 16:17:55

Ha olvassa e sorokat az időgép feltalálója, akkor ezúton üzenem neki, hogy menjen vissza '95 júniusába, és csempésszen be 2 tekercs filmet + egy diktafont 9 kazettával "csikószsolti4/B" bőröndjéne! Előre/utólag is kösz :)

Amúgy valaki mutathatna nekem egy olyan poszt a belsőségen, ahol ennyi komment van és szinte mind az egekbe emeli a szerzőt (én is)!

Kötekedésnek meg csak annyit, hogy Takler-nek a rosé a legjobb bora. Amúgy minden ok :)

loláb 2009.02.08. 16:41:07

@Krisi:

Tényleg, akkor szokott ennyi komment lenni, ha anyázás van:)

Mioporfeszosz (törölt) 2009.02.08. 16:44:52

Nogen, az ilyen rendhagyó cikkekért kedveli az ember fia a totálkárt. Ez az írás azért is kiemelkedő, mert némi, még épp odaillő "irodalmi túlzáson" felül nem érezhető az a görcsös jópofizó erőlködés, ami felé újabban az egész vonal elhajlott, nemegyszer a szakmaiság rovására.

vau 2009.02.08. 16:49:05

Ez zseniális volt az elejétől a végéig. Nagyon nagyon hangosan röhögtem.

Köszönöm :)

Dömsödi Gábor 2009.02.08. 17:13:15

Ez a Zsolti, ez a Zsolti!
Tényleg jó cikk, és föleg azért, mert Csikós kolléga pont ilyen!
Meg a közeg is.

Ubul1 2009.02.08. 18:11:30

@Csikós Zsolt:
ÁÁ nem humorista Ön Csikós mester hogy szénné röhögjék magukat az olvasók az írásain. :D De természetesen arra akartam kilyukadni hogy ez az anyag attól független etalon, szóval örülök hogy a borról ez jutott eszedbe, mert vétek lett volna ha erről lemaradunk!

Ubul1 2009.02.08. 18:26:58

Különben gondolom sokan gondolták hogy igenis Zsolti bá'-ban sok van még és ha felszabadítaná a tudatát akkor egészen szürreális magasságokig vihetné, de most már ezek után TUDJÁK is nem csak gondolják akik bizonytalanok voltak benne. Arról meg itt nincs szó, hogy melyik írás jobb a másiknál, mert egyértelmű hogy mindegyik jó, csak más szemszögből.
Na de ennyi elég is a látványos seggnyalásból, csak egy mondat:
Csikós for TC president!
Peace!

CSÖRR-CSI££ 2009.02.08. 19:46:24

Én is sírtam a röhögéstől, de belül egy kicsit igaziból is, mert annyira ismerősek a szituk, amikor ordít az emberről, hogy lámaként vergődik abban a közegben, ami másnak természetes. Holott nem a genetikai állomány, az IQ, a jellem stb. miatt, hanem csupán a balkáni közeg -ahol az ember szocializálódott-, predesztinálja a dógozót olyanná, mintha valami másik bolygóról, vagy a korai kőkorszakból pottyant volna a civilizált világba.
Bizony, rossz helyre születtünk, ha még a Csikószsoltinak is ilyen izzasztóan kínos helyzeteket teremt /-ett egy ilyen esemény, pedig amazok jófejek voltak, csak hát mi itt a "fontoskodó, pozicionista, fafejű, humortalan magyar macskajancsisereget" szoktuk meg, mint céges (és mindennapi) kultúrát.
De jó lenne, ha egyszer végre természetes lenne mifelénk is az "élni és élni hagyni" -életfilozófia!

msport 2009.02.08. 19:56:17

Nekem nagyon tetszett az írás. :)
Jót szórakoztam rajta. Ki nem szarja le a Rollsokat, nekem érdekesebb volt ahogy bemutatta azt a világot. Csak így tovább! ;)

Kerge2 2009.02.08. 19:59:13

Először is köszönöm az írást.
Nálam is kérdezte az asszony, min röhögök.
Csak a fejedbe ne szálljon a sok dícséret. Bár... mind megérdemled.

Riasom 2009.02.08. 20:17:07

Nagyon, nagyon jó ez az írás (is), kösz a szerzőnek, hogy közzétette!

