Lehet, hogy az autódnak lelke van? Bali szigetén biztosak ebben, ezért évente egyszer megköszönik a hagyományos és modern igavonók szolgálatát. Csak akkor nevess, ha sose paskoltad még hálával telten a kocsid farát!

Szentelt víz a családi Grand Vitarának

Az Indonéziához tartozó Bali szigetén az emberek együtt élnek az istenekkel, akik nem mennydörgő parancsolatokkal kormányozzák őket, hanem a gonosz démonok távoltartásával, céljaik és álmaik megvalósításával segítenek mindenkinek. A lélekvándorlásban hívő, hindu vallású balinézek számára az istenek közeli ismerősök a másik világban, ahonnan lelkük a Földre időről időre leszületik. A Föld pedig, mint mindannyian tudjuk, furcsa, kissé őrült és meglehetősen kockázatos hely – épp az átmenetileg itt állomásozó, megtestesült lelkek miatt -, így igazán elkél az isteni segítség. A közlekedésben meg különösen.

Köszönet és kérés egy imába foglalva

A balinéz ember, (aki ebben a tevékenységben 99 százalékban asszony), minden reggel, amikor az apró pálmalevél-tálcákra elhelyezett áldozatokat a ház és a környék szent helyeire széthordja, rak egyet-egyet a robogókra és az autókra is. És minden évben van egy nap, amikor az egész sziget összes hinduja letérdel az ő lovaskordéja, bringája, szkútere, terepjárója, mikrobusza, teherautója, csónakja és hajója elé, és gazdag áldozattal köszöni meg neki, hogy egész évben hűségesen szolgálta, és hálát ad az isteneknek, hogy megkímélték a közlekedésben az ő és családtagjai életét, és a járműve épségét.

Banán és rizs Eprecskének, a négykerekű kisbiciklinek

Térdre hullani és imádkozni egy Grand Vitara vagy egy háromkerekű kisbicikli előtt európai szemmel kissé bizarr látvány lehet, de ott, abban a koordinátarendszerben teljesen logikus és magától értetődő. Szívből csak az nevethet ezeken a képeken, aki sosem paskolta még meg a Golf farát egy hosszú és sikeres út után, vagy nem adott még gondolatban hálát Istennek, hogy túlélt egy veszélyes forgalmi helyzetet. Aki pedig úgy sejdíti, hogy meglehet, nemcsak az élőlényeknek, de a tárgyaknak is van személyiségük és lelkük, elmondhatja velem együtt: I am balinese.

A robogók sem maradnak ki a szertartásból

A multikulturális alapozás után lássuk, miként is zajlik a processzus, amit az idén január 17-én minden balinéz családban és vállalkozásban végrehajtottak. Az előkészületek két fontos lépésből állnak: egyrészt el kell készíteni az áldozatokat, másrészt meg kell szervezni, hogy egy pap is részt vegyen lehetőség szerint a nagy eseményen, hiszen az ő köszönete kicsivel erősebb, mégiscsak közvetlen vonala van az istenekhez. Pénteken mindenütt kisebb-nagyobb asszonycsoportokat lehetett látni, akik kalákába szerveződve gyártották bambuszlevélből az áldozati tálcákat és a furfangos ügyességgel megalkotott kisebb-nagyobb díszeket. Szombaton a tálcákat feltöltötték rizzsel, zöldséggel, gyümölccsel, hússal, (a szegények kevesebbel, gazdagok többel), és sokan ezerrúpiásokat (kb. 20 forint) is elhelyeztek a kompozícióban. Amikor a pap megérkezett, kezdetét vette a rövid szertartás: a megszentelt áldozati tárgyakat és díszeket szemmel láthatóan megilletődötten elhelyezték a járműveken. A pap sietett (persze csak úgy, trópusi tempóban) a következő családhoz, az áldozatok pedig a járműveken díszelegtek, amíg lehetett. Ha a gépre szükség volt, a nagyját leszedték, de a fonott díszeket rajtahagyták, úgy indultak el.

Feldíszített lóerők

Én vagy hetven kilométert robogóztam aznap délután, és egész úton egy harminccentis díszt dobált a szél előttem. Kicsit zavart ugyan, de nem vettem le, mert ANNYIRA ugyan nem vagyok balinéz, de jobb békességben élni, az istenekkel és a járművekkel egyaránt.

Milyen világba csöppen, aki Indonéziába utazik? Nemsokára megtudhatja: tapasztalatok, tanácsok és kalandok rövidesen a Totalcaron! Közlekedési szokások, errefelé ismeretlen autótípusok, robogózás és autózás, közlekedés egy és ezer lóerővel, és még annyi minden más…