Szörnyű a morál, korrupt a rendőr, kopasz a béemvés, kátyús az út, őrjítő a dugó, de azért néha egy-egy villanásra csak boldog az ember, hogy épp itt, ezen a nagy magyar lapályon tengetheti autós életét. Velem most szó szerint így történt.
Az M1/M7 bejövő szakaszán hétfő reggel – nahát! – nagy volt a zsufi, így hát az Egérút letérőjén lementem a pályáról, majd lefordultam balra, be az Egyes útra, Budaörs alatt. Itt, ha még nincs túl későn, és nem indult meg Budaörsről a munkába igyekvők áradata – úgy fél nyolcig – lehet nyerni egy-két percet, ha a nemrég átadott OMV kút előtt sorol vissza az embert az M1/M7-re. Nem valami nagy buli, de legalább addig sem kell a sorban állni, aminél én kevés dolgot gyűlölök jobban, na mindegy.
A Lexus-szalon előtt van az Egyesen egy kereszteződés, ami gyakorlatilag a következő pályalehajtó torkolata. Itt mindig jönnek páran le a sztrádáról, mindig mennek páran fel rá, az Egyes lassan hömpölygő forgalma pedig rendszerint szívesen hagy egy-két autónyi hézagot, hogy a letérők és a becsatlakozók ne álljanak feleslegesen.
Ezúttal egy autómentő tréler jött szembe nagy tempóval balra indexelve, én meg csendesen csorogva úgy harminc méterről odavillantottam neki a tartós Daciával, hogy gyere, látlak, elengedlek, nem kell megállnod bekanyarodás előtt. A tréleres szép svungosan rá is kanyarodott a felhajtóra, nekem pedig köszönetképp odavillantott egy rövidet, de annál látványosabbat a két méter széles narancssárga fényhíddal.
Mint ilyenkor mindig, most is meghatódtam. Ilyet nem nagyon tapasztalni máshol Európában.
Épp most értem vissza Franciaországból egy motorbemutatóról, frissek az élmények. Szűk hegyi utakon kellett gurulgatni, átmentünk falvakon. Sokat nézelődtem, nem siettem, sok autót, gyalogost, kamionost elengedtem. Nem köszönte meg senki. Ha elsőbbségük volt, én meg csak jeleztem, hogy tudom, mehetsz, azért, mert nekik ez úgyis jár. Ha nem volt elsőbbségük, csak jófej voltam, akkor meg értetlenségből. És úgyanígy nem köszönik meg a segítőkészséget a németek, osztrákok, olaszok sem, és rendszerint nem is adnak kegyelmet, ha módjukban állna.
Szóval bármennyire is borzasztó az a morál, bármilyen korrupt a rendőr, akármennyire kopasz a béemvés, legyen mégoly kátyús is az út, őrjítő a dugó, mégis sokszor boldogítóbb itthon autósnak lenni, mint másutt.