Nekem is külön hozzáadott az élvezethez, hogy rengetegszer találtam/találom magam hasonló helyzetekben (én is újságíró-szerűség vagyok), amikor az egy szál hátizsákommal (igen, tudom...) megérkezem az éppen aktuális ötcsillagos hotelbe (erre nagyon adnak azok a cégek, amik kénytelenek időnként újságírókat etetni). Bár ezekben a helyzetekben nem érzem rosszul magam, és az öltöny-hiány sem okozott még gondot külföldön, de akkor azért hülyén éreztem magam, amikor egy BASF rendezvényre igyekezvén sofőrös fekete Mercedes várt Frankfurtban. De még soha senki nem éreztette velem, hogy balkáni lennék (pedig öltözködés-igényesség szempontjából nem lenne alaptalan :() ), tőlünk nyugatabbra az én tapasztalataim szerint senkit nem érdekel, hogy hány százezer forint van az emberen.
A magyar kollégák klikkesedését én is tapasztaltam (harsány bunkóságot szerencsére eddig nem nagyon), de ez az én területemen inkább az átlagéletkornak, és az ebből adódó bizonytalan vagy semmilyen nyelvtudásnak tulajdonítható.

Még egyszer kösz, hogy ilyen is lehet az autós-újságírás!

sztrovacsek 2009.02.08. 20:49:45

Csikós úr! GRAT!
Nagyon jó volt olvasni, vizuális típus vagyok! :-)

Régóta nem olvastam a TC-én olyan hároszázakárhány kommentet amibe nem anyáztak!

bagoj ur 2009.02.08. 21:18:15

Hát essz ehgésszen elképessztő! :-)

Tényleg kérjük fel Csikós Zsoltot prezidentnek!

annakakiérti 2009.02.08. 21:24:16

Világbajnok cikk!
Elnézzük a régi "ótvart"!
Tényleg, gratulálok!

Rendszerhiba 2009.02.08. 22:08:17

Ööö kérek szépen 2 RR-t, 3 Bentley-t... Nem kérem, nem szeletelve.
Csak a bankszámlámra kérem az árukat utalni, euróban.
Közlekedni meg megteszi egy mezei Passat kombi is.. :)

Tetszett a cikk!

capor_ 2009.02.08. 22:17:24

Kitűnő cikk!
Szórakoztató, értelmes csak pozitív jelzők jutnak eszembe!!

BIG.Ist 2009.02.08. 22:23:59

Kedves Zsolt!

Már sokan leírták előttem, de köszönöm én is hogy egy érdekes és szórakoztató cikkel emelted vasárnap esti hangulatomat.
Ilyen jó story-k jöhetnének még, gondolom van a tarsolyodban pár :-)

Szép estét

Riasom 2009.02.08. 22:57:53

Nem pont e cikk kapcsán, de Csikós Zsolttól szeretném megkérdezni, hogy a "gyösz" szó az ő agyszüleménye-e, és ha nem, akkor honnan származik?

Ubul1 2009.02.08. 23:00:02

Ezt csak Csikós mesternek:
Pfúú te, szinte tudtam, hogy a 2-es Golf benne lesz a 200e pénzből lerendezhető autók sorában! Az UNO-t csak remélni mertem. Kérdezni is akartam ezt a 2-őt mikor az elején említetted h lesz egy ilyen teszt DE miért ez a fos 1.6D?! ÁÁÁÁ Miért nem lehetett 900 Fire, és 1.3Benzin tesztet csinálni? Nincs az az elmebeteg aki alig több mint 1,5 literes kocsit vesz és 2 literes kategória kötelezőt fizet egy ilyen lélekvesztőre, akkor már legyen 1.9 Passat, az már autó! Teljesen irracionális döntés bármilyen 1.6-os.

Riasom 2009.02.08. 23:27:15

Mivel a Golf-Uno cikknél nincs lehetőség a kommentálásra, itt szeretném jelezni egyrészt, hogy kurvajó, már megint, másrészt, hogy a mézelő méh az nem bogáááááááár!

Farkasur · http://www.fizetesemeles.hu 2009.02.08. 23:59:17

Ez valóban szép volt ... Gratula! :)

Csikós Zsolt 2009.02.09. 00:08:51

@Riasom:
Háááát, a szót ismertem régen is, de nem használtam, nálunk a Rácz Tomi vitte be írásba. Tőle olyan jól hangzott, aztán én is elloptam azóta. Mint a pukimentest, de azt azóta utasításra nem írhatjuk le, elkoptattuk :-)

Csikós Zsolt 2009.02.09. 00:10:04

@loláb:
Nem szabad, szerződésileg átálltak a másik oldalra...

