Utcai versenyautót akartok? Itt az utcai versenyautótok.

Mercedes-Benz 300SLR Uhlenhaut kupé

  2006. december 05. - Orosz Péter Címkék: mercedes f1 versenyautó

A szerzőről még nincs információ feltöltve!

A szerző még nem publikált a Totalcaron

Viszlát, bús hétfő
2008-02-11 15:10:00

Fotó: Fenyő Balázs Drága olvasók, Úgy alakult, hogy a jövőben már nem én szerkesztem és írom a

A Bimmer-eseményhorizont
2008-02-11 12:29:00

Fotók: Petrány Máté Mindig pontos jele a tematikus eszkalációnak – sőt, paradigmaváltásnak!

Úgynevezett amerikai nagyvas reggelire
2008-02-11 07:58:00

Fotók: Professor Pizka Szalonnás tükörtojásban gazdag reggelit kívánok minden kedves olvasónak – kivéve

Dohogáson érve
2008-02-11 06:17:00

Szóval élcelődök én itt az úgynevezett klasszikus autósújságírói nyelven, mire HaDes olvasónk felhívja a

Az utcai autó feladata: embereket és holmit szállítani, majd ezt sokszor, éveken keresztül megismételni.

A versenyautó feladata: végigmenni a verseny távján az összes többi versenyautónál gyorsabban.

A Ferrari F430 csodálatos szerkezet, de nem versenyautó: remek utcai sportkocsi.

De mi lenne, mi lenne ha valaki mégis egy versenyautóból csinálna utcai autót? Már csak a gondolatkísérlet kedvéért.

Ehhez vissza kell repülnünk 52 évet. Már megint a németek, persze.

Mohó Hiéna: Ferrari F430 könyv

Nínó Karotta arcára fektetett Ferrari F430 könyvvel alszik. Fotó: Fenyő Balázs

Az iskolai kémiaoktatás egyik nagyszerű pontja az első elégetett magnéziumszalag. A meggyújtható fém már eleve furcsa gondolat fiatalon, így aztán amikor némi tétovázás után apró szupernóvaként gyullad fel a Bunsen-égő lángjában és ég 2200 fokon lisztszerű magnézium-oxiddá, az addig ide-oda cikázó szempároknak hirtelen dolga akad.

A magnézium még az alumíniumnál is könnyebb, és mint azt tudjuk, ha autót építünk, minden, minden, minden arról szól, hogy könnyű legyen. Készüljön hát az autó magnéziumból. Németül az erre a célra használható ötvözet Elektron névre hallgat.

Mercedes-Benz W196 motorja. Forrás: Grand Prix History

Kell még aztán egy jó motor. Oldalra döntve, hogy még laposabb lehessen az autó. A motor ne legyen kompresszos, hogy ne zabálja annyira a benzol-metanol-benzin-aceton-nitró keveréket, legyen viszont két és fél literes és nyolc hengeres, sorban. Mi kell még? Némi háborús technológia. Repülők. Repülőmotorok. 1954-ben járunk, tíz évvel a Messerschmittek után, csorgassunk hát onnan közvetlen befecskendezést a motorba. Ami így hirtelen őrült teljesítményű lesz. Nem antediluviánus 646 lóerős persze, de 300 is rengeteg, főleg a mezőnyben.

Versenyautót építünk, a környezethez kell viszonyítani, a számmisztika értelmetlen.

Mercedes-Benz 300SLR metszete. Forrás: Wikipédia

Már csak össze kell rakni. Könnyű, de erős térhálós váz kell, bele ez a lenyűgöző motor, rá az Elektron-panelek. És kész. W196-nak hívják, az 1954-es francia Grand Prix-n mutatkozik be, és rendes német technológiaként azonnal hűvös porba zúzza a mezőnyt. Fangio nyer, Kling a második, a többiek körökkel hátrébb.

Mercedes-Benz W196 Typ Monza. Forrás: Aural Aura

Az autó két formában létezik. Az egyik olyan, mint egy rendes, korabeli Formula-1 autó, nyitott kerekekkel, a másik hosszú, nyúlánk, aerodinamikus Elektron-panelekkel: ez a Typ Monza, nagyon gyorsan lehet vele menni, de kanyarodni nemigen. Megihleti viszont Andy Warholt, aki fluoreszcens színekben sokszorozza meg:

Andy Warhol színezett Mercedes-Benz W196-okat ábrázoló 'Cars' c. festménye

De az F1 már akkor is a kanyarodásról szólt, a legtöbb versenyen a nyitott karosszériát indítják.