Csikós Zsolt 2009.02.09. 00:11:50

@Riasom:
Nekem minden bogár, ami kicsi, mászik, és nem tudom, hogy megcsíp-e :-)

Bioszból hármas voltam. Sőt, asszem egyik félévben kettes is. Érdekelt, de semmire soha nem emlékeztem. Most már ez az élet összes területére kiterjedt.

Riasom 2009.02.09. 00:33:33

@Csikós Zsolt: akkor előre szólok, hátha egyszer bálnazsírt kaptok repiajándékként, hogy az meg nem hal :)

loláb 2009.02.09. 08:34:28

@Csikós Zsolt:

Kár, pedig kicsit perspektivikusabb cikkeket lehetne az ottani kínálatból írni...

DiliQtya 2009.02.09. 09:27:09

Nagyszerű cikk, élvezet olvasni :)

zöldi 2009.02.09. 10:13:15

@Riasom: Otthon (falun) napi használatban levő szó. Gyösz = szösz

Riasom 2009.02.09. 10:55:16

@zöldi: kösz, nekem új volt! Azért remélem nem a szösz helyett, hanem mellett használják nálatok, az is egy jó kis szó :)

Flankerr 2009.02.09. 10:56:25

CSodálatos élmény volt, köszönöm...:)

Auto-InterCont 2009.02.09. 12:21:31

Tegnap értem haza külföldröl, végignézegettem, hogy miröl maradtam le a múlt héten. Erröl az írásról nagy kár lett volna.
Respect!

karlmann 2009.02.09. 13:41:03

Ha már Rolls és Bentley, ki látta tegnap az Autókereskedők új szériájából a második részt? Egy Bentley Mulsanne Turbo-t hoztak helyre. Mivel teljesen átfényezték lehetett látni azt is mi van a kocsiba beépítve, pl. hátsó lökhárítót ketten rakták fel, mert olyan nehéz.

zöldi 2009.02.09. 13:52:02

@karlmann: Bazz, a kedvenc műsorom. A Discon megy?

msport 2009.02.09. 14:37:47

Nyáron voltam kint CHF-ben és a cikk alapján egyből a hétvégék jutottak eszembe. Már mint a két öreg autóimádóról. Vasárnap előkerültek a hihetetlen autócsodák, kalapos hölgyekkel, szivaros, pipás urakkal.
Már ez is egy túrista látványosság.
Azért ezekből ott is keveset látni:
autohistory.blog.hu/2008/05/18/a_svajci_ferrari_monteverdi

fosdapass 2009.02.09. 19:21:15

Jó cikk, teccikk. Az E/1-ben mesélt történetek persze mindig hatásosak, nevezzük adomázásnak, vagy újmagyarul sztorinak.
Akár még irodalmilag is, emlékezzünk pl. Csülök védhetetlen stílusára a 3testőrből á la R.J., vagy Tournier Rémkirályára, stb. Vagy egy jó útleírás, mint tipikus anekdotázó műfaj, a közvetlen hang mindig magával ragadja a zembert. Itt is ez történt.
(Még beszélhetnénk önmagunkról/
Ilyen még nem volt vagy nem emlékszem jól(...)
Ebben van minden, ez az ami kell...)

Egyetlen aggodalmam csak az lehet, hogy előbb-utóbb elfogynak a történetek és akkor mi lesz a téma?
Szerencsére nekem van pár jó forrásom, olyan emberkék akiknek egy átlagos hétköznapja évtizedek óta a reggeli ébredéstől az éjszakai őrszobáig bezárólag kész börleszk, vígjáték és kaland zanzásítva.
Persze ezek a hangok - hiába írnak jól - gyengék, de legalább a saját és szűkebb ismeretségi körük szórakozásigényét kielégítik.

balage 2009.02.09. 20:40:19

Nagyon jó cikk, KÖSZI!!!

Lowtyo 2009.02.09. 20:54:51

csak most sikerült elolvasnom.
briliáns.
royce-al szupermarketbe menni....
az élet császára vagy!
pláne, hogy egy 300 SEL-ed is van:)
visítottam a röhögéstől.
ha hazaérek lemegyek a garázsba, hátha megvan az a régi autó piac

karlmann 2009.02.09. 21:07:31

@zöldi:

Vasárnaponként megy a Discovery Channel-en. Eddig két rész volt, az első egy Lotus Esprit volt a második meg a Mulsanne. Ráadásul ez extrafriss, tavaly forgatták. Az Ncore-on fenn van mindkettő.

CSÖRR-CSI££ 2009.02.09. 22:12:15

@zöldi:
Azért jó lenne valami etimológiában jártas néprajztudóst is megkérdezni, mert a szövegkörnyezetből, amiben eddig hallottam /olvastam, soha nem szimpla főnévként szólt, hanem jó kis húzós jelzős "bukéja" vagy íze volt.
Persze, ahány falu, annyi szavajárás, de a "szösz" mint szinoníma nekem teljesen új és abszolúte hiányzik belőle az a fííling, amit még öregapám szavaiból IS erősen érezni lehetett mindannyiszor, amikor a szomszéd szánalmasan lestrapált, bozontos, de hiányos szőrzetű korcs kutyáját gyösznek nevezte.
Ez az én fülemnek pont úgy hangzott, mikor ugyanez a kutya kiszökött az utcára, és az éppen nyitott kapun be akart jönni az öregem udvarába, ráadásul pökhendi módon még ugatta is a nagyfatert.
Az meg fölkapott valami keze ügyébe esőt és hozzávágta azzal a szöveggel, hogy:"ERIGGY, TE FOSZLÁNGOS!!!"
Senki ne kérdezze, mi az a "foszlángos" (a nagyfater se tudta, aszonta: csak úgy jött..."), de arra az ebre abban a szituban poénosabbat, kifejezőbbet aligha lehetett volna mondani :))
Anyámmal a földön henteregtünk a röhögéstől.
Nyilván a "foszlányos" -szó volt a kiindulási alap, de annak ott, úgy nem lett volna semmi értelme :-DDD
...éppen úgy, mint a "szösz" -nek itt azokra az esetekre, amelyekre "gyösz"-t alkalmazni szokták.

e1 · http://beszoltam.hu 2009.02.10. 01:09:55

Kellene ide valamilyen szavazógép, amellyel az olvasók honorálnák a szerzőt. Cseh IT-s oldalakon láttam ilyet, rögtön írta a cuccos, hogy mennyi plusz zseton üti a szerző markát, illetve mennyivel kap kevesebbet. Ebből simán összejönne még egy zöldségesre, klassz cikk volt. :)

karlov 2009.02.10. 06:03:53

Csikós úr ,hogy áll a "nézetségi" index?
Mármint ,még szombaton beszéltünk itt róla,hogy hétfőn kiderűl....

b[ALien] (törölt) 2009.02.10. 12:34:46

Nem sűrűn írok ide, de ez tényleg kurva jó volt! Azért elgondolkodtam rajta, hogy mi lehet még a Csikós fejében:)
Megvan! A merci történet full verziója még bent van, nem?

dzsedi 2009.02.10. 18:55:59

ez tényleg remek volt Csikós Úr. abból az 51-es lőréből meg egész jó nagyborost lehetett volna kreálni kis kólával, had sírjon a borász haver.

Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.hu 2009.02.10. 19:39:40

"Nem a cikkben szereplő Bentley áll a képen. Különben is, Rolls-Royce-szal mentem a boltba"

Naná, lévén a Costco egy amerikai lánc. A kép magában is nagyon vicces, lévén a Costco kb. az ami nálunk a Metro és úgy is működik. 8-)

gigabursch 2009.02.11. 08:31:18

Zsolti!

Nagyon aranyos cikk volt - kár lett volna nem megosztani velünk, olvasókkal.
Szerintem mindenkinek van ilyen erősen viccesbe hajló, ámde utánozhatatlan esete néhány az életében, csak nem mindeki tudja magát előadni. Szerencsére neked sikerült - a mi örömünkre...