Karl Kling egy nyitott kerekű Mercedes-Benz W196-ot vezet. Forrás: Wikipédia

Az autó tehát megvan. Megverni nem nagyon lehet. Úgyhogy kap egy kicsit szélesebb testet, még egy ülést, amibe mitfahrer ülhet, és irány a hosszútávú versenyek. Új neve is van, 300SLR, de valójában minden ugyanaz.

A Mille Miglia jele

A 1955. május elsején Stirling Moss ezzel az autóval megy körbe 160-as átlagsebességgel Olaszországon ezer mérföldön át.

Stirling Moss és Denis Jenkinson az 1955-ös Mille Miglián egy Mercedes-Benz 300SLR-ben Ravennán áthaladva. Forrás: Wikipédia

A 1955. június 11-én délután ezt az autót vezeti Pierre Levegh a Le Mans-i 24 órás versenyen, amikor az előtte a boxutcába kacsázó Mike Hawthornt kikerülve ráfut egy Austin Healey ívelt hátára, az megdobja, az autó az emberek közé repül, a versenybenzin felgyullad.

Az 1955-ös Le Mans-i katasztrófát kiváltó események diagramja. Forrás: Wikipédia

Zöld: Mike Hawthorn (Jaguar D-Type)
Kék: Lance Macklin (Austin-Healey 100S)
Ezüst #19: Pierre Levegh (Mercedes-Benz 300SLR)
Ezüst #20: Juan Manuel Fangio (Mercedes-Benz 300SLR)

Akit nem öl meg a fejmagasságban leszakadó motorháztető, azt a 2200 fokon égő Elektron panelek gyújták fel. Alfred Neubauer csapatfőnök éjszaka visszahívja Moss és Fangio másik két autóját, hogy aztán a szezon végén a Mercedes-Benz évtizedekre kivonuljon a motorsportból. Részben gyászolnak. Részben meg mit mutassanak még, ha már meg van verve a világ?

Pierre Levegh Mercedes-Benz 300SLR-jének maradéka. Forrás: Wikipédia

Van autó, van legenda, van halál.
Már csak körbe kell érni.
Egy se ártana, de az nem lesz.

Még senki nem tudta, hogy az 1955-ös Le Mans pusztulással és a versenyprogram végével fog járni, de a Mercedesnél már az 1956-os versenyre gondoltak. Az autó ugye megvolt. Ezek a németek, ezek mindig elő tudnak szedni dolgokat a jövőből, amik aztán évekig érinthetetlenek!

Tetőt kapott, hogy kevésbé keltsen örvényeket a levegőben, amik tarkón ragadnák és visszahúznák a Mulsanne-egyenesben. Gyönyörű lett tőle, finom, kortalan, de ugyanúgy két vastag cső lógott ki az oldalából, ugyanúgy egy oldalra döntött 300 lóerős motor hajtotta, ugyanúgy bóbitakönnyű magnéziumból volt.

Mercedes-Benz 300SLR Uhlenhaut kupé

Csak verseny nem volt, amin mehetett volna. Háromszázzal, mondjuk. Így aztán a Mercedes-Benz versenycsapatának főnöke, Rudolf Uhlenhaut használta utcai autónak.

Rudolf Uhlenhaut és a Mercedes-Benz 300SLR Uhlenhaut kupé. Forrás: Wikipédia

Uhlenhaut közel versenytempóban tudott vezetni. Ezzel járt dolgozni. Ezzel ment az Autobahnon. Pontosan ötven éve. És ha ma eszelős háromszázzal menni közúton (kérdezzék csak Nínó Karottát), amikor az autó minden másodpercben nyolcvan méterrel arrébb lévő úton megy, akkor képzeljük el mindezt ötven éve.

Ahogy kimerészkedünk az útra egy vidám Isettával, irány a folyópart piknikkosárral és hideg grillcsirkével, és elhajt mellettünk az úristen Elektron-rakétája, délibábot és hangrobbanást hagyva csak maga után.

Mercedes-Benz 300SLR Uhlenhaut kupé

Versenypályák íveit szimatolva, amik sohasem léteztek.
Ellenfelek nyomában, akik sohasem léteztek.

A bejegyzés trackback címe:

http://belsoseg.blog.hu/api/trackback/id/tr6120958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

scheerti 2006.12.05. 13:22:33

Én túlvagyok az utcai versenyautó tervezésen. Azért kiváncsi lennék,hogy a szerkesztőségben ki milyen autót építene magának:)

omm 2006.12.05. 13:47:16

Szép írás Peti.
A gép pedig egy igazi KLASSZIKUS.
Benn van minden, ami német.
Steril, jegelt szike.
Magnéziumból.