Ne tartsd vissza magad

sipike78 · http://www.szabolcsswift.hu 2009.02.13. 16:51:59

Bocs, a fórum oldalon szoktam követni a blogot, és ott még mindig ez a cikk a legfrissebb. Látom, már jócskán születtek újak is.

békaapu 2009.02.13. 19:32:33

Tisztőtt csikósúr, nagyon megy ez neked. Mióta először olvastam, megdupláztad a hozzászólásokat. Még köztársasági elnöknek nem jelöltek a rajongók, de van még ez - az a tollbetétedben...
Gesztenyelekvár kóstolást és értékelést nem vállalsz? Majd szólok a szezonjában...

báró Csekonics 2009.02.25. 14:29:07

végigröhögtem a cikket.
nagyon jó volt!

don39 2009.04.16. 23:37:14

Na végre egy cikk,ami élvezhető,tényszerű.de ugyanakkor maximálisan szórakoztató.Mi tc-olvasók ezt várjuk,és elvezzük végigolvasni,és nem a mijencsunyaazefasztraszerintem,tartalmú szörnyűségeket

Sörkálmán 2009.04.17. 12:08:34

Amikor egyedül olvasok, röhögés helyett inkább csak belül derülök.
Most sikerült vagy 5x hangosan felröhögni, meg pukkadozni :D
(A "balkáni fasz"-t 3x újraröhögtem, de azt 1-nek tekintem)
Szóval nagyon fasza poszt, öregem!

halby 2009.04.22. 13:32:30

Most olvastam harmadszor, de ilyen jókat csak anno, a Rejtő -regényeken röhögtem.
Könnyesre, de csak belül, mert munkahelyen vagyok.
Kösz Csiki; még-még ilyet!!!!

Yankee75 2009.04.24. 14:40:02

Hihetetlenül magyar hangulata van ennek a karcolatnak:)!Egy kicsit magamra ismertem-kisember a nagyvilágban:)-s ezért volt olyan jó...röhöghettem mindazon ami egyébként qurva kinos lett volna!:D
Ez az irás talán még Hofinál is megérne egy csettintést..:) Thank you Mr.Csiki!:D

blacklord 2009.05.14. 11:29:55

Szerintem is az egyik legjobb Totalcar cikk idáig (pedig 4 éve már biztos cseszem el az időmet veletek). Mint 5 nyelven beszélő csóró k-európai, aki már sok helyen megfordult (pl. Svájcban egy hátizsáknyi konzervvel), maximálisan átéreztem az egész szitut, különösen a bor ki nem köpését!

Rocko- 2009.05.21. 19:17:31

http://index.hu/bulvar/hirek/2009/05/21/rolls_royce-szal_bombazott_a_tescoba/
Csik-Csik-Csik, cöcöcö. :))))

gent 2009.05.27. 15:00:39

Jo volt olvasni. A kepek viccesek, latszik, h meg voltal illetodve a helytol :)

woll 2009.07.10. 01:01:13

na még sosem kommenteztem (lusta voltam hozzá), de gondoltam a respekt miatt mégis...
Átéltem ahogy írtad a cuccot, ilyet már újságíró 'tollából' régen éreztem, főleg autós újságírótól... Átéltem hasonló helyzetet, de nem tudtam volna így visszaadni. Ott voltam a satóban, kösz az élményt...

Alf (törölt) 2010.01.28. 17:20:33

asszem ez életemben a 2. újságcikk, amit másodjára is elolvasok :)

kismajom2 2010.02.21. 12:44:06

Ez a cikk egy geciség volt! :) teljesen hülyét csináltam magamból egy étteremben, mert a legváratlanabb pillanatokban számtalanszor hangosan felröhögtem :) én is azt mondom, h ez az egyik (ha nem A) legjobb cikk amit valaha olvastam :) köszönet érte!

tschyllagh 2010.02.28. 22:30:14

@kismajom2: vártál volna egy hetet a kijelentéseddel, máris nehezebb lenne kitalálni, melyik A legjobb :)
mai mercis poszt, hm? :)

Lious Hott 2010.03.06. 15:00:04

Remek írás,időről-időre visszajövök és újra elolvasom!

repecs 2010.04.02. 22:00:23

Létezik ettől jobb vagy ez már 100% ennél jobb cikket lehetelenség irni? Még ilyet.

TSiga · http://alfaamore.hu 2010.07.29. 21:27:36

Hihetetlen jó cikk! Gratula hozzá!

Danessz 2010.08.10. 17:01:01

Most olvastam el 10x! És még mindig jó!

GGG77 2010.09.04. 17:43:27

Most olvasom kb 4x... :)

Tigrisszív 2010.10.19. 12:27:02

Csikós, azért ez az írás odab@sz. Tessék mondani, hasonlókat kicsit sűrűbben miért nem lehet?

Rocko- 2010.12.13. 18:38:55

Zsolt, kérhetnénk egy ilyet karácsonyra? :)

CybOrg 2011.11.18. 13:56:04

Megérte ide tévednem, eszméletlen jó írás!!!

_varacskos_ 2012.12.23. 15:45:18

Erről a cikkről valahogy lemaradtam anno, de valami hihetetlen jó!

Dr. Z. 2012.12.27. 09:40:17

Korszakos cikk, ezer köszönet Csikós mesternek! Már annyiszor elolvastam, hogy fejből megy, mint egy Bud Spencer - Terence Hill klasszikus dialógjai.

Éppen ezért viszont nagyon sajnálom, hogy a közelmúltban "cenzúrázva" lett a Valent British Motors dolgozóinak kiejtéséről szóló rész, méghozzá komoly mértékben. Az rendben van, hogy adtak egy kalap alkatrészt a Pontonhoz (belsoseg.blog.hu/2012/12/23/mar_csak_papirmunka_van_vele), és ezért illemből, vagy mi, de akkor is, ez nem volt elegáns húzás. Kérem vissza az eredetit, amiben benne van, hogy az _alsó végektől a vezetőkig_ mindenki "rojszrojszozik"!

gigabursch 2013.08.06. 11:05:39

@Dr. Z.:
Egyetértek!

UFF.

Mert bizony az úgy volt.

Lacko68 2016.03.03. 21:57:21

Jóvan Csík! Ez fasza lett!

mizie 2016.03.03. 23:40:47

De jo erzes ennyi szar dolog kozott, ami a heten tortent olvasni valami igazan jot.

wolfman 2016.03.04. 09:13:12

Ezen a cikken már először is hangosan röhögtem néhol. Ez azóta sem változott. Érdemes volt másodszorra is végigolvasni. Köszönet, Csikósúr. ;)

Tamás Gojdár 2016.03.04. 09:20:30

Sajnos amit irtal a magyar ujsagira az igaz ninden teruletre, igy a hifi ujsagirasra is. Es jellemzo, hogy a hozzanemertes miatt lepattintottak a legjobb utat, ami Rad vart! Nagy elmeny lehetett...

Tamás Gojdár 2016.03.04. 09:30:48

Ebben az idoben kezdett az akkor meg szalonkepes Mercedes elindulni a lejton...

Ezek az emberek mar lehet nem is elnek, de ok az a generacio, akik ateltek az autozas tortenetenek legizgalmasabb szakaszat, es ezt testkozelben, eletvitelszeruen megtapasztaltak. Ok kihaltak, nyomukat mar csak a metalzakos "sikeremberek" vannak...

apamacko 2016.03.04. 10:35:57

Kedves Zsolt! Örülök, hogy ilyen jó hatással van rád a márka, többet kellene téged a közelébe juttatni mert ilyen gyöngyszem írások mindig felüdítőek! A Genfből küldött RR posztod minden szavával egyetért kelet európai rögvalón élő, kék autóskártyán szocializálódott tagja.

Peetee 2016.03.04. 16:33:02

Fasza volt, végigolvastam. A kommenteket nem, mert gondolom kaptál hideget-meleget, gondolom megy a lovagolás a 75e Ft fizetésen?

Peetee 2016.03.04. 16:36:57

...beleolvastam a kommentekbe; asztakurva'. Ahogy már írták előttem: akkor szokott ennyi komment lenni, ha megy az anyazás.
Ez most betalált a napsütötte péntek délutánba Csikós-mester, jó hétvégét!

Blake / Mitch and Murray 2016.03.09. 12:51:59

És ez egy 7 éves cikk! Most jutott csak el hozzám,de megérte végigolvasni. Szórakoztató és olvasmányos,gratulálok!

Uttoro 2016.12.18. 12:31:06

Valahogy mindig beleakadok ebbe a cikkbe,

tényleg azt gondolom, ez a valaha volt legeslegjobb cikk, amit a TC-ban olvastam. Szerintem nem is olvastam el ennyiszer egy cikket sosem. Majd két év múlva megint elolvasom, és akkor is örülni fogok neki azt hiszem.